A Művelt Alkoholista történetének legolvasottabb posztja „Hogyan rendeljünk bort anélkül, hogy hülyét csinálnánk magunkból?” címmel jelent meg. A mostani bejegyzés fordít egyet a kérdésen, és arra próbál válaszolni, hogy „Hogyan rendeljünk bort okosan?”. A dolog szépséghibája, hogy egy amerikai szomelié tanácsain alapul, akinek nyilván sok szempontból mások a tapasztalatai, mint honi kollégáinak. Szamárvezetőnek azonban így is több mint ígéretes, és ha kedves olvasóink beszállnak az adaptálásba, akkor a közös bölcsesség összelegózhat egy alkeszes wikipédia szócikket. Szomeliék, vendégek segítsetek! [Az első részhez kattints ide.]
Negyedik szabály: Kalandozz!
Ne a legfelkapottab borvidékekről válassz! A szomelié egy este huszonhatszor hallja, hogy „Valamilyen a Romanée Contihoz (vagy a Pétrus-höz) hasonló bort szeretnék $80 dollárért”. Mindenki erre vadászik. Márpedig ha mindenki erre vadászik, akkor mire te helyet foglalsz az asztalnál, addigra az a bor régen elfogyott. Inkább a kevésbé ismert borvidékeken portyázz! Például a Loire-völgy aranykorát éli. Lombardia az olcsóbb nebbiolók kincsestára. Ha a radarodon csak a nagy ’B’-k szerepelnek (Burgundia, Bordeaux, Brunello, Barolo), akkor húzós lesz az italszámla, pedig megúszhatnád olcsóbban is.
Ötödik szabály: Felejtsd el az évjáratot!
A vendégek nap mint nap fölöslegesen költik a pénzüket a „híres” évjáratok boraira. Te ne ess ebbe a hibába! A nagy évjárat valóban jelenthet nagy bort, de csak hosszútávon, nem azonnal. Márpedig az éttermekben a borfogyasztás javát a fiatal borok teszik ki. Most akarsz 2005-ös burgundit inni? Hidd el, nem esne jól. A 2005-ös burgundiak most barátságtalanok, nem sok jelét mutatják a jövőbeli nagyságnak. Nehogy azt hidd, hogy azért mert annyian dicsérték ezt az évjáratot, neked már holnap ezt kellene innod! És akkor még nem beszéltünk az igazi okról: a nagynak beharangozott évjáratok nem mindig bizonyulnak nagynak. Itt van példának okáért az 1995-ös fehér burgundiak vagy az 1996-os vörös burgundiak esete. Messze nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ha étteremben vacsorázunk, okosabban tesszük, ha a szerényebb évjáratokból választunk, amelyek hamarabb jutnak el a palackérettségig.
Hatodik szabály: Kérj dekantálást
Ha a bor kemény és tanninos, ne habozz, kérd meg a szomeliét, hogy dekantálja! Hadd levegőzzön! Figyeld, hogyan változik a poharadban. Megunhatatlan csoda, hogy néhány perc alatt is mennyit változik egy bor. A dekantálás segíthet abban, hogy egy pokróc borból kellemes vacsorapartner váljék. Régen túl vagyunk már azon a tévhiten, hogy csak az óborokat kell dekantálni. A dekantálás valójában éppen a fiatal boroknak tesz a leginkább jót. És ez alól a fehér borok sem kivételek.
Hetedik szabály: Rendeléskor kérdezd meg, hogy van-e még egy palackkal a borból
Ha nagyobb társaságban vacsorázol, és te választod a bort, akkor légy előrelátó: azért mert egy bor szerepel a borlapon, még nem biztos, hogy több palackkal van belőle, és ez különösen igaz régebbi évjáratok esetén. Ha nem szeretnéd, hogy a steaked kihűljön, miközben a borlappal bajlódsz, hogy újabb bort keress, akkor már az első rendelésnél kérdezz rá, hogy van-e több palackkal a választott borból.
[A képet innen metszettem.]
Utolsó kommentek