Mike Steinberger hívta föl a figyelmet egy igencsak terjedelmes 2008-as cikkre, amiben a másnaposság összes mondabéli ellenszerét sorra veszik. Maga a cikk hosszabb, mint érdekes, de a figyelemfelhívásra érkezett egyik hozzászólás kompakt formában - és szerintem példátlanul meggyőzően - összegzi a lerészegedés hatásmechanizmusát, illetve egy harcedzett orvos tapasztalatait a másnaposság kúrálásban. A legjobb ellenszer persze a mértékletesség, de ezt tudtuk eddig is. Amiről viszont nem esik szó, az a lefekvés előtt beadagolt fájdalomcsillapító, pedig nélküle tényleg pokol a másnap. [A képet innen metszettem.]
A nickségben a Zack nevet fölvett kommentelő szerint a négy főkolompos:
1. Kiszáradás: meggyőződésem, hogy a másnaposság kétharmadrészt kiszáradás. Az etanol (borszesz) blokkolja az antidiuretikus (antivízhajtó) hormont a vesében, márpedig a molekuláris biológia pontosan olyan, mint a matematika. A negatív negatívja pozitív, ezért az antidiuretikus blokkoló voltaképpen diuretikum (vízhajtó). IGYÁL VIZET.
2. Az alkohol méreg. Részletesebben: gyomorméreg, idegméreg, szívméreg, májméreg. És nem ritkán szennyeződések is találhatóak benne. Nincs rá bizonyítékom, hogy az olcsó alkoholban több a szennyeződés/méreganyag, de személyes történelmem alapján - aminek a Kami vodka és a Burger sör (12 dollárcent per doboz) fogyasztás is része – minden okom megvan feltételezni.
3. Hipoglikémia (alacsony vércukorszint). Bár az alkohol nem kimondottan kalóriaszegény, mégis a vércukorszint leesését idézi elő. Szoktunk csodálkozni azon, hogy részegen miért esik annyira jól az étel, hát azért, mert a testünk, biokémiai értelemben, éhes. NE CSAK IGYÁL, EGYÉL IS. A kiszáradásnál és az agyunk mérgezésénél csak egy dolog rosszabb, kiszáradni, megmérgeződni és éhezni.
4. A szimpatikus idegrendszer reakciója (más néven elvonás). Ha sokáig és sokat iszunk, akkor a szervezetünk hozzászokik az alkoholhoz. Az alkohol depresszánsként hat: a szó szoros értelmében kikapcsolja az agyat, és lelassítja a szervezet működését. Az idegrendszerünk reflexszerűen reagál az ingerekre, vagy a pihenés és az emésztés üzemmóddal (paraszimpatikus), vagy a harc illetve menekülés üzemmóddal (szimpatikus). A depresszánsok a pihenés/emésztés üzemmódot aktiválják, és ahogy az alkohol lebomlik a szervezetünkben, a testünk új erőre kap, és hiperérzékennyé válunk. Remegünk, hevesebben ver a szívünk, és nincs étvágyunk; olyan ez, mintha egy adrenalinfröccsöt kaptunk volna. Akik különösen érzékenyek, azoknál ilyenkor szívritmuszavar alakulhat ki. Ez ellen pedig nem sokat lehet tenni túl azon, hogy újabb depresszánst viszünk be a szervezetbe, ez lenne a jólismert „kutyaharapást szőrével”. Orvosként nem ajánlhatom a reggeli felest, de a remegést elmulasztja.
Utolsó kommentek