Gereg. Losonci Bálint szerint teljesen atipikus mátrai dűlő: kis túlzással mediterrán foltnak lehetne nevezni az amúgy hűvös Mátrában. Gyöngyöspatától északkeletre található, viszonylag nagy kiterjedésű, délnyugati tájolású, 220 és 340 méter közötti magasságú domboldal. Szeles, talaja a csapadékot gyorsan elvezeti, legjobb részein a vörösagyagba jókora adag könnyű szerkezetű, vörös színű andezittufa vegyül. Innen származik a 2009-es évjárat egyik (ha nem a) legizgalmasabb kékfrankosa.

Losonci. Nem győzöm elégszer leírni mennyire példaértékű az a munka, amit ő és Tőkés társai a Mátrában végeznek. Nem fentről várják a segítséget, nem az országos vagy borvidéki marketing hiányán vagy hibáin siránkoznak, helyette inkább összefogtak, segítik egymást a mindennapokban és időről-időre közösen mutatják be boraikat. Bálint irigylésre méltóan elszánt és lelkes, szereti és hisz abban, amit csinál. Ez pedig valami rejtélyes módon, tudományosan még nem bizonyítottan, csak úgy, mint az ásványosság a talajból, megmutatkozik boraiban is.

Losonci Gereg 2009. Kezdetben inkább visszafogott, lassan kibontakozó, fűszeres, gyümölcsös, hűvösen elegáns illattal mutatkozik be. Sokrétű, de nem adja könnyen magát. Ha megdolgozunk érte kapunk ibolyát, érett ribizlit, füstös húst, ánizst és jó adag napraforgómagot. Kóstolva közepes testű, élénk de nem húzós savú, feszes, remek szerkezetű. Tanninja inkább kemény de érett, a fajtához képest meglepő módon egyáltalán nem kevés. Ennek is köszönhető, hogy a bor struktúrája szinte kikezdhetetlennek tűnik. Ízében megkapjuk az orrban ígért virágos, fűszeres gyümölcsösséget finom hordós jegyekkel és jó adag izgalmas sós ásványossággal kiegészítve. Lecsengése hosszú, intenzív, nagyon lassan halkuló. Érett, sűrű mégis friss és feszes bor. Nálam a 7 pont nem volt kérdéses, harmadik este már a nyolcon is gondolkodtam.

Hiába, Mátra az illatos, könnyed fehérborok hazája.

A Gereg talajának fotóját a pince honlapjáról ástam elő.