Induláskor az „Ön mennyire elégedett a villányi portugieser teljesítményével?” kérdésre – vállalható szintű lelkiismeretfurdalással - az „inkább elégedett” kategóriába soroltam volna magam. Ráadásul amikor tematikus hetünkhöz az oportó piacot felosztottuk, nem sok kockázatot vállaltam. Két olyan termelőt stoppoltam le, akik ebben a műfajban ritkán botlanak. Günzer Zoltán évek óta lószagmentes, fajtajelleges portugiesereket készít, Gere Tamás és Zsolt 2010-ese pedig az általam ismert maximumot hozta az évjárat lehetőségein belül (ebgondolat, hogy poszt nélkül hagytam). A szép remények ellenére ebből a két oportóból a beharangozóban vizionált „gyümölcsös, barátságos, mediterrán-hangulatú bort” Mesmer sem tudta volna előcsalogatni.

Günzer Portugieser 2011

Voltak jobb pillanataink. És voltak rosszabbak. Nyitás, aztán minden újabb pohártöltés után volt minek szellőznie. Nem ló, hanem ázott zokni, és nem átható, de nem is átugorható. Jobb pillanataiban az illatban meggylekvárt, szilvát, ibolyát és egy kis bocskorszíjat találtam, máskor a gyógyszeres, grafitos és ázott zoknis vonal kerekedett felül. Kóstolva nem valami tömör anyag, és főleg nem komplex, de jól csúszik, és kis jóindulattal finomnak mondható. Ugyanakkor van benne egy általam jellegzetesen oportósnak vélt nyershúsos, tintás, olajos aromakomplexum, ami a lecsengésben fölerősödik. A savak kimondottan tetszettek, és az is, hogy a végén tisztán hagyja a szájat. Szinte tannintalan. Fajtajelleges, tisztességesen elkészített bor. 4 pont (1580 Ft)

Gere Tamás és Zsolt 2011

Arcomra fagyott a várakozás. Se hal, se hús. Azonosítatlan likvid entitás. Hová tűnt a 2010-es egyértelmű oportóssága, tisztasága, ropogása és gyümölcse? Miközben egyáltalán nem kellemetlen bor, az első benyomás az, hogy nincs vége – márminthogy a lecsengés el sem kezdődik. A második benyomás, miközben egyáltalán nem kellemetlen bor, hogy „mi ez?” – mert a Günzer markáns fajtajellege után Gere Tamás és Zsolt portugiesere teljességgel beazonosíthatatlannak tűnt. Az illat halovány, ártalmatlan, valami kis eperfagyis, fűrészporos, vaníliás mocorgás, mérföldekre az oportók sajátos vadságától. Kóstolva is teljesen atipikus, az egyensúllyal ugyan nincs gond, de jellegtelen, ártalmatlan. Vége pedig, mint említettem, nincs. Ha valaki egy viszonylag olcsó bort akar venni, nem fog tőle dührohamot kapni, sőt, talán élvezni is fogja. De aki ivott már néhányszor villányi oportót, és kimondottan erre fente a fogát, az velem együtt csak a fejét csóválja. Tétova 4 pont. (1690 Ft)

A játszma állása: Remény – Betelj 1,5:0,5