Péntek estig megtörtént minden, ami józan ésszel elvárható, ráadásként pedig ott voltak a kis botlások, hogy a képzeletnek legyen mit anekdotává fújnia. Egy seggel nem mertünk ezerhatszáz kilométert lenyomni, így ha töredékben is, de várt még ránk egy nyaralásnap Piemontban.…

A nyaralásnak is van dramaturgiája, vagy legalábbis adhatunk neki. No nem nagy truvájok ezek, de azért örülök, hogy idővel rájöttem egyre s másra. Amikor még nagyon süldők voltunk a külföldi nyaralásban, és egy egész év túlórázásának és takarékoskodásának kellett…

Csütörtökön nagyot álmodtunk, és dideregve ébredtünk. Toszkánában évek kellettek ahhoz, hogy megtanuljuk: ami száz kilométernél távolabb van, azért fölösleges ácsingózni, mert egyrészt mire odaérünk, elfáradunk (és a szar is megkeseredik), másrészt biztosan akad közelebb…

Szerdán szabadnap volt, szóra sem érdemes, legalábbis egészen du. 5-ig (az előzményeket lásd itt). Szóval az úgy kezdődött, hogy valamikor az év elején hosszú heteken át adatbányásztam. Végül már francianyelvű fórumokba is alámerültem, noha hivatalosan egy szót nem tudok…

Ideiglenes lakhelyünk legizmosabb apellációja Gigondas, és ennek szupersztárja Louis Barroul, a Saint Cosme (ejtsd: szánkóm) tulajdonosa és borásza. Az utóbbi években Robert Parker egyik kiemelt kedvence, és e kegy konvertibilis bizonyítékaként behúzott tőle egy 100 pontos…

A kedd ismét rossz csillagzat alatt indult. Hajnalban a fejreesett gyermek szülei elindultak haza (szerencsére a kislánynak nem esett komolyabb baja, de ki tudna nyaralni, miközben óvodás gyermeke kórházban fekszik). Délelőttre a híres vaison-la-romaine-i piacot és a Domaine…

Említettem, hogy már korábbi nyaralásaink alkalmával kialakítottuk az Alkoholista Együttműködés Rendszerét, amely fellengzős és némileg fenyegető neve ellenére egy roppant egyszerű felismerésen alapul: a közös esti ismeretterjesztő és mélyítő borozásokhoz lesznek, akik…

A Balatontól Albáig vezető ezer kilométer után a fele ilyen hosszú Alba-Saint Hippolyte le Graveyron papíron gyerekjátéknak tűnt. Félvállról vettük, és ennek meglett a böjtje. Későn indultunk (nem volt szívünk lemondani a mindig remek, de csak fél kilenctől szervírozott Ada…

Másnap délután a Roagnához voltunk hivatalosak (az előzmények emitt), és én előre féltem, hogy a Cascina delle Rose után csak lejtmenet jöhet. Szerencsére fölöslegesen aggódtam. Néhány év múlva valószínűleg mosolyogni fogok mostani önmagamon, de akkor (és azóta is) úgy…

2004 óta a nyaralásunk mindig ugyanazt a menetrendet követte: egy hét Montalcino közelében, pincelátogatásokkal, városnézéssel, brunellóval, olívaolajjal, pancettával, lardóval és közös esti grillezéssel. Találtunk egy vadregényes környezetben fekvő, romantikus szállást,…