A György-Villa hallatán valószínűleg minden második embernek a Banánhéj és a pókerközvetítések nyomán sokadik virágzását élő Korda Gyuri műmájer villája jut az eszébe, ami a referenciamezőt – a tulajdonos Henkell und Söhnlein vélhetően nagy bánatára –, erősen a giccs irányába tolja. De azért valószínűleg nem kevesen vagyunk, akik a borászati és gasztronómiai magazinokban állandó fícsőrként jelen lévő egész oldalas reklámok nyomán már megtanultuk, hogy a György-Villában nem Karel Gott szelleme kísért, hanem az első magyar Master of Wine-jelölté.
A magor MW-növendék villájának titka engem már akkor is erősen foglalkoztatott, amikor még nem a körpanorámás, dzsakuzzis MűvAlkban laktam, hanem egy dohos kis bloglyukban. Érdeklődésemet Romsics László iránt két dolog keltette fel: a nevével fémjelzett magor Decanter-vaktesztek, valamint arcának szuperinflációja a MW cím lebegtetése által. A magor Decanterről Magor Decanter címen mondtam el a véleményemet, az ezerszer megelőlegezett MW címmel kapcsolatban pedig hosszas szemantikai és tényfeltáró nyomozást folytattam, aminek végeredménye a július 4-i -1 MW c. posztomban volt olvasható. Akik fárasztónak találják a klikkelést, azoknak röviden a konklúziók:
1. A mD az eredetire csak nyomokban emlékeztető borbulvár
2. A londoni MW intézet szíves közlése szerint: "Romsics úr a leghatározottabban nem MW... még igencsak hosszú utat kell megtennie, hogy kiérdemelje a nagybecsű MW címet".
Bordeaux-i aranyérmes bor 6 euroért!
A MW intézettől kapott tájékoztatás és a döbbenetes eredményeket és kommentárokat generáló Bikavér-teszt után úgy döntöttem, hogy részemről lezártnak tekintem az ügyet: többet nem írok sem RL-ról, sem a mD-ről. De mD-előfizetőként továbbra is hónapról-hónapra kell szembesülnöm az egyenletesen alacsony nívóval és a György-Villa nemzetközi sikereit hirdető egészoldalas reklámokkal. Azt még érthetőnek találtam, hogy a mD tesztjeiben a György-Villa borok (az árukhoz képest) mindig parádésan szerepelnek, de az utóbbi időben elnyert két nemzetközi arany már engem is elbizonytalanított: hátha mégis bennem van a kutyavér. A két aranyérmes: a 2002-es Villányi Merlot Selection, ill. a 2003-as Villányi Cabernet Sauvignon.
A 2003-as Villányi Cabernet Sauvignon a helyi Tecsóban 1.600 ft. Bordeaux-i aranyérmes bor 6 euroért! Reszkessen Chile, Dél-Afrika, Kalifornia, sőt, az egész ó- és újvilág! Személy szerint nekem is bőven megér egy kanosszajárást, ha ennyi pénzért világverő bort ihatok. A közelmúltban volt szerencsém néhány nemzetközi aranyérmes magyar vöröshöz (Gere Solus, Konyári Sessio, Vylyan Duennium), és ezek valóban nemzetközi klasszisok, sajnos ennek megfelelően kalibrált árral.
...a "felsőfokú válogatás" valójában azt jelenti, hogy a főborász... egészen a palackválogatásig hatol?
A György-Villa CS 2003 egy szép bor. Rubinvörös szín. Közepesen intenzív illat – elsősorban paprika, dohány, némi cseresznye, a háttérben bors és kávé. Ahogy melegszik, szilvalekvár és fás kesernye bukkan elő, az üres pohárból kesernyés cseresznyemag illatot ad. Szájban semmitmondó. A lecsengés hosszú, alapvetően cseresznyés, némi vaníliával. Közepes test, viszonylag élénk savak, érett tannin. Mindenben közepes, nincsenek hibái, de különösebb erényei sem. Technológiailag hibátlanul elkészített, jellegzetes magyar futószalag-kaberné.
6 euroért jó vétel.
MűvAlk minősítés: 4p (OK)
A kanosszajárás sajnos elmaradt. Csodák nincsenek. De hogyan nyerhetett ez a bor Franciaországban aranyérmet? A György-Villa szlogenje: Válogatás felsőfokon, és minthogy jórészt vásárolt anyagból dolgoznak, ez a jelmondat egyszerre tűnik frappánsnak és igaznak. De lehetséges, hogy a "felsőfokú válogatás" valójában azt jelenti, hogy a főborász nem áll meg a szokásos dűlő-, vagy a hordóválogatás szintjén, hanem egészen a palackválogatásig hatol?
Utolsó kommentek