Azt ígértem anno cedenbál, hogy fehérekkel fogok nyomulni itt, kéz a kézben, kiegyensúlyozandó a vörösvedelő kollégák tobzódását. Ehelyett esszézgetek az utóbbi időben, meg kérdéseket vetek fel, vagy következtetéseket vonok le, vagy mi. Átmenetileg megjavultam: baráti közreműködéssel átrobogtam öt jó példányon, meg egy hatodikon, ráadásként. Így fél tucat van dicsérve alant, szolidan.

"Zamatát, illatát úgy kívánjuk, mint csillaghulláskor az égre tekintve kívánni szoktunk..."

Demeter Csaba Eger Csillaga 2003 (szürkebarát-olaszrizling)

Demeter Csaba az úgynevezett fiatal egri borászgeneráció óriás termetű oszlopa, miből is kifolyólag többnyire finom és érdekes, olykor túl-, máskor alulárazott, némelykor meg perfekt ár/érték balanszú borokat készít. A visszafogottan Eger Csillagának nevezett fehér cuvée a szürkebarátból és az olaszrizlingből igyekszik kihozni a maximumot. A poétikus hátcímke szerint ez nagyon jól sikerül neki - nem lehet nem citálni -: "Ahogyan a csillagok az égen csillagképpé állnak össze, úgy egyesül egy ívben e két bor. Zamatát, illatát úgy kívánjuk, mint csillaghulláskor az égre tekintve kívánni szoktunk." Verset sosem írtam. Ezért bár tetszett a bor, maradok a prózánál. Szóval, tükrös aranysárga szín, érettebb borillat, kovakővel, kicsit sok fával, kevés gyümölccsel, ananásszal, naranccsal, mondjuk. Nagy test, nagy erő, egyszerre édes és kesernyés. Szerény savak. Pedig a mineralitás délcegebb gerincet ígér, innen nézvést disszonáns a mű. Egyvonalú, telt, de nem komplex. A szárazpróba a legszebb: fűszeres, diós is. Ezerötszáz körüli pénzért tökéletesen rendben van. 4 és 5 pont között félúton. 4 pont, szigorúan.

Heimann Családi Birtok Viona 2004 (viognier-chardonnay)

Az úttörő Gál Tibor viognier-ját vakon mindig chardonnay-nak vélem, Heimann Zoltán viognier-chardonnay-jában nem találom a chardonnay-t. Nem tudom, mennyi lehet benne. Hogy nem dominál, az biztos. Ez jó. Rhone-völgyi autentikusból keveset kóstoltam, viszont fix, hogy a Viona nem hasonlítható más magyarhoz. Mármint, bármilyen magyar fehérhez. Ez is jó, meg érdekes. Világos arany, nagyon szépen csillog. Először cukorkás, édes illatvilág. Másodszor zöldalma, ribizli, körte - már rokonszenvesebb. Ízben rengeteg sav, már-már savanyú. Nagyon magas, ám rendezetlen. Hosszú, ám harmóniahiányos. Gyümölcs is akad, ám az acidok mindent felülírnak. Összességében mégis van izgalom, nyilván tanulni kell. Meg adni neki időt. Ebben a pillanatban 4 pont, szűken.

Karakteres, erőtől duzzad, izomból vág oda, nem hízeleg. Kolosszus, minden keretet szétfeszít.

Figula Pince Gella 2004 (sauvignon blanc dűlőválogatás)

Szám szerint két darab Mihály kezdeményezése dűlővonalon, fél literes, éjsötét színű palackban. Egészen halvány, úgyszólván fehér, mint egy reduktív gyorsbor. Ellenben megdöbbentően sűrűn árad az illata. Ami a fajtánál szokott, fű, csalán, bodza, egres, meg ami nem szokott, alma, tropikáliák, füst. Igen jelentős test, zamathegyek, sok gyümölcssel, rétegekkel. Sauvignonnak ritka mód komplex. Kóstolótárs három réteget visszakézből elkülönít, úgymint virágos élénkség, gyümölcsös súlyosság, gyomorkeserűs ráadás - és mindegyiknek örvend. Sava derekas, valamiképp mégis matt árnyalatnyit az ízkép. Jó bor, össze kéne rendeződnie. 5 pont, vígan.

Pannonhalmi Apátsági Pince Olaszrizling 2003

Az apátok - akikből csak egy van, az is fő, de tetszik a többes szám hangzásilag - pincészete egyik kedvencem mostanában, különleges tekintettel iskolateremtő rajnai rizlingjükre. Az aktuális delikvens azonban nem rajnai volt, hanem talján - igen, tudom, a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem rokonok, nem ismerősök, nem boldog ősök. Viszont a 2003-as olasz a Pannon Bormustra csúcsbora, és egyszer-kétszer már volt szerencsém hozzá, szerencsére. Csakhogy változnak az idők, és szik tranzit glória mundi. Aranysárga, zöldes villanásokkal, mintha fiatal lenne. Illatában már nem az: érettség, aszalt barack, körte, fa. Nagy test, kis kesernye, zéró sav. Az acidok távoztak, ez baj. Nagy baj. Komoly anyag, jóféle zamatok, széles áradás, de nincs, ami megtámassza, felemelje. Lomha. Gyümölcsös, kesernyés utóíz, dinamizmus nélkül. 4 pont, bánatosan.

Királyudvar Furmint 2003

A furmint, amely megváltotta a világot. Persze, valójában a 2000-es Úrágya volt az, de ezt még inkább szeretem. Egyrészt mert félannyiba kerül. Másrészt, mert annyi benne a vitalitás, hogy rengeteg. Világos arany, tükrös, ahogy illik. Bontás után elillanó fülledtség, aztán mineralitás és méz. Hatalmas zamatok, sok-sok rétegek, érettség, finomság, csipetnyi animalitás, gyümölcsök, sziporkázó, tökéletesen integrált savak. Szerkezetileg példás, áll, mint a cövek, de széle is van, épp, ahogyan és amennyi kell. Kilométeres utóízében is gyümölcsösen száraz, jelentékeny - 15-ös - alkoholja ellenére, azaz azzal egyetemben. Egyensúly, emberek. És nyílik, nyílik, nyílik, egyre-másra bomlanak jegyek - mogyoró az illatban, barackok az ízben, acélosság a struktúrában -, ritkán megy fehérbor előre ennyit. 7 pont, vitán felül.

Bock Syrah 2003

Megkóstoltam a 2003-as Bock Syrah-t. Eddig még nem, és már-már szégyelltem magam emiatt. Nem is találtam sehol, nyilván rosszul kerestem. Ám ekkor felbukkant a legendás hidegkúti szerb bordíler - helló, Kispest! -, és eladott nekem. Éjsötét. Illatban gyümölcs, fa meg tejkaramella, és egy kis hiányérzet. Valami még jó lenne. Valami kifinomult animál. Hatalmas test, keserű csokoládé, egyfelől száraz tannin, másfelől mégis édesség. Szájban elöl kicsit húz, durva. Megdöbbentően robusztus, bár a mester korábbi csúcsboraihoz és zsenge korához képest kismiska keménységileg. El vannak simítva a dolgok. Valamelyest. Múlik az idő, szélesedik a bor. Karakteres, erőtől duzzad, izomból vág oda, nem hízeleg. Kolosszus, minden keretet szétfeszít. Muszáj lesz megnézni még. 6 pont? Vagy 7? 6 - most.