Megkóstoltam a 2005-ös pinot noir-világbajnokság négy nagy aranyérmese közül hármat, és öt másikat ráadásnak. Magyar–európai csatározás a legizgalmasabb kék szőlő környékén.
A pinot noir más. Minden érdekes kék fajtától elvárhatni, hogy súlyos, széles borokat adjon. Merlot, kékfrankos, syrah, sangiovese, tempranillo, malbec, touriga nacional, bármi képes tekintélyessé, cabernet-ssé sűrűsödni. Nyilván ezeknél is fontos az elegancia, de nem az első helyen. Egyszerűbben is tudom mondani: a komoly vörösborok mély színnel kezdődnek. Kivéve a pinot-t. (Na jó: meg a nebbiolót és a bagát, és biztosan van még egy-kettő.) A pinot-nál a szín nem számít. Ha éjsötét, az legalábbis gyanús. Világos rubinnál kezdődik, és gyakran már fiatalon villannak benne barnás árnyalatok. Ez nem baj. Az illata és az íze sem nehéz. Inkább elegáns, gyümölcsös, fűszeres és animális. Amikor a három vonal hozza az egyensúlyt, az csodálatos.
A pinot noir nem is igazán vörösbor. Nagy száraz fehérek tudnak ilyen játékosak és – jobb szó híján – fineszesek lenni. Nem is pontos így. A pinot párja fehérben a rajnai rizling – dehogy valami chardonnay, és nem is szürkebarát vagy pinot blanc, rokonság ide vagy amoda –, amely dettó nem ordenáré. Pinot, rajnai: a két legintelligensebb, legkifinomultabb fajta, mese nincs. Egyik is, másik is nem a mindennapok asztalára való borokat ad. Meg kell tanulni őket, figyelni kell rájuk, erőfeszítéseket tenni, hogy érthessük, mit akarnak. Mindez nem azt jelenti, hogy az összes palackba zárt pinot zseniális. A fenét. Csak benne van a lehetőség.
Úgy tudni, Magyarországon nem tökéletesek az örökölt klónok, az új telepítésekhez a legtöbben a franciáktól és máshonnan hozták a vesszőket, s ezek a telepítések alig néhány éve kezdtek termőre fordulni. A történet másik fele: a pinot kényes, nagyon sok törődés kell neki, és ha minden figyelmet megkap, akkor sem biztos, hogy meghálálja a törődést. Az utolsó szüret előtti pillanatban is összeomolhat, ami addig felépülni látszott. Mindebből következik, hogy a cabernet sauvignon 90-es évek eleji, a merlot és a kékfrankos ezredforduló környéki, a cabernet franc és a syrah mai reneszánsza hazánkban mind megelőzte a pinot noir remélhető felfutását.
A pinot noir nem is igazán vörösbor
Próbálkoztak mások is, ám az első igazi, tényleg burgundian igényes pinot noir, amit kóstoltam, a Vylyan 1998-as reserve-je volt. Debreczeni Pál azt mondta nekem a Boremberekben, hogy abban az évjáratban tette be a lábát a birtokra Jean-Pierre Confuron. Megjegyzem, egy évvel korábban készítette első Tekenőhátiját Thummerer Vilmos; az is lenyűgöző volt, csak más. Aztán jött Gál Tibor 1999-es Labirintosa. Fiatalon laza volt, és érdektelen, három-négy éves korára viszont fantasztikusan összeállt, és valószínűleg most is a csúcson van. Az úgynevezett mérföldkövek sorában Lőrincz György 2003-asát tartom a következőnek. Az utána következőt még várom. Azzal együtt is, hogy szerencsére – pontosabban a jeles mesterek erőfeszítéseinek hála – egyre több érdekes tétel keveredik elő.
Minden évben Svájcban rendezik a Mondial du Pinot Noirt, amelyen magyarok is szoktak versenyezni – legutóbb Zilai Zoltán személyében honfitárs zsűritag is bírált –, sőt érmeket is hajlamosak gyűjtögetni. H. Z. barátom egyszer csak elhatározta, begyűjti a legutóbbi megméretés nagy aranyérmeseit, s úgy gondolta – tartsa meg szokását –, kóstoljuk meg ketten, mit tudnak. 2005-ben négy bort érdemesítettek a legmagasabb elismerésre az ítészek, közülük hármat sikerült megszerezni. A negyedik egy eszetlen drága burgundi lett volna – mi a bánatot keresett a versenyen? –, ráadásul a pince vagy száz eurót kért a shippingért. Úgyhogy eltekintettünk. Helyette a Monarchia közreműködésével beraktam a sorba a Domaine Confuron-Cotetidot Vosne-Romanée 1er Cru Les Suchot-ját, hogy Bourgogne mégse hiányozzon. Megfűszereztük a dolgot három kéznél lévő hazaival, köztük a 2003-as Vylyannal, amely egy évvel korábban versenyzett a helvéteknél, és ezüstöt hozott.
St. Andrea Pinot Noir Kétágú-dűlő 2004, Eger
Szilvabefőttes szín, barnás reflexekkel. Mindenekelőtt gyümölcsös illat. Mélyebbről kellemesen pinot-s, animális büdösségek árnyalják a képet. Ízben gyümölcsös-állatos, a vége kávésan kesernyés. Később ürülget, visszakóstoláskor erjedt beütések rongálják az imázsát, jelen állapotában nem túl szép bor, nagyon messze az előző évjárattól. A 4 pont határán, alulról.
Fernand Cina Salquener Pinot Noir Selection Pachien 2004, Valais, Svájc
Ezt a tételt nem versenyeztették a Mondialon, de a pince elküldte nekünk bónusznak. Tisztább, kicsit sötétebb szín, elsőre halványan, de nem fáradtan lekváros illat. Mentás, kifinomult árnyalat, gyümölcsösen elegáns, játékos ízvilág, jelentős test. Kezdeti zárkózottsága múlik, nagyon sima, kidolgozott a struktúrája, de nem művi, szerencsére, jól csúszik. Második körben előretör a kifinomult animalitás, középen komplex és édeskés, a vége szép száraz. 6 pontot megérdemel.
Fernand Cina Salquener Pinot Noir 2004, Valais, Svájc
Nagy aranyérmes. Hogy mitől, nem értettük. Igaz, egy borversenyen, mint tudjuk, minden megtörténhet. Színe barnás, illatában kevésbé érdekes, szerényebb, viszont fajtajellegesebb, mint válogatott párja. Finom, kellemes, példásan iskolázott, fűszeres, de nem átütő. Szeremley Hubáék készítenek ilyen színvonalú pinot-kat, jobb évjáratokban. Másodjára szép mineralitás bukkan elő, ennek köszönheti az 5 pontot.
Gál Tibor Pinot Noir 2003, Eger
Gál Tibor blendjei minden évjáratban jók, szemben a számomra néha nehezen értelmezhető dűlőszelektált tételekkel. Benne van a lehetőség a 2003-asban is, bár fiatal még. Nagyon sok pinot-s gyümölcs a pinot-san élénk szín után, a háttérben erős, de nem diszharmonikus fával. Ízben komoly, komplex anyag, és még friss és üde is. Sűrű, mégis játékos, a vége érintésnyit csíp, hosszú, száraz. Üres pohárból rétegzett illat. Visszakóstoláskor kicsit üresebb, ezért kap 6 pontot a majdnem 7 helyett.
Wasenweiler Kreuzhalde Spatburgunder Spatlese Trocken 2003, Baden, Németország
Az egyik nagy aranyos német. Badenből, az egyetlen dominánsan vörösboros német borvidékről. Áradó illat, sok gyümölccsel, földdel. Hömpölyög, nagyon jó. Ízben is súlyos, de a legkevésbé sem nehéz, perfekt mód elegáns, a lecsengése is rendben van, gyümölcsösen-bőrösen széles és komplex. Mineralitás is előkeveredik, összetett, jó játékú, picit lágy. Újrázáskor az ásványosság és a finom animalitás egyensúlya határozza meg, mézeskalácsos árnyalat kíséri. 7 pont, simán.
Vylyan Pinot Noir 2003, Villány
Ezüstérem a 2004-es Mondialon. Sokszor kóstoltam, mindig szerettem, most kevésbé találtam meggyőzőnek. Nagyon sűrű illat, gyümölcsökkel, ám utóbb befurakszik a képbe valami záptojásos-kénes büdösség. Nem lesz domináns, de nem is lehet elhessegetni. Ízben sem eléggé izgalmas, szűkebb, mint az előző kettő. Menet közben sokat javul, jó darabig ingadozok az 5-ös és a 6-os között, de végül marad az 5 pont.
Sasbacher Rote Halde Spatburgunder Auslese Trocken 2003, Baden, Németország
A németek külön utakon járnak, a pinot-t sem nevezik pinot-nak. Az auslese ugyebár meglehetősen késői szüretet feltételez, és a bor olyan is. Fantasztikus. És egészen más, mint bármi más. Sötétebb szín, mogyorós, pörköléses illat, de egy cseppet sem barrique-osan vaníliás. Gyümölcsös, mentás, elképesztően komplex. Furcsát asszociáltam: olyasmi jellegében, mint Taklerék Proprietors Reserve franc-ja. Látványos templomablakok a pohár falán, kávés, izgalmas, összetett, széles, dinamikus ízvilág és szerkezet, hatalmas test. Gyönyörű, hömpölygő utóíz. Szárazpróbában minerális. Összességében édes, de mégis úgy, hogy szeretni tudom. Kibillentett a kerékvágásomból. 8 pont.
Domaine Confuron-Cotetidot Vosne-Romanée 1er Cru Les Suchot 2002, Cote d'Or, Franciaország
Egy bor Bourgogne legjobb területeinek egyikéről. A Grand Cruk a legkiemelkedőbbek, a Premier-k utánuk következnek. A Les Suchot utóbbiak közt kifejezetten ismert és sokra tartott. Jó pár éve kóstoltam ugyaninnen egy Luis Jadot-t, életem egyik meghatározó pinot-ja volt – hiába, a legnagyobbakhoz, egyben legdrágábbakhoz még nem volt szerencsém –, és a Confuron-Cotetidot is oda került a spicc közelébe. Elképesztően gazdag illat, kifinomult animalitás, sok-sok gyümölcs, minerális, játékos. Nagyon izgalmas, már a mozgása is tekintélyes. Eddig legalább 9 pont, mondtam magamban boldogan. Aztán nagy test, eleganciával. Szép szerkezet, jó egyensúllyal. Csak 13-as alkohol, mert minek több? De: kis fura fanyarság billenti meg az idilli képet, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem illik oda. Így is nagyon finom, az illata többórás figyelmet érdemel, ám a harmóniára még várni kell. Lehet, hogy fiatal, és később a fanyarka eltűnik. Most 8 pont.
Utolsó kommentek