Nemrégiben egy mélymagyar barátom a jelenlétemben szerelmi vallomást tett az orientális fajtáknak. A kadarkával ölelkezni és hemperegni akart, az azonban kiesett, hogy az olaszrizlinggel milyen pajzán tervei voltak. Nekem minden fehér új, és a rajnai magasztalása és az olasz rezignált eltűrése után egyre meglepőbben tapasztalom, hogy én igenis szeretem ezt a ránk szabott rizlinget. Ezért elhatároztam, hogy belső használatra fölvázolok egy térképet a jelenleg piacon lévő ismertebb és elismertebb rizlingekről, majd meglátjuk meddig hajt a kíváncsiság.
Laposáék egy ritka faj képviselői: terroir-faggatók és kézmívesek, boraik ugyanakkor széles körben hozzáférhetőek és megfizethetőek. Marketinger argoban: a tudatos választó választása. Laposa József hegy-, pince- és szőlőkutató, számtalan könyv, cikk és tanulmány szerzője, és szinte minden hazai boros magazin külső munkatársa. Idővel szisztematikus birtoképítésre adta a fejét, és ma már némi túlzással elmondható, hogy ahol bazalt van, ott Laposa is. A 6,5 ha termőterületen négy bazaltkúp osztozik: Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy és a Somló. Rokonszenves történet, rokonszenves szemlélet, rokonszenves borok.
2004-es Laposa borról második alkalommal írok, és részben, sajnos, ismételni fogom magam.
Bazaltbor Szent György-hegyi Rizling 2004
A terroirtudósok által felállított hierarchiát megfricskázva egyesek azt állítják, hogy Laposáék Szent György-hegyije fölülmúlja a Somlaijukat. Megint mások szerint hierarchia rulez, és jobb a somlai.
Lelkigyakorlat hiperszenzitív aszketikus esztétáknak
Már megint egy akvarell. Minden megvan, de annyira halványan, hogy a részleteket alig lehet kivenni. Illatában citrus, fű, agyag, mandula, ahogy melegszik a pohárban, egyre gyümölcsösebb (talán mangó?) és ásványosabb lesz. Kóstolva selymes, élénksavú, a kortyban agyagos, virágos jegyek. De nem túl selymes, nem túl élénksavú, nem túl agyagos és a lecsengés sem túl hosszú. Viszont csontszáraz.
Tehetséges, de szerény. Szerényebb, mint tehetséges. Az antikarrierista, aki remekül titkolja az erényeit. Lelkigyakorlat hiperszenzitív aszketikus esztétáknak (vagy azoknak, akik tudni szeretnék, milyen hiperszenzitív aszketikus esztétának lenni.)
4 pont
ehhez a rizlinghez nem kell három évjárat Borbarátot kijegyzetelni, hogy megértsük
Jásdi István a Vindependent elnökeként a leggyakrabban nyilatkozó magyar borász. A Borbarát hamarosan sztenderd tréfa-alappá lényegülő besorolása szerint szabad. Amúgy boros berkekben feltörekvő, jóravaló pince hírében áll, ahonnan egyaránt csurran az olcsó, de tisztes, reduktív fehér, és csöppen három-négyszeres áron a dűlőszelektált, fahordóban érlelt szuperrizling. Övék az egyik legszebb nevű magyar dűlő, a „Siralomvágó” (megfizethetetlen olaszrizlinget és furmintot szüretelnek róla).
Az általam tesztpadra küldött 2004-es Csopaki alig 1200 forint, de aki ezt soknak találja, az a 2005-ösből másfél litert vehet plusz egy gurigaszázasért. (Ez meg hogyan lehet? évjárathatás? a fajlagos dugó- és palackköltség radikális csökkenése? dömpingárú?). Ennyiért a magnum a fröccsbor kategóriába is nevezhet és tarolhat.
Jásdi Csopaki Rizling 2004
Intenzív, csábító illat: őszibarack, kandírozott narancshéj, csipetnyi mineralitás és jázmin. Illatában az ereje. Kóstolva már kevésbé lehengerlő, de így is átlagon fölüli a reduktív mezőnyben: élénk, de nem agresszív savak, közepes test, ízében ananász és sárgadinnye. Hosszú lecsengés, ha nem is túl gazdag.
Szegény grószfater, ha ilyen borokat ihatott volna!
Ehhez a rizlinghez nem kell három évjárat Borbarátot kijegyzetelni, hogy megértsük. Könnyű, nyári kikapcs, de a műfajában kifogástalan, profi munka. Egészségünkre!
4 pont
Utolsó kommentek