(Az előző rész tartalmából: Vesztergombi József Kékfrankos Válogatás 2003 és Kaiser Garten Blaufrankisch 2005.)

Tovább küzdenék akkor korábban betárazott és frissen beszerzett vöröseimmel, keresve a nagyjából elérhető árú, tisztességes minőségű megoldást.

A 2003-as Vylyan Syrah-val évek óta harcolok. Már hosszabb ideje csak büdös és buta pédányokkal találkozom, mások még föl-fölfedezik benne a hajdani értékeket. Időről időre kapok híreket olyanokról, akik lelkesednek érte.

Az utolsó palackot bányásztam elő, bízva a szerencsében és a mendemondákban. Persze, nem lett volna szabad.

Silós, kesernyés büdösséggel nyitott, kiütött belőle az alkohol. Odaégett kávéfőzőgumi, bakelit, ilyesmik, csupa nagyszerű illatélmény. Rendkívül sűrű, tömény anyag, de sok köszönet nincsen ebben a sűrűségben: gyümölcs sehol, a savak érthetetlenül és csúnyán kiállnak, az alkohol is kiüt, sok a keserűség az utóízben, az egész kusza, na, csak a csersav simult el tisztességgel az évek alatt. A sűrűségből, apró villanásaiból érezni a magasabb pontszám lehetőségét, de semmi igazán szépet nem tud mutatni: négyes alá.

Aztán kaptam egy portugiesert, Malatinszky-kreálta Zwack-válogatást, 2004-est, és persze nem voltam képben, valahogy elkerültem Weér Yvó posztját, mert ha nem kerültem volna el, akkor a bort kerültem volna el, nagy ívben.

Ahhoz képest nem voltam lesújtva rögtön: testalkatra ugyan extrémkarcsú, lehetne Paudits Béla és Kate Moss koraszülötten is heroinista szerelemgyereke, de nem visszataszító, hanem iható, sima borocska, kicsit túlvizezett szamócaszörp. Nem vállal semmit, és azt hozza is. Kétségtelen: nem a terroir derékig őszinte, kő kövön kifejezése, hanem hát kicsit mesterkélt, hízelgővé esztergált valami, amit nem nehéz meginni egyáltalán. Még csak nem is nagyon rövid, tannin is került bele, amennyi köllött. Nyilván a pocsék évjáratból való, összevásárolt, tűrhető minőségből kihozható lokális technológiai maximum. A japán kisautó. Nissan Micra. Én három pontra fölterjeszthetőnek tartom, figyelembe véve az ötszáz forintos homeless-álomhatár alá kúszó árat akcióban. (Weér kettőt adott.)

(A továbbiakban: St. Andi zweigeltje 99-ből, Gergely Bástya-bika, Buttler-bika, talán Gere Kopár.)