Másodszor rendezte meg borkóstolóját a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület a Mádi Szüreti Napok keretében. Ezúttal kétnaposra bővült a program: pénteken pincetúrákon lehetett részt venni, szombat délelőtt pedig a dűlőkbe szerveztek kirándulást az egyesület tagjainak vezetésével. Két részes beszámolónk első felében ezekről az új programokról lesz szó.
Király dűlő
Közel húsz fő várakozott a Mádi Kúria hotel előtt péntek este, hogy elsőként a Demetervin pincéjébe ereszkedjen le. Feszített tempót írtak elő a szervezők: három bor bemutatására kaptak lehetőséget a borászok, harminc percben. Természetesen ez a szabály már Ervinéknél megbukott.
A pince körbejárása után frissen degorzsált nyers pezsgőt kaptunk (Demeter Novák Endre bemutatta, hogy is kell az üledéket kilőni az üvegből), furmint és hárslevelű alapborból erjesztve. Kellemesen gyümölcsös illatú, de kóstolva még élesztős jegyeket hordozó ital volt. Ezután Orosz Gábor mutatta meg a Nyulászó dűlőből származó 2007-es furmintját. Épp derítés után van a bor, így nyúzott, kócos benyomást keltett, de még ezen is átütött az ásványos, komoly beltartalom. Egészfürtös feldolgozást kapott a szőlő, illata intenzíven jött a száraz pohárból, ha lecsillapodik és piacra kerül, érdemes lesz kóstolni, mert nagyon szép tétel. Csakúgy, mint Demeterék 2006-os hárslevelűje, ami az Úrágya 60-80 éves tőkéiről lett szüretelve, s 13 hónapig pihent zempléni tölgyben. A termőhely uralkodik a boron – ez a pincészet szándékával egybe is esik. Illatban virágok, gyümölcsök és ásványok egészítik ki egymást, ízben utóbbiak kerekednek felül. Az almasavbontás miatt krémes, telt hárssal van dolgunk. Édes borról Orosz Gábor gondoskodott, 2003-as szamorodnija egy igazi illatbomba: aszalt füge és meleg sárgabarack lekvár árad a pohárból, némi gombássággal a háttérben. Ízben kissé lomha a bor, én több savnak jobban örültem volna. A korty felétől egy határozott kesernye is feltűnt.
A következő megálló Török Béla pincéje volt, ahol egy Holdvölgy dűlőből származó, 2007-es furminttal ismerkedtünk meg először. A filozófia itt is a termőhely előtérbe helyezése, de a friss, gyümölcsös fajtajelleg megtartása mellett. Ezt a kevert stratégiát jól képviseli a bor: a krémes, gyümölcsös (főleg barackos) tartalom mellett a riolitos talajból kioldott sók is megtalálhatók benne. Hasonló mezsgyén mozog a szárazra erjesztett muskotály is: illatban a könnyedség, a trópusi gyümölcsök dominálnak, ízben azonban már a termőhely ásványossága is megjelenik. Hosszú lecsengésű, a megszokott könnyed, légies muskotályokon túlmutató bor. A másfél hónapig seprőn tartott, ezáltal vastagabbra hangolt hárslevelű nálam még így is túl vékonynak találtatott. Citrusos, grépfrútos illata mögött egy rövid, kissé fanyar anyagot találtam. Ennél a pincénél Barta Károly volt a vendégborász; 2007-es furmintja nálam az est egyik nagy felfedezése volt. (A pontosság kedvéért meg kell jegyezni: Károly borait Orosz Gábor készíti.) A Király dűlő felső, köves részéről származó alapanyag 40%-a kapott csak új hordót, a többi negyedik töltésűben ért; a pörkölt jegyek így is érezhetők, de nem uralják el a bort. Sokkal inkább a húsos, zamatos körte érződik, különösen a szárazpróbánál. A korty lendületes, a savak virgoncak, de nem túlzók, a bor íze percekig a számban maradt. Érdekes, hogy az ugyanezen dülőből származó kései furmintba mennyivel kevesebb sav jutott: a 200 gramm maradékcukorral nem is bírnak el, az őszibarack illatú bor 6-os savval nekem lomha. Török Béla előhúzta ennek a bornak a párját; az ő 2007-es Holdvölgyből származó kései furmintja sokkal elevenebb, lendületesebb volt. A maradékcukor itt is 200 gramm feletti (hat puttonyos aszú kategóriánál vagyunk), azonban a 7,5 sav ezt már elviszi a hátán (bár én még 1-2 grammot bele bírnék képzelni). Itt, meglepő módon, a vezető illatjegy a sárgadinnye, kis őszibarackkal. Hosszú, szép bor.
Szepsy István volt az utolsó állomás, ahol egy birtokfurminttal nyitottunk. Istvánék koncepciója, hogy a birtokbor 15-20000 palackjával a könnyebben érthető borokat kereső fogyasztókat szolgálják ki, míg a kb. 1000 palackos dűlőszelekciókat a különlegességekre fogékonyaknak kínálják. A birtokválogatás 2007-ben gyümölcsös, de nehéz anyag. Nálam a 14,2-es alkohol bizony kilógott, mind illatban szúrta az orrom, mind pedig megkeserítette a kortyot. Az évjárat forrósága jól érződik ezen a tételen. 2005 után tavaly készült újra válogatás a Nyulászóból. A dűlős tételek sajátossága, hogy az adott területnek csak a vincellér által legjobbnak, legegyedibbnek tartott kis, jellemzően 2 hektár alatti részéről készül a bor. Ez a terület lágyabb, kevésbé vulkanikus, mint a Szent Tamás vagy az Úrágya, ezt az innen származó bor is bizonyítja. Illatában virágok, körte érződik, ízében pedig harmónia uralkodik. A savérzet nagyon szép, csipkés – szinte vibrált a bor a számban. 2007 forrósága úgy látszik ebben a dűlőben nem ártott meg a szőlőnek, az est egyik legjobb száraz bora volt ez a tétel nálam. A 2006-os birtokborról mostanában sok szó esett, én a kicsit elbillenő alkohol miatt nem vagyok teljesen kibékülve ezzel a borral, szép-szép, de van több szebb tétel a Szepsy kínálatban. Igaz, azok árban is szebbek. Az édes borokból István először a 2006-os Botond cuvéet mutatta meg nekünk; nem először nyűgözött le ez a bor engem. Illatában a muskotály uralkodik: bodza és barack vív csatát, aztán döntetlenben kiegyeznek. Krémes, és nagyon hosszú a korty, olyannyira, hogy ha végképp lecsengett, az ember újra tölteni vágyik. Most kezdődtek el a 2007-es folytatás összerakásának előkészületei, egy munkapéldány pont volt a pincében. Évjárathatásoktól nem volt mentes a bemutatott minta: kevésbé lendületes, mint elődje. A búcsúital a 2003-as aszú volt. Ez egy rendkívüli bor. Nagyon finom kaprosság kíséri a barackos, dohányos illatjegyeket. Krémes, lendületes, nagyon friss érzetű a korty, mintha épp most lett volna palackozva a tétel. Kalaplengetés, földig hajolás.
A sok napig tartó esőzés megviselte a dűlőket, a másnap délelőtti túrán kicsit off-road versenyzőnek éreztük magunkat. A földutak nagy része nem volt járható, ezért két helyszínre látogattunk el. Elsőként a Szent Tamás dűlő tetején álltunk meg, ahol Szepsy István bemutatta a termőtájat. Mesélt a zeolit korban lezajló vulkanikus mozgásokról, az akkor még itt levő Pannon-tenger felszínformáló munkájáról. Jótékony hatású az ennek következtében kialakult puha tufa, hisz a tőkék könnyen be tudnak hatolni ebbe. A Szent Tamás dűlőt a vörös agyag uralja. Fontosnak tartotta Szepsy kihangsúlyozni, hogy a talajösszetétel számára sokkal fontosabb, mint a kitettség – személy szerint a keleti oldal termőterületeit érdekesebbnek tartja az egyéb fekvésűeknél. Az érdekesség és értékesség viszont nem szinonimák - ezért is nehéz a tokaji összefogás, hisz sokaknak az egyediséget bemutató borok kevésbé fontosak, mint a könnyebben érthető, szép borok.
A Király dűlőt István mellett Barta Károly mutatta be. Ő 12 hektárral rendelkezik itt, de ami ennél sokkal lényegesebb: a dűlő felső részét Demeter Ervinékkel összefogva újra bevonták a művelésbe. Erdőt irtottak, a meglevő teraszok gátjait megerősítették, furmintot telepítettek a köves talajra, és tavaly már szüreteltek is róla (2006-ban inkább csak összeszedték azt a kevés szőlőt, amit a fiatal vesszők hoztak – de már az ebből szűrt bor is több alkoholistát levett a lábáról). Gépi művelést ott nem lehet alkalmazni – a felázott talaj miatt nem tudtuk megközelíteni a helyet, de lentről is lenyűgöző az a munka, amit elvégeztek. A kézi munkások előtt pedig le a kalappal. Bartáék három jó nevű tanácsadót kaptak is a rekultivációhoz: Kovács Tibor (Hétszőlő), Szepsy István és Orosz Gábor segítették munkájukat. Érdemes volt látni, milyen lelkesedéssel meséltek a borászok a területekről, ha rá is kezdett az eső, nem akaródzott senkinek menedékbe húzódni.
A ráhangolás után a teljes Mádi Kör felvonult, és bemutatták boraikat. Maradjanak velünk a második részre is.
Utolsó kommentek