A Budai Gourmet Fesztiválon nekem is sikerült felfedeznem magamnak a Janus Borházat Bobék után szabadon. A fiatal, kétcsaládi vállalkozás marketingért felelős tagja kellemes lyukat beszélt hasunkba, miközben szorgalmasan töltögette boraikat a feltűnően gyorsan ürülő poharakba. Nekem a 2008-as portugieser volt a legnagyobb élmény: rég kóstoltam ilyen tiszta, játékos, könnyed villányi bort. A 2007-es szűztermés bora, amiről már volt szó nálunk a fent említett kóstolón, érettebb, egy fokkal tekintélyesebb benyomást keltett 2008-as testvére mellett, nekem mégis a fiatalabb jött be jobban. A szintén szűztermés Pinot Noir 2007 lett a másik kedvencem: úgy tud villányi és pinot noir is lenni, hogy egyiket sem rendeli a másik alá. A Millenáris Parkból távozóban aztán vásároltam is egy-egy palackot kedvenceimből, hogy otthon alaposabban megvizsgálhassam őket. Nem bántam meg.
Janus Villányi Portugieser 2008
Szép rubinvörös, élénk, még átlátni rajta. Gyűrűje vékony, mozgása fürge. Orrban nem túl intenzív, viszont kellemesen gyümölcsös és üde. Szeder, meggy és ilyenek erősen karamellizált cukorral. Kóstolva sima, bársonyos felszíne tűnik fel először. Alatta könnyed gyümölcsösség mosolyog, a sav és a tannin alig észrevehető, mégis van tartása a bornak. Szájban is kedves karakterű: édesen indul, aztán a korty közepén érkezik az ilyenkor kötelező és ízben egyensúlyt hozó fűszeres kesernye, ami szépen, fokozatosan erősődik, hiszen azért száraz bort kortyolunk. Lecsengése intenzív, szép és közepesen hosszú. Jóízű, játékos és jól csúszik. Nem kell törni rajta a fejünk, ki kell ülni vele az erkélyre (teraszra, kertbe) élvezni koraesti napsütést és győzni utántölteni a poharat. A könnyed, szórakoztató műfajon belül megérdemli a 6 pontot is, tekintetbe véve pedig, hogy 1400 Ft-ért vettem, nem is kérdéses a best buy cimke.
Janus Pinot Noir 2007
Nem tipikus pinot színű, inkább kékfrankos, csupán vékony gyűrűjénél jelennek meg narancsos, barnás reflexek. Orrban közepesen intenzív, kedves, nem bonyolítja túl a dolgokat. Cseresznyebefőtt, nádcukor, tulipán és csipetnyi rózsabors. Istállónak, avarnak, gombának nyoma sincs, ám nekem nem is hiányzik belőle. Szájban ő is sima, bársonyos felszínű, nagyon könnyen csúszik. Szép arányos struktúrája van, általában helyére került minden. A savak észrevétlen tartanak, a tannin puha, a gyümölcsös aromák finomak és intenzívek. Egyedül az alkohol lóg ki belőle némileg: nem szúr vagy éget, csak néha külön utakon jár. Hangosan, hosszan és jóízűen, kis gyógynövényes kesernyével cseng le. Kiváló átmenet a légies, elegáns és a robosztusabb, vastagabb pinot stílus között. Nem utolsó szempontként pedig a portugieserhez hasonlóan jó inni. A 6 pontot ő is megérdemli. (Ezt a bort 2800 Ft ért vettem.)
Végre egy portugieser, ami kihozza a fajtában rejlő lehetőségeket és közben marad az árkategóriájában. Mert nem mindig a tetőnél kell kezdeni az építkezést. Aztán egy pinot, teljesen a helyén. Két élvezetes, finom bor. Erős kezdés, csak bírják a kilencven percet.
Utolsó kommentek