Annak idején már talán említettem, hogy nem vagyok túlságosan oda a borvacsorákért, legalábbis boros szempontból nem. Hiába komponál ugyanis csodákat bármely bor köré bármely zseniális szakácsa a világnak, az alkalom mégis inkább arra jó, hogy egy adott bor-étel párosítás működését vizsgáljuk, nem pedig a bort magát. Néha aztán mégis úgy adódik, hogy sarokba dobom régóta dédelgetett szkepszisemet, és borvacsorálásra adom a fejem. Ez történik például akkor, ha már magában az alkalomban is van valami meglepő. Márpedig ha két, elsősorban "tömegboros"-ként ismert pincészet szervez borvacsorát, akkor az legalábbis kérdő tekintetű pislogásra késztet.
Varga Pincészet és Bujdosó Pincészet: a Balaton északi és déli partja. Borkombinátos múlttal, éveken keresztül a mennyiségi fogyasztást kiszolgáló termékskálával. És az utóbbi években mintha mindketten felfelé menekülnének az alsó polcok irdatlan árharcokkal szűkre szabott zónájából, még ha a menekülésre alapvetően más utat is választottak. Míg a Varga Pincészet szinte teljes egészében a reduktív technológiára alapozza Aranymetszés-sorozatát, Bujdosóéknál inkább az ültetvények újratelepítésében, a gondosabb szőlőmunkában, a kisebb tőketerhelésben hisznek. A jobb alapanyagban. És úgy tűnik, lassan mindketten helyet fogalnak a minőségi borok fehér abroszos asztalánál, még ha az asztaltársaságból lesznek is, akik fanyalgással fogadják az új jövevényeket.
A vacsora apropóját az adta, hogy a márciusi Vinitalyn e két pincészet összesen három bora kapott Gran Menzionét, azaz elismerő oklevelet. Márpedig mióta a Szentkirályi Ásványvíz gyakorlatilag komplett üzletpolitikát tudott alapozni mindössze egyetlen díjra, azóta egy ilyen elismerés akkor is megünneplendő, ha egyébként a nevezett borok több, mint egynegyede megkapta azt.
A borvacsora minden fogásához egy Varga- és egy Bujdosó-bor járt. Az ételek íztorzító hatását egyrészt gondos és gyakori vízöblítéssel próbáltam ellensúlyozni, másrészt azzal, hogy a borokat mindig az ételek előtt kóstoltam. Ezzel együtt is csak félve, kisbetűvel merek pontokról írni.
Varga Aranymetszés Irsai Olivér 2008
Az egyik Gran Menzionét nyert bor. Fajtajelleges, tipikus irsai-illatú, áradó muskotályossággal. Ezzel együtt is érzek némi éretlen alapanyagra utaló bizonytalanságot az orromban. A korty is üres közepű, ettől eltekintve az egyensúlyával nincs gond. Viszont vékony és rövid.
3 pont
Bujdosó Dél-Balatoni Királyleányka 2008
Elsőre kissé technokolos, lakkos illatú bor. Később az aroma a háttérben elkezd kibontakozni, némi zöldalmás felhangokkal tuningolva az orrbéli élményt. A korty ugyanakkor itt is kissé üres és semmitmondó, vékony. Nem fog forradalmat robbantani királyleányka-fronton.
3 pont
Varga Aranymetszés Szürkebarát 2008
Túlzottan is visszafogott, már-már jellegtelen illatú. A bennem élő instant Romsics László azonnal palacksokkot kiált. Tény, hogy a bor még csak pár hete pihen üvegben. Ízei is kissé kuszák még, a gyümölcsök hol felbukannak, hol eltűnnek. A díszítések ugyan rendben vannak, de bizonytalan köröket rónak a kóválygó gyümölcs körül. A friss palackozás előtti készre kezelés nyomaitól eltekintve azonban hibája nincs neki, csak kell még vagy 3 hónap, mire igazán kóstolható lesz.
4 pont
Bujdosó Szürkebarát 2007 Borszérű dűlő
A 2006-os Bujdosó-szürkebarátot anno nagyon szerettem. Az érett alapanyag kedves gyümölcsössége és mézessége mellett egy leheletnyi (de tényleg nem több) fahordós aroma volt az, ami számomra igazán izgalmassá tette. A 2007-es utódnak egy kicsit nagyobb része volt már fában, de mivel a szőlő még érettebb volt (mi több: kissé túlérett), a harmóniát a tölgy e bornál sem borította fel. Egy évvel idősebb a vele együtt kóstolt Varga-szürkebarátnál, és ez az egy év határozottan előnyére válik. Illatában szép arányokat mutat a gyümölcsösség és az érlelési aromák között. Pici töppedt jelleg is felüti a fejét, ez a szürkének nagyon jól tud állni. A korty tartalmas, bár savból kicsit többet, alkoholból pedig kicsit kevesebbet is elviselne. Némi maradékcukor is kerekíti a képet. Ha picit élénkebb lenne, hasonlóan szeretném, mint elődjét. Egy sima ötösre azért így is tökéletes.
5 pont
Varga Aranymetszés Olaszrizling 2006
Az Aranymetszés-sorozat talán legjobban fogyó darabja, mink is több alkalommal írtunk már róla (Albert például szerette). Most érett matrónaként pörög a pohárban. A gyömölcsök helyét jórészt átvették a másodlagos, diós-mogyorós illatok és ízek. Mély, kellemes aromákat kapunk, ha nem is túl komplexeket. A bor rendezett, összeszedett, jól iható. A korty végét elegáns kesernyék szegélyezik. Ugyanakkor - kár tagadni - mintha egy picit már túllendült volna a csúcsán, a korty közepe alig észrevehetően már laposodik. A hat pont ezért inkább már csak az emlékének szól.
6 pont
Bujdosó fehér Altanus Cuvée 2007
A pincészet fehér csúcsbora. Ez egy boglári szokás lehet, hogy a fehér csúcsküvé neve azonos a vörös csúcsküvéével, lásd még Loliense. A fehér Altanus chardonnay, sauvignon blanc, szürkebarát és királyleányka kevercse. Elsőre friss bodzavirág illatával támad. Ez így a bodzaszörp-szezon közepén kifejezetten jólesik. Az illat azonban nem áll meg, fahordós érlelés aromái jönnek, vanília, mogyoró, később pici újhagymás jelleget is felfedezni vélek. Szájban testes, de nem nehézkes, jól iható, kellemes. Az alkohol érzésem szerint kicsit kilóg belőle és általánosságban is felüti a fejét némi fiatalos rendezetlenség, de egye kutya: van még ideje összeérni. Ez a hatos tehát inkább provizórikus.
6 pont
Varga Aranymetszés Cabernet Sauvignon 2006
Azt talán kezdjük már érezni, hogy a magyar klíma nem kifejezetten a cabernet sauvignonnak való. Hogy a tipikus magyar cabernet sauvignon éretlen, zöld cserekkel tarkított, fanyar és vékony. Hogy talán soha nem tudjuk meg belőle, mit imád(ott) a fajtán a fél világ. Igazából rá kellene írni minden palackra hogy "hungarian edition", akkor talán leesne, hogy ez a bor nem az a bor. Sajnos félig-meddig igaz ez Vargáéké cabernet-jére is. Korossága és az ebből adódó érettsége mellé az alapanyag éretlenségének aromái társulnak. Zöldségek, némi fanyarság. Szerencsére a hungarian editionre oly jellemző zöldpaprikát sikerült elkerülni, helyettük fahordós illatok jönnek inkább. A korty savhangsúlyos és cabernethez képest vékonyka. Mindezt viszont szép szilvás aromák ellenpontozzák. Jó, jó, de.
4 és fél pont
Bujdosó "Ibituba" Cabernet Sauvignon 2006
E bort utoljára csaknem két éve, még hordóminta korában kóstoltam. Akkor úgy éreztem, "komoly bor lehet belőle, de az nem holnap lesz". Nos, a "nem holnap" közben ma lett. És az Ibituba valóban komoly bor lett. Jóval érettebb a hazai cabernet sauvignon-felhozatal nagy részénél, ha az igazán nagy borok érettségét talán nem is éri el. Gazdag, fűszeres aromákat érzek, főtt húst, pirospaprikát (nem zöldet), kerekséget, melegséget, piros bogyósok hadát. Ízben is érett, szép bor, de gazdagságát fanyar aromák torzítják. Jó testű, hosszú lecsengésű. Tetszik.
5 és fél pont
Varga Aranymetszés Olaszrizling (késői szüret) 2007
A másik Gran Menzione-okleveles Varga-bor meglehetősen visszafogott illattal fogad, hogy aztán annál kellemesebb meglepetést okozzanak ízei. Miután percekig tartó próbálkozással is alig sikerül némi aromákat az orromba tuszkolni belőle, szájban igen tartalmas, jól strukturált kortyot kapok. Vaskos mandulás-rizlinges ízek, szép egyensúly, késői jegyek. Kár azért az illatért.
5 és fél pont
Bujdosó "Aranyhíd" Tramini 2007
Már első szippantásra érezni, hogy itt műfajilag is egész másról van szó, mint amit eddig hittünk. Aztán rákérdezünk: az Aranyhíd nem kevesebb, mint 160 grammnyi maradékcukrot tartalmaz. Egy hatputtonyos aszú beltartalma Balatonboglárról, szamorodni-technológiával készítve. Hoppá, és megintcsak hoppá. Illatában a töppedt, késői jelleg dominál, de mellette a tramini áradó rózsás illatvilága is orrbavágóan adja tudtunkra, hogy ez bizony éles helyzet, nem gyakorlat. A korty ennek megfelelően rendkívül tömör, testes, de sajnos a savak nem tartják a lépést a cukorral, így egy kicsit szirupossá válik a végére. Kérdés persze, hogy 32-es mustfok mellett, egészfürtös feldolgozással el lehet-e érni ennél délcegebb acidokat, és ha igen, miért nem. Tokaj persze nem játszik. Mindenesetre az Aranyhíd elviselne még pár gramm savat, némi élénkséget, de ezzel együtt is igazi kuriózum lehet az édes borok kedvelőinek. És ha elhiszem, amit egy váci vinotéka honlapján láttam, miszerint összevissza 2100 forintba kerül, akkor a Gran Menzione és a 7 pont mellé egy besztbáj-plecsnit is kiutalok neki izibe.
7 pont
Az biztos, hogy mindkét pincészet olyan arcát mutatta meg, ami eddig a külső szemlélő számára talán nem volt jellemző. Két úton, de hasonló irányba tartanak. És ha így folytatják, talán a jövőben többet fogunk velük és boraikkal találkozni.
Utolsó kommentek