Etyek mindössze 35 kilométerre van a lakásunktól (budaiaknak még közelebb), mégsem járunk oda rendszeresen borozni. Hogy ennek mi az oka, magam sem tudom. Többek között ezt a kérdést is boncolgattuk egy szombati napon az Etyeki Kúriában és a Hernyák birtokon egy kicsiny, de mindenre elszánt társasággal. Kérdeztünk, ittunk egy fél napon keresztül, házigazdáink meg lelkesen meséltek, és töltöttek. Lehet, hogy nem sikerült megfejtenünk nagy titkokat, de jól éreztük magunkat, az egyszer biztos. Kivételesen nem kóstolójegyzeteket írok, noha igyekszem minden borról megemlékezni. De talán érdekesebb, ha a két eltérő indíttatású és hátterű birtokot párhuzamosan mutatom be – már persze ha egyáltalán be kell őket mutatni. Egy dolog biztosan közös bennük: messziről jött emberek igazgatják őket.

Matolcsy Sára, az Etyeki Kúria birtokigazgatója Amerikában élt, és a tőzsdén dolgozott, mondhatni természet-távoli emberként. Egyszer csak kapott egy levelet a testvérétől, hogy átvenné-e a háromhektáros pincét Etyeken, mert ők Ausztriába mennének dolgozni. Először az ötlet abszurditásán csak nevetett Sára, de végül beadta a derekát. Ennek immár nyolc éve, azóta gyakorlatilag heti hét napot Etyeken tölt, csak esténként jár haza budapesti lakásába. Közben a birtok is 18 hektárosra hízott.

Hernyák Laci (nem Laciznék, de a névjegyén is ez áll, és szerintem nincs ember, akinek Lászlóként mutatkozna be – esetleg az Apeh-ellenőr lehet a kivétel) ezzel szemben a Vajdaságból jött át, a háború elől. A véletlen sodorta Etyekre, de hamar otthonra lelt ott. Lepárlással kezdett foglalkozni, aztán a törvényi szabályozásnak hála ezt a tevékenységet be kellett fejeznie, így nekiállt bort készíteni, közel négy hektárról szüretelve az alapanyagot. Most újra nekikezdenek a lepárlásnak is, a borászatot pedig immár Tamás fiával együtt viszik – ráadásul ősztől rendszeres vacsorákat szeretnének adni, egyszerre nem több, mint 12-15 főnek. Tamás ismert séfektől tanul főzni, emellett folyamatosan járják a környéket alapanyagok után kutatva.

A napot Sáráéknál kezdtük, árnyékos teraszon, diófa alatt henyéltünk, élvezve a nyugalmat. Körülöttünk vadszőlővel benőtt ház, pár sor csemegeszőlő – impozáns környezet. Egy 2007-es Királyleányka pezsgővel kezdtük a kóstolást, kellemes felvezető ital, finoman gyöngyöző, jól sikerült tétel. Aztán két nagyon hasonló bort kóstoltunk, és noha mindegyik jól esett, mégis azt éreztem, hogy kicsit izgalommentesek. Név szerint a Királyleányka és a szürkebarát és királyleányka házasítása, a Cuvée 1 volt a két tétel.

A Hernyák pincénél viszont nyitásként két teljesen különböző bort kóstoltunk, holott ugyanabból a fajtából (sauvignon blanc), ugyanaznapi szüret után készítették őket. Folyik ugyanis egy élesztőszelekciós teszt, és a két bor két különböző, a területről származó élesztővel lett beoltva. Meglepő volt, hogy analitikailag szinte azonos paraméterekkel bírt a két bor, mégis hatalmas különbség van köztük. Az egyik a bodzás, csalános, füves jegyeket hozta, szikár korttyal, a másik érettebb, gyümölcsösebb illatokat, melegebb, krémesebb. Előkerült egy titkos tétel is; a 2007-es sauvignon-ból egy hordó még nincs letöltve. Érett, telt bor, talán az egyik legszebb fajtabor, amit mostanában ittam.

A Kúria 2008-as sauvignon blanc-ja illatban hozta a tipikus füvességet, a kortyból nekem a test és az összecsiszolódott sav-alkohol harmónia hiányzott. A könnyed szériából legjobban a pinot gris tetszett, szép szőlős-mazsolás illat mögött tartalmas korty lakott. Mielőtt előkerült volna három chardonnay, ejtettünk pár szót a borászváltásról. Ugyanis a kezdetektől jelen levő Rudolf Krizan idén távozott a pincétől, helyette a Debreczeni pincénél (előtte pedig Gál Tiboréknál) már bizonyított Mérész Sándor érkezett, és kapott teljesen szabad kezet. A váltást Sára kezdeményezte, ugyanis szeretett volna végre egy állandóan jelen levő borászt maga mellett tudni.

Etyeket a borkedvelők térképére Báthori Tibor tette fel, aki 1992-ben az év borásza is volt, és hitt a chardonnayban. Sáráék is hisznek, mutattak is hármat. A 2007-es tetszett nekem a legjobban: ennek harmada újhordóban, kétharmada tartályban érlelődött, így illatában a fa a háttérben maradt. Virágos, meszes jegyek uralkodtak, némi vaníliával. A kortyra a savak nem telepedtek rá: lendületes, telt, harmonikus volt. A Rózsakert Cuvée (Szűcs Attila festménye díszíti a palackot) 2007-ben 90%-ban chardonnayre alapul, kis sauvignon egészíti ki a fajtát. Itt már úgy kellett kikaparni a fa mögül a citrusokat, a tölgy nekem ízben is túl sok. De volt, akinek ez volt a kedvence. A 2004-es barrique chardonnay nagyon eleven, virgonc bor. Úgy tűnik, Etyek savai bírják az időt, de a kortyot azért a fa uralja. Lehet, hogy kicsit nagyobb testtel kéne nekivágni az újhordónak?

A Hernyák birtokon ugyanis kiderült, hogy nem feltétlenül eszi meg a fa a bort, legalábbis amikor a 2008-as pinot noirt megkóstoltuk, nem éreztem dominánsnak azt. Éreztem viszont virágillatot, hecsedlit, fűszereket benne, enyhe vaníliát a háttérben. A korty pedig zamatos és lendületes volt. Ennél egy kissé szikárabb volt a több éves használt hordóban érlelődő pinot, de nem kevésbé volt remek alapanyag. Kíváncsi leszek erre a borra egalizálás után. A 2007-es pinot a vacsorához ittuk, nekem akkor úgy tűnt, versenybe lehetne küldeni akár komolyabb egriekkel is. Enyhén savhangsúlyos, kicsit test-hiányos, illatában csipkebogyós, gombás, avaros bor, önmagában is elkortyolgatható, de elbírt a helyi szalámival és szalonnával is.

Érdekes kontraszt volt az Etyeki Kúria pinot-ja: ott az érettség, a cseresznyés jegyek, a primer gyümölcsösség dominált, vastagabb, édeskésebb bor volt, markáns hordófűszerességgel. Kíváncsi leszek az új évjáratra eből a fajtából, ugyanis az eddig megismert Mérész Sándor készítette fajtabook stílusban Hernyákékhoz álltak közelebb. Ennél a kérdésnél is érdekesebb volt azonban a záróbor. Magyar vándor a neve, 2007-es, 90%-ban pinot noir alkotja, és Sopronban termett a szőlő. Sára ugyanis vett pár hektárt ott is, Rudolf és csapata pedig megművelték. A termés kb. harmadát dolgozzák fel, a többit szőlőként eladják, 2007-ből a pinot-t tartották meg, és született belőle egy kicsit vékony, fűszeres, de jól iható tétel.

Ahogy talán a fentiekből kiderült, két eltérő szemléletű birtokon jártunk, de azért jó pár dologban egyetértettek házigazdáink. Mindketten egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a helyi értékesítésre. Ehhez pedig elsősorban azt szeretnék elérni, hogy Etyekre kijárjanak a borturisták. És hogy ehhez mi hiányzik? Egybehangzó vélemény szerint több, jó minőségű ételt kínáló étterem, még több nyitott pince. Hernyák Laci szerint eredetvédelem sem ártana, ezért belefogtak páran a szabályok kialakításába.

Én a magam részéről mindenkit arra tudok bízatni, hogy időről időre járjon utána, hol is tart Etyek fejlődése – akár a két borfesztiválkor is. De higgyék el: jóval kényelmesebben el lehet azokon kívül is merülni az etyeki borokba.