Nem könnyű a művelt alkoholista dolga, szegény a borhűtőjéből nem tud nyugodtan elővenni egy üveg bort. Már bontáskor legalább egy tucat rosszalló online szempár szegeződik rá: ugye nem róla akarsz írni már megint? Ha erre azt válaszolom: nem, csak úgy megiszom, akkor rögtön egy másik tucat szempár villámlik: ugyan miért nem írod meg? Még szerencse, hogy nem vagyok paranoiás. Elhiszem magamnak, hogy én csupán a paradicsomos rozmaringos báránylapockához kerestem megfelelő vacsorapartnert. Remekül sikerült a bárány és a párosítás is, így végül a bort is megírom. A Mágus kékfrankos, cabernet sauvignon, merlot, zweigelt és pinot noir házasításával készült külön a Zwack Borválogatás részére. Nem is nagyon lehetett más kékszőlőről hallani a pince kapcsán, tehát ez egy amolyan mindent bele küvé, mint az majd kiderül, a szó jó értelmében. Több helyen kapható, 3500-4000 Ft közötti áron lehet hozzájutni.

Sötét cseresznyeszínű, először kissé visszafogottan bemutatkozó, lassan nyíló bor. Illata étcsokoládéból, meggyléből, piros virágokból, egzotikus fűszerekből és néhány csipetnyi zsíros földből hosszan és kíméletesen főzőtt varázsital kielemezhetetlen elegyét idézi. Moderáltan ráspis, kevésbé extravagáns, mint sok más társa. A korty egyszerre simogató és élénk, édes és savanyú, rakoncátlan és kerek. Állandóan változik. A mágus boraira jellemző dinamikus egyensúly benne inkább még a dinamikus felé hajlik, hiszen alig múlt kétéves. Íze intenzív, kakaós meggyes, a gerincet nem meglepő módon a savak adják, tannint nem nagyon kell keresni benne. Teste nem tűnik nagynak, bár vékonynak sem, az viszont mindent elmond, hogy a 14%-os alkoholt játszva elbírja. Utóíze hosszú, intenzív, gyümölcsös és nagyon finom. Valahol hat és hét pont között van, legyen inkább hét.