Ráspiról, azaz Horváth Józsefről, a magyar borászat angry young manjéről mindenkinek van egy jó vagy rossz szava, nekünk meg rengeteg, ezért most fölöslegesen nem ragozom. A szortiment legolcsóbb borának, a Kopárnak igazából nem is volna szabad léteznie. Először is az árban és a névadásban megnyilvánuló gonosz fricska szavatossági ideje duplán lejárt: a sóspuskával célba vett Gere Kopár, már nem Kopár, elveszítette az ékezetét, és az ötlet kifundálása óta eltelt két-három év alatt vagy féltucatra nőtt azon Ráspi-borok száma, amelyeknek az ára magasabb, mint a Gere Koparé. Másodszor, a tartalom messzire szaladt az ártól: az ember alig akarja elhinni, hogy egy ilyen minőségű, ennyire koncentrált, hibátlanul elkészített, öreg tőkékről szüretelt, kézműves bor polcra kerülhet ennyi pénzért.

A terroirtúlbuzgóság áldozatává vált cabernet sauvignon ebben a borban kötött ki; a Kopár zweigelt-cabernet-kékfrankos házasítás (a Kopár egyébként a dűlő neve, ahonnan a szőlő származik). Az illat intenzív, talányos és sokszínű: Bagarol cipőpaszta, tengervíz, dióolaj, őszibarack és borókabogyó. Egy idő után valami különleges minőségű, gyümölcsös aromájú szemes kávé-illatnál állapodik meg. Én váltig hiszem, hogy Horváth József speckó pörkölésű hordót használ, de lehet, hogy egyszerűen a terroir a titok. Kóstolva telt, tömör és élénk. Van súlya a kortynak, de a kerek és szaftos savak szépen viszik előre. Ízben sós, őszibarakos, és tisztán kivehető egy - engem a syrah-kra emlékeztető - vérnarancsos áramlat. Érett, puha tannin ad keretet a kortynak. A lecsengés széles, komplex és hosszú. Varratmentes. Az üres pohárból is árad az illat. Eléri a 7 pontot, és kapitális best buy. (itt 1800 Ft, emitt 1990 Ft, amott 1875 Ft)

Aki még soha nem kóstolt Ráspi-bort, vagy meggyőzték arról, hogy minden Ráspi-bor hibás, az most keveset kockáztatva szélesítheti a látókörét.