Beharangoztam nagy lelkesen a szlovén bornapokat, aztán kiderült sajnos, hogy elég radikálisan hozamkorlátozódott a program legalábbis mennyiségileg. Az eredetileg tervezett közel harminctól elég távol, végül csupán hét pince képviselteti magát Budapesten, így értelemszerűen 250 tétel sem lesz kóstolható persze. A tegnapi sajtó/kereskedő napon megkóstoltam a megfogyatkozott felhozatal nagy részét és kicsit fellélegezve állapíthattam meg: a minőséggel legalább nincs gond. Az alábbiakban leírt tucatnál eggyel több borért szerintem még mindig érdemes benézni a Királyi Borházba.

Ha pezsgőt kóstolnak a Frangež pincészetnél, ne hagyják ki száraz chardonnay-t: szép, telt illatú, finom apró buborékokkal gyöngyöző, húsosan gyümölcsös ital. Két 2009-es olaszrizlingje tetszett leginkább a muravidéki Marof Pincének. Az első finom, lendületes, zamatos, kellemes ital, a második vulkanikus talajról származó kissé perverzen izgalmas illatú: tűzköves, égett füves; kóstolva is finoman ásványos, érdekes bor. A Joannes borászatról már írtam, most leginkább a muskotályuk és 2008-as rajnai rizlingjük tetszett: előbbi intenzíven illatos és zamatos, mégis finoman száraz és túlzásoktól mentes, utóbbi barackos, ásványos illatú, vastag, gazdagon gyümölcsös mégsem lusta. A Santomas 2008-as malvazijája nagyon tetszett: mély illatú és ízű, lendületes, elegáns kesernyével fűszerezve. Még nem térünk át a vörösekre, hanem következnek a legjobb és legizgalmasabb fehérek. A 2007-es Čotar vitovska ásványos, virágos illatú, karcsú, de erőteljes, karakteres bor. A 2005-ös malvazija még jobb, az ellentétek harmóniája: krémes és cseres, édes és keserű, furmintosan telt és szikár egyszerre.

A vörösekre maradunk Čotaréknál és egy borosan izgalmas teran pezsgővel térünk át. Ezután jöhet a  2007-es teran: finoman animális illatú, a savakra építő, finom tanninnal fűszerezett és szép egyensúlyban van. A kóstoló legjobb borát is itt kaptam: a 2003-as Terra Rossa 40-40% teran és merlot, 20% cabernet sauvignonnal kiegészítve. Elegáns, bordóiakra emlékeztető illatú egy csepp keleti vagánysággal. Kóstolva szép egyensúlya tűnik fel először, majd sós gyümölcsössége, érett tanninja és hosszú lecsengése teszi igazán emlékezetessé. A Santomas vörösei kevésbé egyediek, karakteresek, viszont finomak és elegánsak. A refošk alapú, 30% merlot-t és 10% cabernet sauvignont felvonultató Mezzo Forte finom gyümölcsösségével és profi eleganciájával igazán megnyerő bor. Talán megosztóbb, de nekem a legjobb Santomas vörös a Grand Cuvée 2005, ami ebben az évjáratban tisztán refoškból készült. Kicsit vad, de élettel teli, húsosan gyümölcsös és jóízű. Azért bevallom, mielőtt hazaindultam, csak visszatértem a 2003-as Čotar Terra Rossához, hogy az ő íze maradjon legtovább a számban.