Amikor azt mondják, jó rozés évjárat van (egyébként az van, mármint a 2004-es sajnos az volt), az annyit jelent, hogy gyönge vörösévjárat van. Ha azt mondják, hogy ez az anyag nagyszerű lesz rozéba, az annyit jelent, hogy túl gyönge rendes vörösbe.

A névnapozás ma is igen széles körben népszerű szokásával én úgy vagyok, mint Kiszel Tünde a relativitáselmélettel: egyszerűen nem bír eljutni az agyamig. Nem hogy ellenérzéseim volnának, vagy mittudomén, csak nem bírom föl_fog_ni. Harmincöt év alatt névnapomat sem tudtam megjegyezni, pedig úgynevezett "nagy névnap", mindenféle népi fontosságok kötődnek hozzája.

Mindegy, csak azért jut eszembe, mert van úgy, hogy az ember mégis megörül annak, hogy mások nem ennyire nehéz felfogásúak, például, amikor szabadságról érkezvén több üveg bort talál az íróasztalán, csicsás kis üdvözlőkártyákkal: névnapot!

A Pannon GSM (a zélvonal) egy Wunderlich-rozét küldött nekem. Nem is ért meg huszonnégy órát a palack.

Nem vagyok rozés típus, de hát kicsoda az? Borosoknál a rozé olyan, mint. Olyan rozé. Amikor azt mondják, jó rozés évjárat van (egyébként az van, mármint a 2004-es sajnos az volt), az annyit jelent, hogy gyönge vörösévjárat van. Ha azt mondják, hogy ez az anyag nagyszerű lesz rozéba, az annyit jelent, hogy túl gyönge rendes vörösbe.

Most jó meleg van, rozés idő. A rozé nyáron, melegben jó, amikor a vörös sok lenne. Olyankor jó kis üdítő.

Csak olyan rozé.

Tehát Wunderlich Lojzi rozéja, és én ugye Wunderlich-ügyben emberileg vagyok rettenetesen elfogult, mert ő a legjobb borfaszi, aki létezik, a csupaszív, csupapír oldschool party animal és gasztronómiai zseni. Mostmár vadi új pince, vadi új technika, a egyetlen konzolról vezérelhető erjesztőkapacitás, hűtés, fűtés, bimetál, triturbó, tolótető, lendkerék. Azzal oszt' lehet rozézni.

Ez egy kadarka alapú rozé, írja a Wunderlich.hu (mert a címke céges, semmit sem ír), de ízből már elég jól kitalálható. (Valószínűleg erről a borról van szó.) Hogy a kadarkán kívül mi van még benne, azt nem lehet tudni. A színből ítélve valami tintásabb fajta.

A színe egészen szokatlan, ugyanis. A villányiak mindig is sötét, a sztenderd rozészínnél (ahogy Rohály doktortól tudjuk: hagymahéj!) pirosabb (és savilag bágyadtabb) rozékat szoktak csinálni, de ez még csak nem is pirosas, hanem szinte narancssárga. Mintha a répaléből sikerült volna kivonni a rostokat, és valahogy tükrössé tenni.

Az illat finoman parfümös, de hordoz valami vajasságot, testességet, sok virágot és nem kevés édességet. Pontos referenciát nem találtam rá. Pedig még fűszerességet is mondanék, de az kifejezett kadarka-fűszeresség. Aki jól ismeri a mezei virágokat, fűszereket, gyógynövényeket, biztosan tudna mondani valami vérehullófecskefű-szerű megfejtést.

Föltűnő szénsav az indítás, el is homályosítja először az egyéb savakat, a lendületes indulás után szűk kanyarral fordul a szájban, középen elkeskenyedik, aztán az erősen száraz, savanykás, citrusos lecsengéssé szélesedik. A kadarka fűszere végig határozottan jelen, a savak mögött, persze. Hordót is érzek, nem zavaró mértékben, de egy rozénál kifejezetten meglepő. Nem is hiszek a számnak. Ez a kadarka trükkje lehet. Hiba a mátrixban.

A szódás málnaszörp a legközelebbbi ízreferencia, de minden édesség nélkül. Sőt: kifejezetten kemény, de üdítő és tiszta a bor szárazsága. Az illatban érezhető édességnek nyoma sincs, de azzal nem ütközik az íz, nem áll vele szemben, inkább szépen ellenpontozzák egymást.

Nagy izgalmak nincsenek, direkt, kemény, száraz bor. Mondanám, hogy férfias rozé, ha nem volna oximoron. (Kötényem is honnan volna?) Buzizni meg nem fogok, nem vagyok én pólóblogger.