Rudolf Krizan, a minden hájjal, fajtaélesztővel, kóracéllal és fordított ozmózissal megkent osztrák techno-dj. egyre nagyobb és nagyobb szabású szetteket kever Etyekütt, a Kúria stroboszkópjai alatt. Már csak azt kéne eldönteni, hogy ez stockhauseni gyökerekből táplálkozó, legmagasabb szintű krautművészet, progresszív tánczene vagy a legprosztóbb, parádéra való, izompólós lakossági trance?

Az ókonzervatív terroiristák máris lapozhatnak. Persze, ők már Etyek láttán/hallatán lapoznak, mivel ez a mész sosem lesz a monumentális terroirborok termőhelye, ez a talaj/klíma messze nem tud annyit, mint Badacsony, Csopak, Somlóhegy, pláne Tokaj. Itten kell a technológia. És akkor, ha a technika tökéletes (elsősorban a savak milliom éles szarvát letörendő), kijöhet a legjobb eset: divatosan gyümölcsös a laza nemzetközi, behízelgés, kacérság, könnyűvérűség, szün, nagyvilági, széllel bélelt borok. Ahol gyönge a hagyomány, ott kevesebb a tabu. Mindennek megvan az előnye, amely aztán a hátránya is, és a posztmodern kelgyó legott enfarkába harap. (Amerika tudna mesélni, ha volna neki szája. Jé, egy újabb magyar Újvilág!)

Tíz éve elképzelhetőnek tartott volna bárki is jó etyeki vöröset? (Etyeki vöröset, egyáltalán?) Krizanék, álmok álmodói, mertek nagyot. Vöröset. Most már második éve a polcokon (a Bortársaságén). És ezt a vöröset megjegyeztük jól.

Pinot, ugye, a legújabb módi. A cabernet-k, a merlot-k és a syrah-k utáni következő divathullám. (Hollywood sells.) Nemrég Alföldi kolléga szemlézett néhány figyelemre méltó gondolatott abban az ügyben, ebben a fajtában most még nagyobb az újvilági nyomulás az óvilág (in concreto: Burgundia) nyakára, mint a hagyományos bordeaux-ikban.

Akkor nézzük (szagoljuk) Etyeki Kúria Pinot Noir 2004:

Krizanék adnak rendesen az orrnak mindig. Különös illatok keveregnek itten: kicsit erjedt meggy, érintésnyi birsalma mellett főtt-füstölt csülök. Mintha most emelték volna ki a bablevesből. Még valami édes nugátszerű is, valami jobb, magas kakaótartalmú csokoládé. Test nagy. Szinte fajtaidegenül nagy. Már ránézésre is sűrű a bor, a színe is sötétebb, mint amit egy pinot-tól várnánk. Ennél szélesebb és sűrűbb pinot-ja tán csak Tiffánnak van itthon. Erősen jelen van a hordó (összesen tíz hónapot hordóztatták magyar és francia tölgyben) és a magas alkohol. Savai határozottak, hajjaj, de hát 2004-es savak milyenek legyenek, ugye? Kiszaladnak egészen a nyelv oldalára. Igazi játék, igazi, finom hamónia nincsen bennük, még ha nem is durvák, nem is vernek szájon, azért etyekiesen direktek. A cserzőanyagok megint csak határozottak a fajtához képest. Utóíz hosszú, finoman keserűbe hajlik, savak lehúznak mélyen a torokba. A legvége erős kávé, keserű csokoládé, és citromos savanya (sav, sav, sav). Ez utóbbiért kár.

Nekem így elsőre öt pontot ér. Később még meglátjuk.