A Tokaji Ősz fesztivál szervezői idén úgy döntöttek, hogy a rendezvény tavalyi bevezetése után idén azt helyezik középpontba, amivel a tokaji betörhet a világ szélesebb fogyasztói asztalára. Na persze, ezeket a fogyasztókat nem az aromaticwines-osok között kell keresni. Sokkal inkább a termőföldet, a kézművességet, a karaktert, a mélységet kereső dűlőmániákusok és megtérítetteik között.

A 2004-es évjárat borai, magukban hordozzák az év gyötrelmeit, amit az időjárás okozott a szőlőnek, az erjedés nehézségeit, mivel gyakran nehezen indultak erejedésnek a mustok, a magas szintű hegyaljai szőlőkultúrát, mert egy ilyen évjártból is nagyon jó borokkal jöttek elő. Megjegyzendő, hogy a tételek közül sok volt a frissen, az eseményre lepalackozott bor, ettől is lehettek nyúzottak, zárkózottak.

Demeter Zoltán
Tokaji Hárslevelű, Szerelmi dűlő: Aki nem kóstolta eddig Demeter Zoltán borait, az joggal érezheti magát laikusnak Hegyaljával kapcsolatban. Tudni kell azt is, hogy jelenleg az ő 2003-as száraz furmintja a legdrágább száraz fehér bor kis hazánkból a nemzetközi porondon. Ez is valami persze, de aki ismeri az tudja, hogy teljesen egyedi stílusú borokat készít, csodálatos hordóhasználattal (azaz tényleg csak cérnaszál a bor körül a tölgy, és nem hangsúlyos aromaképző) és sok izgalommal. A mezőny többi tagjához képest természetesen ez a tétel is kilógott a sorból, nem csak a fajta miatt. A bor arisztokratikusan elegáns, acélosan letisztult, sallangmentes, remek szerkezetű, hosszú utóízű.

Füleky pince
Tokaji Furmint, Palandor dűlő: A populárisabb szekció abszolút favoritja. Kétségtelen, hogy gazdagságán és mineralitásán túl egy olyan csábító gyümölcsös-tropikális jegyet hordozott selymes érzete mellett, ami sokaknak okozott örömöt. Na, persze ez nem baj, csak egy stílus amit nagyon szeretek.

Homonna Attila
Tokaji Furmint, Határi dűlő: Teljesen bezárkózott tétel, a "leggyengébb" (bár csak vörösboros sorban lenne ilyen a leggyengébb!) a kóstoltak közül. Kissé szappanos érzetűnek tűnt, mineralitása is fedett volt, íze még nem letisztult. Tavasszal más állapotában is kóstoltam, akkor még volt maradékcukra, amit utólag fajélsztővel sikerült levinni, jelenlegi fejlettségi állapota okán egyelőre csalódás.

Disznókő
Tokaji Furmint, Dorgó dűlő: A pince első fahordós furmintja lesz a piacon, nagyon szépen elkészített, gazdag gyümölcsösséggel, hűvös, elegáns savakkal. Kissé még hangsúlyos a fából jövő aromavilág, remélhetőleg besimul a nagy része. Remek indulás a pincétől a tölgyben érlelt száraz vonalon!

Gróf Degenfeld
Tokaji Furmint, Galambos dűlő: Minden kezdet nehéz, és még az év sem segített. Ennek ellenére megpróbáltak mindent a pincénél, de talán kicsit görcsösek voltak. Zárkózott, inkább zsíros illat, kevés citrommal. Ízben szinte petrolos olajosság, nagyon lusta érzet, ehhez kevésnek tűnő sav, édeskés alkoholhangsúly.

Szepsy István
Tokaji Furmint, Lapis dűlő: Ismét egy olyan tétel, aminél látszódott, hogy aki a szőlőben kompromisszumok nélkül és alázattal dolgozik, annak nincs rossz évjárat, csak kevésbé jó. Aranyló színe, sűrű mozgása gyönyörű látvány. Olajosan felkenődik, illatában citromfű, körte, reszeltalma, csipetnyi fahéj, ízben édes extraktérzet, krémes, vibráló test, hosszú tropikális lecsengés, guruló savakkal.

A program szinte kötelező mindenkinek, aki bekukkantást akar nyerni egy rendezvényen keresztül a tokajiak világába, de feszélyezve érzi magát, ha egyedül látogatja meg valamelyik borászatot.