A Borok a hiperből rovatunkat két pedigrés olcsó borral indítjuk: mindkettő a részben az Antinori márki tulajdonában lévő és a néhai Gál Tibor szakmai felügyelete alatt cseperedő Bátaapáti birtokról származik. Ráadásul az egyik pimaszul olcsó.
Kövezzenek meg, de én hiperben is szoktam bort vásárolni. Nem is ritkán. Hobbim a spórolás. De az ezer alatti boroktól félek. Márpedig a Mozaik csak 745ft, és mindjárt 3 is van belőle: fehér, vörös, rosé. Sőt, akinek derogál a hiper, megveheti a Bortársaság üzleteiben is ugyanennyiért. Én a vöröset régebbről ismerem, és most kipróbáltam a fajtiszta kékfrankost, ami éppen kétszer annyiba kerül.
Kezdjük a Mozaikkal. Féléve kóstoltam először, szerencsére azóta nem változott (talán mert nincs benne syrah).
Mint mondtam, félek az ezer alatti boroktól. A legnagyobb ráfizetés az, ami egyenesen megy a lefolyóba. Szerencsére a Mozaik az alacsonyra tett lécet elsőre is átviszi. Nincs benne semmi rossz. Csak a jó is kicsi. A Tolnai Red Cuvée-ből semmilyen trükkel nem lehet nagy bort varázsolni, de a türelmet meghálálja: 4-5 órával a bontás után hasonlíthatatlanul jobb, mint azonnal. A címke szerint pinot noir és merlot ötvözet, a Bortársaság szerint kékfrankos, merlot, és cabernet. Én pinot-t és kékfrankost is érezni véltem, ami ugye képtelenség. Menthetetlenül amatőr vagyok.
Szerény, de kedves bor. Illatra halovány almabefőtt, és van benne valami gyümölcsös frissesség, amit én nagyon díjazok. Szájban egészen élénk málnás savanyúcukor és köménymag – ez szintén jó pont. Gyenge közepes test. De a lényeg: itatja magát. Sav és tannin kellemes arányban porciózva. Bónuszként hosszú lecsengés és mindvégig friss. Szimpatikus versenyző.
Bőven 1.000 alatt, tabletta nélkül, igazi főnyeremény.
A kékfrankosnak nehezebb dolga van, hiszen 1.500 körül már akadnak potens versenyzők (Csutorás-bikavérek!), 2.000-ért pedig olyanok is, amelyek maradandó élményt nyújtanak (már be van tárazva "A Vörös Kalauz" című ajánló rovatunk, ezért több poént most nem lövök le). Ez a kékfrankos nem nyújt maradandó élményt és nem is potens. De nem tisztességtelen ajánlat. (Hülye vicc: a hátcímke magyarul és angolul is "száraz minőségi fehér bor"-t ígér.)
Nyitás után közvetlenül hervasztó: már-már áttetszően halovány, korona alig, és a szúrós illat fanyar ízt ígér. Szájban édes-savanyú, erősen savas – rémisztő elegy. De 5-6 órával később, mintha kicserélték volna. Egy alacsony oktánszámú, de pancsolatlan kékfrankos. Zöldszüretet nem látott. Van benne bőr (Albert gazdának szeretettel!), túlérett fekete cseresznye, határozott édesség a korty közepén (ezzel el is vágta magát Albert gazdánál) és a korty végén alkoholos melegség. Hosszas pohárban pörgetés, szájbéli öblögetés és homlokráncolás után fűszeres, csipkebogyós, naspolyás, cseresznyemagos árnyalatok is kimutathatóak.
Summa summarum: egy szép kékfrankos veszett el benne. Csodálkoznék, ha ebből egyszer nem születne egy hozamkorlátozással, fordított ozmózissal, jófajta barrikkal csúcsra járatott "Kékfrankos Válogatás" duplaáron.
Jelenlegi formájában nem ajánlom, de ha ajándékba kapjuk, nem kell fintorogni. Ja, és szigorúan 16 °C-on fogyasztandó: ha hidegebb, akkor színtelen, szagtalan, íztelen, ha melegebb, attól isten ments.
Utolsó kommentek