Tavaly azt jósoltam, hogy lesz Tokaji az első 10-ben. Tévedtem. Az első százban sincs. Pedig egyre több jel mutat arra, hogy amikor kijön a lépés, itthon is születnek olyan borok – vörös és fehér egyaránt –, amelyek állják a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel. Igaz, a minőség erősen hullámzó, de ez talán külföldön sincs másként. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a vezető magyar pincészetek küszködnek-e anyagi gondokkal, hogy vajon szeretnének- e exportálni és vajon képesek-e olyan mennyiséget produkálni, amit egy külföldi forgalmazó elvár. Sejtésem szerint a válasz, igen, igen, nem. Ha így van, akkor jó volna, ha e kis haza kiforrná végre a bormarketing Szepsyjét, de legalább Lőrincz Gyuriját. Ha viszont az első két válasz nem, akkor örüljünk, hogy több marad nekünk.

A Wine Spectator Top 100 teljes mezőnye elérhető itt. Az alábbiakban pedig Alder Yarrow, a tavalyi év borbloggerének kommentárját ismertetem.

A Vinográf sem az első tíz helyezettel, sem a WS döntési mechanizmusával nincs kibékülve.

A Wine Spectator TOP 100 2005 TOP 10-je:

1. 2002 Joseph Phelps Insignia Red Blend, Napa

2. 2003 Clos des Papes Châteauneuf-du-Pape, Rhone-vidék, Franciaország

3. 2003 Rosenblum Rockpile Road Vineyard Zinfandel, Rockpile, Sonoma, Kalifornia

4. 2001 Concha y Toro 'Puente Alto Don Melchor' Cabernet Sauvignon, Maipo-völgy, Chile

5. 2003 Sette Ponti Toscana Oreno, Toszkána, Olaszország

6. 2003 Alban 'Reva' Syrah, Edna-völgy, Kalifornia

7. 2002 Lewis Cabernet Sauvignon, Napa

8. 1999 Castello Banfi 'Poggio all'Oro Riserva' Brunello di Montalcino, Toszkána, Olaszország

9. 2002 Staglin '20th Anniversary' Cabernet Sauvignon, Rutherford, Napa, Kalifornia

10. 2001 Château d'Yquem, Sauternes, Franciaország

A WS választása 4 tényezőre épül: pontszám, ár/érték arány, elérhetőség és "izgalom". A Vinográf nem érti, hogy a pontszámban megjelenített értékítélet súlyához képest mindenképpen pehelykönnyű "megéri-e az árát?", "kapható-e nálunk?" és persze az "izgalmas-e" faktorok egyáltalán miként pontszerűsíthetőek. És persze ő sem rajong a top akárhány típusú listákért.

Az idei Top 100 egyik szembetűnő jellegzetessége a syrah/shiraz előretörése. A listára felkerült borok közel 25%-a syrah vagy syrah alapú blend. Yarrow egyetértően bólogat, mert maga is syrah-rajongó.

Aztán sorra veszi az első tízből az általa is kóstolt borokat:

"Nagyon szeretem a Clos des Papes-t, de eszembe nem jutna a világ első 10 bora közé sorolni. A Rosenblum Rockpile-lal ugyanez a helyzet – szépnek szép, de nem kiemelkedő sem a zinfandelek mezőnyében, sem a Rosenblum borok között. Az Alban 'Reva' beválasztásával nehéz volna vitatkozni – szuper bor, kivéve annak, aki pikkel a magas alkoholú borokra. A Lewis és a Staglin cabernet-k csúcsformában vannak, de voltak idén hasonlóan szép vagy szebb tételek is (Pride, Cliff Lede, Bond, csak úgy találomra). A Castello Banfi nem rossz, de a '99-es évjáratból vannak sokkal szebb brunellok is, és James Suckling (és vele az egész Spectator) nem tekinthető hitelesnek az olasz borok megítélése terén, amióta a Mondovinoban láthattuk, hogy milyen jó viccnek találja azt, hogy Salvatore Ferragamonak (olaszországi szállásadójának) jócskán fölpontozza a borait. És végezetül az Insignia. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezt a bort soha nem szerettem. Furcsa, tudom. Mindenki áradozik róla. De én egy kissé jellegtelennek találom. Hát ez van. Talán ezért nem lett belőlem tekintélyes borkritikus."

Érdeklődéssel várjuk a Borbarát Top 12-es listájának nyilvánosságra hozatalát. (Nem mintha a Borbarát és a Wine Spectator között bármilyen párhuzam volna fölfedezhető.) Persze, aki nyitott szemmel böngészik, az már kaphatott belőle egy előzetest.