Kiss Borászat Alföldi Lakihegyi Mézes Zöldveltelini (félédes tájbor). Palackozva: 2005.08.19., reggel 7 óra 11 perckor. Fogyasztói ár: 169 ft. És ez nem vicc.

Vettem a bátorságot magamnak, és a gazdaságos áruház polcáról leemeltem egy 1 literes palackot, 169 forintot kértek érte, plusz a betétdíj. Már az elnevezés is tetszett, sok információt hordozott magában, azonnal meghatározta a bortermő vidéket, a területet, az ízvilágot és a fajtát. Ezáltal a laikus is azonnal professzorává válik az üveg tartalmának. A borivószamárlétrán kicsit feljebb dülöngélő meg helyén kezeli, amit ennyi pénzért a kezébe, később a szájába vesz.

A címke kinézete gusztustalan, szaggatott csokipergamenes, elején vonalkód, meg a közvetlen rendeléshez szükséges infók, köztük a világhálós elérhetőségé. Megnézve az oldalukat látszik, hogy odafigyelés van mindenre, jól szervezett gyárral van dolgunk. A lap olvasata szerint minden rendben, a borok klafák, kifutott tétel nincs, maximum még nem készült el, vagy már az utódtermék viszi a prímet. Igazi gyöngyszemekre is akadhat a részletesen olvasó: "olyan értékeket hozhatunk létre, amelyek partnereink megelégedettségét szolgálja és nekik is üzleti eredményt jelent".
Bennfentes infók szerint ünnepek táján akkora a kiáramló folyadék mennyisége, hogy azzal a Balaton szintjén is lehetne emelni apályosabb években. Szőlőt persze vesznek, szerencsés esetben olyan területről is, ahol az van ültetve. Ennek részletezését hiába is keresnénk, náluk nem a szőlőben dől el, milyen lesz a produktum.

Jobb borokhoz szokott dugóhúzómmal estem neki a palacknak, és feledve kezdeti boriszákságomat, meglepve tapasztaltam a műanyag kapszula levágása után, hogy ide sörnyitó kell (koronazár, de szép szó, csak valahogy ehhez a tartalomhoz...), még jó hogy a bornyitók többsége úgy van kiképezve, erre is alkalmas legyen (micsoda pech egy sörösnek, ha szimpla sörnyitóval kell nekiesnie egy borosdugónak!). Nyílik is simán, persze elmarad a dugó szaglászása, tapogatása, a rajzolat vizslatása, azonnal a lényegre vezet az üveg.

Kiöntéskor a habbuborékok furcsa ultrás szivárványosságban játszanak, színe szinte alig, kicsit talán törtsárgás, de maga a cucc tükrösen tiszta. Megforgatva a pohárban a lefolyása fraktálos (Mandelbrot), gyors. Megszagolva (illatolni az illatolószervvel lehet, nekem meg olyanom nincs) kovás, kénes, mélyzöld füves, zöldborsos (hoppá, fajtajelleg!), szellőzéssel kis mézesség (vagy csak sokáig néztem a címkét!?): mindezek azonban nem tartanak sokáig, percek alatt válik jellegtelenné, talán kicsit kocsmaszagúvá. Ízben is jön a kénesség, csípős savérzet, édességét a muskátlisság fűszerezi bizarr módon, felvillan egy kis almás jegy is, meg talán a fehérsaszlás vizesség, ami miatt utóíze sem irritálja sokáig szánkat, ami marad is inkább gyomorürítésre ingerel. Lenyelni két kortyot sikerült csak belőle – talán mert nincs kontyom!? –, tanulságos volt. 1P