Zwack Izabella borválogat és tokajit készít(tet), leszámolt a Dobogó csak hatputtonyos lehet koncepcióval és tagja lett a Tokaj Renaissance Egyesületnek. Az eredmény nem rossz, ám lesz jobb. Nem tudom, miért, de biztos vagyok benne.
Zwackéknál borfronton nemrég minden átalakult, első körben nem jött be a sztori, nem sikerült nagyon is meghatározó szereplővé fejlődni a kereskedelemben, de nem adják fel, megpróbálkoznak megint. Ez nem baj, pláne, hogy a remélt fellendülést Zwack Izabella vezényli, aki dinamikus személyiség, és a neve is dallamos. Így róla nevezték el a divíziót, így: Zwack Izabella Borválogatás. Mindemellett csakis Izabelláé lett a tokaji illetőségű Dobogó Pincészet is.
A birtokot a 90-es évek vége felé két leánynak, Izabellának és Annabellnek vette két apa, úgymint Péter és Sándor. Sose tudom, a De Gelseyben a de-t kis- vagy nagybetűvel kell írni, de már nem is fontos, mert a famíliát kivásárolták a bizniszből. Más változások is történtek. Kezdetben az volt a koncepció és egyben az imázsképző momentum, hogy ez az egyetlen borászat Hegyalján, amely kizárólag hatputtonyos aszút készít. Ezt az ideát Izabella színre lépésével kiiktatták, és jól tették. A Dobogó-aszúk amúgy sem törték át az alig-ismertség rideg falát. Hirtelen nem jut eszembe, melyik évjáratot ízleltem meg a tavaly májusi Renaissance-nagybemutatón, de az tény, hogy nem nyűgözött le. Hiába, javíthatatlanul nem rajongok a régi oskoláért. Mint ugyanakkor a kóstolás körülményeinek felvillantásából is kitűnik, a Dobogó ripsz-ropsz tagja lett a legérdekesebb és számomra legkedvesebb termelőket tömörítő Tokaj Renaissance Egyesületnek.
A birtokot a 90-es évek vége felé két leánynak, Izabellának és Annabellnek vette két apa, Péter és Sándor
A lényeg, hogy a harminchektáros birtoknak viszonylag új borásza-ügyvezetője is van, Domokos Attila személyében, aki előző életében a bátaapáti-mőcsényi euroborok környékén sertepertélt, és igyekezetét nemegyszer zajos siker koronázta. Például olyankor, amikor az általa gardírozott borok az ezredforduló környékén sorra nyerték a VG-vakteszteket. Az új elképzelések szerint tehát nemcsak aszú van, hanem cuvée meg komolyra kalibrált száraz furmint is. Még szép. Zwack Izabella egyszer azt mondta, ha szőlőfajta lenne, furmint lenne. Hogy hol mondta, nem tudni, de az biztos, hogy azóta nincs hír vele kapcsolatban – vagy reklám –, ahol ne bukkanna elő e remekbe szabott közlése. Megjegyzem, egy helyütt meg azt vetette fel, hogy ha bor lenne, akkor cuvée lenne – de ne feszegessük.
A 2003-as furmintot ez ideig négyszer néztem meg. Először a már említett Renaissance-rendezvényen futottam össze vele, és akkor nagyon tetszett. Másodszor egy kétcsaládos privát vacsorán, és akkor is nagyon tetszett. Harmadszor egy kötetlen kóstolón, és akkor már nem tetszett annyira. Negyedszer most. Nagyon szép, halvány aranysárga, tükrösen tiszta, elegánsan forog a pohárban. Illata nem tagadhatná le a furmintot és a barrique-ot sem. A Betsekről és a Palotáról szedett alapanyagból készült, részint új fában erjedt, részint tartályban, és egészében hordóban ért. Ezenközben 6,5 grammnyi sava maradt, és 13,0 térfogatszázaléknyi alkoholra tett szert. Mindezt a tényleg informatív címkéről tudni. Ehhez képest már orrban is szurkál kicsit a szesz, ízében meg pláne. Pedig furmintilag egyáltalán nem számít soknak, amit mértek és feltüntettek. Illatban tehát furmintos körték és finom vaníliák, érezni, hogy szép volt a matéria, igényes a borász. Valahogy mégsem áll össze, kicsit külön vannak a dolgok. Szájba' is. Megint csak széles, mindenféle gyümölcsökkel és árnyalt tanninnal, ám a savak sehol sincsenek. Nem tartja semmi, nincs tömörsége, dinamizmusa, hossza. Az utóíz kellemesen édeskés-savanykás, csak éppen elillan hamar. Ez baj. Először és másodszor nem tűnt fel nekem egyáltalán, hogy az acidokat nélkülözte volna, utóbb mindkétszer igen. Először és másodszor simán adtam volna 6 pontot. Most viszont: 4 pont. Azért fix, hogy megkóstolom majd a 2004-est is.
Utolsó kommentek