Nem értem, miért szorult ennyire háttérbe ez a fajta. Jóhírén ugyan kisebb foltot ejtett a Plattensee környékén, a német turisták körében különösen népszerű félédesszürke, de a németek megfogyatkoztak, és a folt halványul. Valahogy mégis kevés a vállalkozó kedvű borász, aki a trendnek szembefeszülve bizalmát belé vetné. Inkább a kisebb kockázat mentén araszolva a tucatsárdonékat dugózzák palackba.

Igazán kimagaslót itthon talán csak Bussay doki alkot belőle, igaz ő elkötelezettje a fajtának, és talán az egyedüli, aki hosszú távon tervez vele. Szép még a St. Andrea 2003-sa, ígéretes Jásdi 2003-as Lőczedombija, és Szeremley Huba bácsiék is tettek már le valamit az asztalra. Ez az előörs. Persze más is készít a szürkebarátból fajtabort, de azok kevésbé tekinthetőek jellegzetesnek. Mátraaljáról Szőke Mátyás, és a Nagyréde acéltartályos verziói érhetőek el a polcokon. Figula régebbi évjáratai között is voltak nekem tetszőek, de az újabbak már nagyon teknósak. Szóval, summa summarum, elég szegényes a paletta.

Termesztés szempontjából jó szárazságtűrő. A túlérés során is szép savgerincet őriz meg, nem lágyul le. Tömött, kis méretű, hengeres fürtjének bogyói kékes-lilás-barnásra színeződnek(megfelelő érettségnél), a belőle készült bornak, van egy kis halvány rózsaszínessége a sűrű aranyosságban. Nekem a fahordós érlelésűek jönnek be igazán. A többi fehér fajtához képest, hosszabban alakul, érik meg a bor (Bussaynál egyik nyárelőn még javában pöcörgő szürkét kóstolhattam). Bora sokszor fűszeres, gyógynövényes, őszibarackos, mézes, virágos illatjegyekkel bír, magas extraktra képes, szép savakkal, jól jeleníti meg a termőterület sajátosságait, és az illatokból várható ízjegyeket is.

Nemzetközileg is sok helyütt jegyzett fajta, a kenguruk földjén Melbourne-től délre található Mornington félszigetről kerülnek ki még izgalmas Pinot Gris-ek (de van olaszosan írt címkével is) leginkább maradék cukros kivitelben. Új-Zélandról is akadnak szép borok belőle. Az USA Oregon államában található Umpqua völgyben is fő fajta, kitűnő termőhely a fajta számára, nyáron meleg, ősszel száraz, de a Willamette völgyben is kezdi kiszorítani a chardonnay-t (H. Johnson szerint, az itteni jenkik pinot mániájának köszönhetően is), igaz itt az éghajlat miatt száraz, gyors érlelésű, primer aromákkal hódító borok készülnek a fastfood nemzedéknek. Csehországban az osztrák határ közelében Znojmo településen foglalkoznak a fajtával, ahol Rulandské Sedé-nek becézik, és leginkább remek savszerkezetre épülő száraz verziók látnak napvilágot. Olaszországban Pinot Grigio néven a szlovén (ahol Sivi Pinotként ismert) határ melletti Collio körzetben acéltartályos iskolázással készül, a Milánótól 40km-re délre található Oltrepo Pavese körzetben már komolyabb fahordós érlelésűek érlelődnek. Svájcban Malvoisie néven foltokban található, de nem jelentős a részesedése. A németeknél Mainztól délre 15km-re (Nierstein) már dűlős borokat is készítenek belőle barrikhordós érleléssel, Baden Württembergben ha édeskés, akkor Ruländernek, ha száraz, Grauburgundernek hívják.

Az igazi hazája azonban Elzász (a szőlőterületekbőli részesedése kb. 13%), ahol Tokay d'Alsace, Tokay Pinot Gris-ként tradicionális fajta. A fajtanévben szereplő Tokay névről, az EU eredetvédelemnek köszönhetően, hamarosan le kell mondaniuk. Így, a Lazare de Schwendi tábornokról szóló mendemonda, miszerint magyarországi hadjáratáról vitt magával haza szőlővesszőket (miért pont szürkét!?) Tokajból (valószínűbb útközben máshonnan markolta fel), kissé fölöslegessé válik. Nem kell többet magyarázkodni az elnevezésért. Azért sokan felteszik majd a kérdést, hogy a borvidék szívében, Colmar terén, mit, és miért fog a tábornok a kezében, ezáltal is hírét víve Tokajnak. Érdekesség a dologhoz még, hogy mindkét város azonos szélességi fokon fekszik. Visszatérve a borhoz. Meglepő módon az itt palackozott borokon a fajta van kihangsúlyozva, utána a termelő, és a terület. Tradicionálisan nagy tölgyfahordókban érlelik, de ma már sok helyütt fémtartályokkal dolgoznak. Az itt készült borok hihetetlenül harmonikusak, élettel teliek, és ami ma egyre kevésbé gyakori: érlelten kerülnek palackba. Ami még fontos lehet, mindezt nagyon jó áron megkaphatjuk.