Rossz évjáratokban nehéz igazán jó borokat készíteni. Vagy ha mégis lehet, problémás a jókhoz hozzájutni. Bordeaux-val egyebek mellett az a gond, hogy a 2000-esekkel például szinte lehetetlen mélyebben megismerkedni. Így legutóbb is azzal főztünk, amink lett.
Önéletrajzi elemekben bővelkedve elmesélem, hogy amikor először kóstoltam grand cru classé bordeaux-it – történetesen a 2me Cos d'Estournel 1995-ös évjáratát –, azonnal úgy döntöttem, hogy ezt a világot nagyon-nagyon szeretem. Hatalmas teste volt, határozott szerkezete, finom animalitással, gyümölcshegyekkel, fantasztikusan száraz, mégis komplex karakterrel. Ezek után egy ideig nem is voltam hajlandó megkedvelni semmit, amiben nem találtam bőrös-földes-dohányos jegyeket. Mondjuk, most is keresem őket.
Később azonban sok más tétel is elém került Pauillac-ból, Margaux-ból, Pomerolból, és akadtak köztük igen figyelemre méltóak, de egészen izgalmatlanok is. És menet közben rájöttem arra is, hogy kétkezi halandóként meglehetősen bonyolult klasszis bordeaux-ihoz jutnom. A legjobb évjáratok ugyanis általában pillanatok alatt elfogynak, a legtöbbször már előjegyzésben, és ami marad, az nem feltétlen képes megmutatni a vidék nagyszerűségét.
2000-est például gyakorlatilag szinte lehetetlen beszerezni. Újfent itthon járt párizsi emberünk megint megpróbált kitenni magárért, beszerzett négy bort. Egy 1997-est, egy 1998-ast és két 2001-est hozott. Három esős év, nehezen beérett szőlőkkel. A 2001 legalább Pomerolban viszonylag jó volt, amit vakkóstolásunk perfekt mód vissza is igazolt. Persze nem helyes siránkozni, voltaképpen komoly borok ezek, ám egyúttal bravúrosan bemutatják a korlátokat, amelyeket egy gyengébb évjárat állít. A lendület és az összetettség hiányzik belőlük.
Mindenesetre tettünk a bordeaux-iak közé néhány, általában korban is hozzájuk illő magyar versenyzőt, hadd lássuk, mire mennek egymással. Vakon kóstoltunk.
Vesztergombi Cabernet Franc Selection 2003, Szekszárd
Rubinvörös, szépen csillog, ordít róla, hogy fiatal. Ifjú az illata is, gyümölcsös, de nem direkt módon, némi mélységgel. Tiszta. Közepesnél erősebb test, jó szerkezet, rengeteg nyers tannin. Nem zöld, csak zsenge nagyon. Verekedős. Ettől most kissé nehezen iható, de valószínű, hogy szép jövője van neki. 5 pont.
Chateau Rauzan-Segla 2001, Margaux
2me cru. A színe sötét, illata nehéz és sűrű, főtt leveszöldséggel és hússal főként. Likőrös beütések, édeskés árnyalat, sok állat. Eddig tehát összetett, ám szájban már nem. Nagy és széles, de nem szép a szerkezete, komplexitásból és koncentrációból egyaránt lehetne több, dinamizmusból meg pláne. Utóízben tanninos, hosszú, de nem kellemesen az. 5 pont.
Chateau Pontet-Canet 1998, Pauillac
A Mouton-Rotschild szomszédja. Színe mattul, illata animális, zárt. Mozgatva nyílik, finomodik, komplexebbé válik. Végre mineralitás és gyümölcs. Mindazonáltal ez sem igazán összetett és lendületes. Jó, de nem elég jó. A vége szárít is, savanykás is picit. Tompa, az üres pohár vegetális. Visszakóstoláskor többet mutatott, száraz karakterű, meginni érdemes borrá fejlődött. 6 pont.
Townshend Cabernet Sauvignon 1999, Washington
Látványosan életteli, gránátvörös szín, mélyen állatos-földes illat, nagyon sok gyümölccsel. Lehengerlő. Ízben azonban a gyümölcsös komplexitás után átveszi a hatalmat valami brutális és érdektelen édesség. Pedig ez az első a sorban, amelynek rétegzetten gyümölcsös, ribizlis lecsengése van. Teste nagy, de hiába. 5 pont.
Chateau Montrose 1997, St. Estephe
Színe öreg, illata zárt, dohos jellegű. Nem dugóhibás, csak fáradt. Egydimenziós, savanykás, érdektelen. Második kortyra jobb. 4 pont.
Gere Attila Kopár 1997, Villány
Színében barnás reflexek, de még él, vígan. Első illata kicsit csípős, virágos, gumis, földes. Mozgatásra szépen alakul, eper, szeder, főtt hús. Ízben ez sem hallatlanul bonyolult, de jó szerkezetű. Tanninja még mindig kemény, a lecsengésében nagyon határozottan megmutatkozik. Becsülettel tartja magát. 6 pont.
Konyári János Sigillum Loliense 2000, Balatonlelle
Friss, gránátvörös szín. Öreg, palackérett, sűrű, gyümölcsös illat. Komplex, finom, rumos, likőrös. Meleg, kellemes ízvilág, kissé édes, de nem nyomasztóan az, sok gyümölccsel, hosszú utóízzel. Lóg rajta a cser, de nem durván. Vastag, jó tartású, lehetne fineszesebb. Le a kalappal így is. 7 pont.
Chateau Beauregard 2001, Pomerol
Jegyzett pince Pomerolból. Dominánsan merlot. Végre valami nagyon komoly. Érett szín, barnák nélkül, gyümölcsös, zsíros kenyeres, rétegzett illat. Bordeaux, ahogy a legjobban szeretjük. Ízben is dinamikus és kifinomult, földes, animális, feketeribizlis, szilvás. Erő és egyensúly. Utóíze is harmonikus és összetett, az eddigieken túl ásványossággal. Messze a mezőny legjobbja. 8 pont.
Utolsó kommentek