Alighanem gyümölcsnapon, ragyogó napsütésben, friss levegőn, jó társaságban remek borokat kóstoltunk. Az emelkedett hangulatot még a poharainkat kamikazeként megcélzó alkoholőrült bogarak sem tudták elrontani. A Solus továbbra is méltó a nevéhez. De Kovács Nimródét is megjegyeztem.

A borokoskodások egyik toposza, hogy a bor valójában az étkezés sója, hűséges kísérője, stb., és az önmagában kóstolás csak afféle deviancia, egy újabb tétel a gyökértelen borsznobok bűnlajstromán. Én töredelmesen bevallom, hogy félnék a legszebb palackjaimat erősen módosult tudatú ízlelőbimbókra bízni. Viszont nem sajnálom őket a jó beszélgetés oltárán föláldozni. Most is valami hasonló következett be. Hiába voltak a társaságunkban kiváló kóstolók szélmalomharcot folytattam, hogy az egyre pörgőbb ritmusú társalgást olykor megakasztva a noteszembe mentsek néhány értékelés morzsát. Így ezúttal a kollektív bölcsesség helyett az individuális korlátoltság tükröződik a jegyzeteimben.

Casa Lapostolle Cabernet Sauvignon „Alexandre Cuvée” 1998

Posztcsileánus korszakom első áldozata. Elvileg Chile rohamléptekkel fejlődik. Ez a bor azt sugallta, hogy csak elvileg. Mert sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint a közelmúltban kóstolt 01-esek vagy éppen 04-esek. Sőt az összebenyomásom az volt, hogy chilei léptékkel mérve ez egy decens bor. Illat: intenzív málna, ribizlilekvár, édességet ígér (volt aki petróleumot is érzett). Kóstolva: édes, lekváros némi gyógynövényes beütéssel. Nem savtalan, és ez nagy szó. Összehúzós tannin, de nem kellemetlen, hosszú lecsengés.
5 pont

Vylyan Vörös 2003

A nagy év hajdani előhírnőke, aki fiatalon csikóként rúgkapált, dinamit volt az 1500 alatti kategória színtelen-szagtalan alibiborai között. Őszintén megvallva nem sokat vártam tőle. De frankó kis bor még most is, ha nem is megrendítő.
Illat: élénk, vanília, florális jegyek, ánizs és tinta. Kóstolva egyből érezhető, hogy szuperérett anyagból készült, és még mindig friss. Gyümölcsös, édes, egy csipetnyivel stabilabb savgerinc egy kategóriát dobna rajta. A lecsengés csalódás: villányiasan húzós tannin, gumis beütés. Erős 5 pont.

Penfold’s BIN 28 Kalimna Shiraz 2002

A nemzetközi szaksajtó örökös liblingje. Az én ízlésem nagyon messzire került ettől a stílustól, és ezért komoly kételyeim vannak a közelmúltban szemlézett angol Decanter ajánló személyes használati értékét illetően. Akinek ez tetszik, az más világban mozog, mint én. Ami persze egyáltalán nem baj. Számomra az ausztrál boriskola anatómiai lova. Émelyítően parfümös, nem szőlőre valló illatok, kóstolva édes, statikus, gerinctelen szörp.
Illat: rumos, konyakos, petróleum, szilva és fahéj. Kóstolva nagyon édes és savhiányos. Ám furcsa módon az egyébként kakofón lecsengésben váratlan savasság jelentkezik. Kutya legyek, ha értem ezt a bort.
4 pont

Chappellet Cabernet Sauvignon Signature 2001 Napa

RM barátom nagyvonalú ajándékaként érkezett hazánkba. Hazájában 40 dezső körül mérik, és általában 90-92 pont között értékelik. 2001 aranyév volt Kaliforniában, és ez a CS mindent tud, amit olvasmányélményeink alapján elvárhattunk tőle. Sötét, csábító, gyümölcsös, vaníliás, alkoholgazdag. A komplexitás és az egyensúly nem erőssége. Borászatilag kifogástalan.
Illatban a feketeribiszke mindent visz. Némi levegőztetés után a feketeribiszke mellett rumos dió és nyomokban avar bukkan elő. Gyümölcsös, vaníliás, szuperérett, bársonyos bor. Viszont nem egy kalandtúra. A savak jórészt elégtek a kaliforniai katlanban. Tanninban érett és erős (ez a minőségre és a mennyiségre egyaránt igaz). Először egy „jobb kiadású újvilági” legyintéssel elintéztük, aztán visszakóstolva kiderült, hogy van benne spiritusz, ha az asztal nem is kezd el táncolni alatta. Lehet, hogy Nossiterhez hasonlóan, már mi is a borhibákat szeretjük?
7 pont

Gere Attila Solus 2003

A kincs, ami nincs. Nekem sincs, sajnos. Ha a 2003-as Kopár kapcsán kételyeimet hangoztattam, akkor most jöhet a süvegelés. Egészen más, mint a 2000-es vagy a 2002-es Solus, de ugyanúgy klasszis. A fő félelmünk, hogy a 2003-as újvilágian forró nyár ellekvárosította az amúgyis korán érő és a Kopáron durván kitett merlot-t, alaptalannak bizonyult. Önológiai mestermű. Már az első szippantásnál éreztük, hogy bekapcsolt az interstellar overdrive.
Miközben az illatát a frissen szedett málna egyszerre üde és buja illata határozza meg, a kísérőjegyek egész garmadáját fedeztük föl: oregano, vanília, eszpresszó, fekete cseresznye, menta. Kifogástalan arányok, a sav-alkohol egyensúly példaszerű. Szépívű korty, semmi habozás, megtorpanás. Nagy, de friss. Tanninból kicsit többet kapott az eszményinél, de legalább érett, kerek és finoman érdes. Erre a borra nem csak Villány lehet büszke.
Akkor délután 9 pont.

Tiffan’s Grand Selection 2003

A nagy testvér árnyékában nem volt könnyű dolga. Ha egy mondatban kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy ilyen komoly és komor borral még nem volt dolgom. Csak kiskanállal szabad kóstolni. „Tán csodállak, ámde nem szeretlek”, írta a jövőbe látó költő.
Már az illat is intenzív, tömör. Alapvetően égetett cukros, ribizlis, gyógynövényes, avaros, fekete csokoládés. Kóstolva pörkölési aromák, grillezett hús, és pirosbogyós gyümölcsök némi szilvalekvárral. A Carissimae-re emlékeztető pompás, nagyon hosszú lecsengés, amiben megjelenik a Tiffan védjegynek számító pirítós, grillezett hús aroma.
Különleges, nagy bor. Úgy érzem, hogy ez a koncentráció utolsó állomása. Olyan, mint egy gránit emlékmű.
8 pont

Nimród III Cuvée

Kovács Nimród (UPC prokonzul és Monarchia tulajdonos) borálma magáról (cabernet sauvignon, merlot és kékfrankos – megszoborta Pók Tamás). A három nehézbombázú után pehelysúlyú versenyzőnek tűnt. Mégis ez lett a közönségkedvenc. Egyedül a Solus fogyott el hamarabb. Szerintem Eger apoteózisa. Szívesen kipróbálnám, hogy a második és a harmadik palack hogyan árnyalná az első benyomásokat, de az árát figyelembe véve, erre aligha fog sor kerülni.
Illatában ánizs, fekete bors, ribizli, tejeskávé, babérlevél, vanília, cseresznyemag, mandula. Nagyon sima, finomra csiszolt, elegáns bor, amit a szépen-szép egri savak emelnek a magasba. Remek, finoman adagolt, enyhén érdes tannin. Tökéletes arányok.
Bár ez volna a jövő magyar vörösbor-stílusának alapműve!
8 pont és már most nosztalgia.