Jó pár bor elfogyott az elmúlt hetekben, baráti kvaterkázás, meccsnézés és egyebek keretében, jegyzetelgetés nélkül. Most hirtelen eszembe jutott, nem kéne hagyni, hogy mindenestül a feledés homályába vesszenek szegények, pláne, mert egészen kitűnőek is voltak köztük.
Villa Tolnay Muscat Ottonel 2004
A Villa Tolnayról nem sokat tudok, úgy hallottam, ez a pince a Von Beöthy utóda, de nem vagyok biztos benne, hogy pontos az információ. Pillanatnyilag mindenesetre a svájci Philipp Oser látszik a cég tulajdonosának és borászának egy személyben, ha van valaki, aki értesültebb, írjon. A Csobáncon és környékén gazdálkodnak, nemrég kaptam néhány palackkal tőlük. Ezek egyelőre nem nyűgöztek le, mindegyik hibátlan ugyan, ám különösebb egyediséget sem fedeztem fel bennük. A muscat ottonel már-már áttetszően fehér, alig van színe, illata viszont szép, első nekifutásra nemcsak a szokott virágos-parfümös jegyeket hozza, hanem nagyon határozott mineralitást is. Ízben túlontúl karcsú, egydimenziós, pofozkodós savakkal és kevés kesernyével a végén. Ezzel együtt nem rossz bor ez, sőt, 4 pontot vitán felül megérdemel.
Villa Tolnay Bandérium 2004
Egészen más, mint a muskotály, színe szalmasárgába hajlik, árnyalatnyit tompa. Illata ásványos, érett, komplex, de lehetne tisztább. Idővel nyílik, finomodik. Ízben is sűrű, határozott savú, azonban olyan benyomást kelt, mintha még nem lenne készen, és nem is fix, hogy van esélye összerendeződni. Anyagnak komolyabb, mint az előbbi, ám bornak kevésbé kellemes, 4 pont.
Figula Mihály Pécselyi Semillon & Pinot Gris 2004
Könnyed, reduktív fehérbor, nem megrázó, hanem jól iható akar lenni. Tisztán csillogó halványsárga, friss, bodzás illatokkal, később előkeveredik valami gyógyszeresség, amit a pinot gris-nek tudtam be, örömmel üdvözöltem. Szájban karcsú, a savak mintha elkezdtek volna mattulni már, öregszik. Őszinte bor, 4 pontra még jó.
St. Andrea Egri Pinot Gris 2004
Néhány évvel ezelőtt rettentően szerettem ezt a stílust, most már sok a fa. Színe halvány arany, szép, illata első körben jó minőségű barrique, nem a füstös, égett, hanem a vajas, vaníliás változatban, mögüle félénken jönnek gyümölcsök, friss alma, narancs talán. Később több lesz ezekből, a fa hátrébb vonul, de nem eléggé. Közepesen komoly test, a gyümölcszamatok diadalmaskodnak, a savak legömbölyödtek, jó inni, 5 pont.
Franz Hirtzberger Spitzer Setzberg Riesling Smaragd 2005
Wachauval nem tudok betelni. Hiába a nem éppen zseniális évjárat, a legjobbak bármikor képesek kihozni a legtöbbet a rizling és a talaj köveinek kombinációjából. A Spitzer Setzberg az alap Smaragd Hirtzbergeréknél. Aranysárga, tükrösen csillogó szín, áradó, percről percre gazdagodó illatok. Egzotikus gyümölcsök, fűszerek és ásványosság minden szinten. Két nap múltán a csak az osztrák és német rizlingekre jellemző komplexitás hódít, minden műviesség nélkül. Közepes test, fantasztikus szerkezet, magas, erőteljes, pici szénsav, pici cukor, a zamatok teltsége tökéletesen ellenpontozza az ily módon integrált savakat. 7 pont.
Villa Tolnay Névtelen 2003
Oserék vörös cuvée-je rubinszínnel indít, fűszeres illatokkal folytatja. Gyümölcsből keveset találtam. Zártnak tűnik, ízben is az, a koncentrációja jelentékeny, a komplexitása mizerábilis. Egyvonalú, ezért csak 4 pont, de idővel lehet még több is.
Aranyfürt Szövetkezet Bulls Blood 2003
Sötét szín, sűrű, füstös, fás, vaníliás, aszalt gyümölcsös illat. Nem lenne rossz, ha nem vonulna végig rajta egy furcsa, élesztős, kelt tésztás árnyalat, az illattól az utóízig. 3 pont.
Aranyfürt Szövetkezet Cabernet Franc Barrique 2003
Színben egy az egyben olyan, mint a másik, illatban sokkal jobb. Az úgynevezett erdei gyümölcsöket kellemesnek mondható füstösség egészíti ki, szájban is tisztességes a bor, inkább széles, savakból nincs sok, a számomra kevésbé élvezetes édesség miatt adok mindössze 4 pontot, cukortoleránsabb kóstoló többet is kioszthatna neki.
Sebestyén Csaba Szekszárdi Kékfrankos Válogatás 2004
Több, mint kellemes meglepetés. Sebestyéntől egy-két éve történt startja óta sokat remélek, amit ez a tétel is visszaigazol. Az évjárat vacak, a fajta sem kolosszusok készítésére való, így a bor is inkább játékos, mint súlyos. Így helyes. Rubinszín, nagyon kellemes gyümölcsök az illatban, és még kellemesebb, élénk, üde fűszeresség. Meg valami végtelenül finom csonthéjas-animális beütés. Ízben ugyanez a világ, közepes testtel, vibráló ízekkel, vonzó lecsengéssel. 6 pont.
Gere Attila Villányi Syrah 2004
Gere Attila első syrahja, szűztermés. Rövid, kilenc hónapos barrique-érlelés után töltötték, megőrzendő a gyümölcsöket. Nagyjából sikerült. Nem a magyar vagy tengerentúli brutálsyrah-iskola, inkább Rhone-völgyi karakter. Ezért is tetszik. Rubinszín és fűszerek megint. Kezdetben zárt az illata, közepesnél árnyalattal erőteljesebb a teste, kissé talán még bizonytalan. Csúszik ez is. Lehet, hogy siettem vele, hosszabban kellett volna szellőztetni, vagy hagyni belőle másnapra: a legutolsó pohár ugyanis messze különb volt, mint az összes előző. Míg menet közben sokáig az öt és a hat pont között vacilláltam, ekkor majdnem eljutottam a hétig, olyan kitűnő, komplexen leveshúsos-borsos, tehát syrah-s illatokat és a zamatokat prezentált a bor a végén. Végül maradtam a 6 pontnál.
Utolsó kommentek