Egy barokkos túlzásokba esett, kézzel mívelt, hedonikus olasz Csopakról, és egy szigorú, de szép vulkanikus a leghosszabb bajszú magyar borásztól. Mindkettő kötelező tananyag.
Tamás Csopaki Olaszrizling 2002
Korábban már kóstoltam a 2003-ast, és bántóan túlbarrikoltnak találtam. Aztán újra megkóstoltam, és a hedonista átgázolt a teoretikuson. Aztán harmadszor is, és ma már megcsókolom a feketerigó fehér sziluettjét, ahányszor meglátom a rozsdavörös mezőben. Most pedig próbát tettem a 2002-essel.
Barokkos bor ez is. Az arany középút felől közelítve, alaposan elveti a sulykot. És én is vele, boldogan. A hordó struktúrát ad, lekerekít, krémesít. Persze ha nem volna megfelelő az alapanyag, akkor csak hordószörp volna, mondanám, ha olyan nagy szakértő volnék, amilyen nem vagyok.
Illatában mindenekelőtt füstölt sonka és sárgadinnye, tisztán és határozottan. Aztán homályosabban, de jól kivehetően: dohány, karamell, puncs és tökmagolaj. Mámorító, andalító. Kóstolva gyümölcsös, minerális, olajos, selymes. Az olaszrizlingeknél nem ritka kortyközépi lyuk helyett itt dúsan árad az anyag. Gazdag, finom, élveteg. A lecsengésben is ízorgia. „Ha nem tudnám, hogy figyelnek, 6 pontot is megadnék”, írtam elsőre a jegyzeteimben. Azóta megjött a bátorságom.
6 pont. (Sürgősen újra kell kóstolnom a 2003-ast.)
Nyári Ödön Szent György-hegyi Olaszrizling 2005
Nyári Ödön a tragikus bajszú magyar borász. A szeme is olyan szomorú, mintha egy Móricz-adaptáció castingjára érkezett volna. A megtestesült muszáj-herkules.
A szakirodalom szerint Nyári Ödönben óriási tartalékok rejlenek, és éppen e tartalékok kiaknázásának küszöbén áll, ugyanis a kizárólagos acélhordós érlelésről bármelyik pillanatban átállhat a részleges ászokhordósra. Nem tudom, hogy mindez bekövetkezett-e már, a címke bölcsen hallgat, és a rizling is inkább azt súgja, hogy nem. No meg a bazalt-romantikus honlap is.
Ez a bor megdönthetetlen terroir-bizonyíték. Kísértetiesen emlékeztet ugyanis az előző részben ismertetett és szintén a Szent György-hegyről szüretelt Laposa rizlingre.
Hidegen az illata még kissé füves, de aztán kivirul. Intenzívebb, mint a Laposa. Jázmin, agyag és mangó. Kóstolva virágos, füves, banános. A korty végén kackiás savak, a lecsengésben virágpor. Ez is csontszáraz. A gyümölcsös és az ásványos jegyek egy fokkal szebb egyensúlyt mutatnak, mint a földijénél. Ezzel már az átlagosan szenzitív aszketikus esztéták is próbálkozhatnak.
Annak idején megfogadtuk, hogy náluk nem lesz félpontozás. Persze lett, de álcázzuk. Tehát ez most a fölfelé kerekített 5 pont (a Laposa meg lefelé kerekített 4 volt).
Utolsó kommentek