Szinte minden említésre méltót megírtam már a Lisicza-pincéről nemrég, mégis megérdemlik, hogy újra sorok töltődjenek le a böngészőkbe róluk. Kábé egy hete jártam náluk Helesfán, amely nem szerepelt előtte a boros térképemen, még ha tudtam is, hogy a közeli Mozsgón az Ebner-művek zakatolnak.

A falucska nagyjából a Pécs-Szigetvár felezőtengelyen helyezkedik el, a Délnyugati-Mecsekként definiálható helyen. Egykor nagy borok szülőföldje volt a táj, a monda szerint még Vörösmarty is betért ide, hogy kóstolhassa a híres nedűt. A XIX. század végén, a XX. század elején a Nádassyak jeleskedtek itt termelt fehérboraikkal, amivel nemzetközi érmeket is sikerült szerezniük.

A tőketerhelésnél jelenleg az 1 tőke = 1 palack képlet érvényesül

A Lisicza-birtok sem új keletű hóbort, a XX. század elején már jelentős termelőnek számított a család a vidéken. Örömmel hallottam, hogy rajtuk kívül is akad még pár próbálkozó, akik szeretnének aktívan részt venni a falu egykori jó hírnevének feltámasztásában. A felújított – 1900-as évek eleji –, berendezett pince és a még nem teljesen kész pinceház a falu fölötti egyik dombocska tetején bújik meg, közvetlenül a 2,5 hektáros kék szőlős terület mellett. A szemközti buckán fehér fajták vannak 12 hektáron, emellett még Pécsen is van kisebb területük.

A klimatikus adottságok jók, a kitettség remek, a széles (MTZ-barát) sorköz kicsit szellős, de hát ez van. A tőketerhelésnél jelenleg az 1 tőke = 1 palack képlet érvényesül. A talaj mélysárgás lösz, néhol triászkori mészkő színezi. A feldolgozást zúzó-bogyózó berendezés és modernnek nem nevezhető lapprés segíti. A lékezelés az acéltartályos parkra épül, habár már vannak fahordóban is borok (vörös küvé). A későbbiekben remélhetőleg fehérek is helyet kaphatnak a dongák között.

A fiatal Lisicza Sándor lelkes, gondolatai sokfelé szárnyalnak. Áldozatos munkájának eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első olyan évben, amikor a piaci megjelenés mellett döntöttek, két jelentős kereskedő is lecsapott boraikra. A borok többsége nagyon letisztult, minden hibától mentes, karakteres. Egyedüli kritikai észrevétel: kissé zárkózottak, idő kell, amíg felöltöznek és teljes pompájukban állnak elénk. Ezen segíthetne talán a fában történő mikrooxidáció.

Az első olyan évben, amikor a piaci megjelenés mellett döntöttek, két jelentős kereskedő is lecsapott boraikra

A következő tételeket sikerült közösen megkóstolnunk a pincénél:
Sauvignon Blanc 2005: elsőre az itthon klasszikusnak tekintett savanykás, füves illatok jönnek, idővel már érettebb gyümölcsre utaló szamóca, eper is bevillan halványan. Ízében is a szénás vonal uralkodik, kevéske ribizlivel, citrussal vegyülve, savai élénkek, kerekek, hosszú a lecsengése.
Cserszegi Fűszeres 2005: vad, kesernyés, fűszeres illat. Zamatos, tartalmas bor, szép kesernyével.
Cirfandli 2004: virágos, petrolos illat, kicsi tejesség. Ízben is hasonló, komoly extraktérzettel, sűrű szövéssel. Kicsit zöld a kesernyésség a végén, de szerencsére nem erősen.
Cirfandli 2003 (édes): az az évi jégkár folyományaként alig volt fürt a tőkéken, de azok jó évet csíptek meg. Friss aszúra emlékeztetően nyit, később sárgabarack, viaszosság, kamillavirág. Ízében is gyümölcsös, szárított virágos, kesernyésséggel, kicsit talán kevés savval – de mindenképpen igazi csoda.
Pécsi Küvé 2004-2005 (hordóminta): kezdésnek a hordó vaníliás, kávés jellege uralkodik, ezután meggyes, málnás illatok jönnek. Ízben friss gyümölcsösség, közepes, sima tannin, némi nyersességgel, kellemes lecsengéssel.