Csavarzáras palack. Nagyon sötét rubin, lilás reflexekkel. Az illat tömény, intenzív, és összetéveszthetetlenül ausztrál. Túlérett málna, likőr, eukaliptusz és némi grillhús. Élmény beleszagolni. Erős közepes test, és mint a tejcsokoládé, elolvad a szánkban. De struktúra nuku. Sav helyett is alkohol, arra pedig nehéz építeni. Kóstolva szeder, csoki és eszpresszó, bársonyos, de közben éget. Baileys szederrel. A lecsengést gyakorlatilag elmossa az alkohol, ha nagyon figyelünk, talán körömlakk, talán-talán keserűcsokoládé. Tanninnal nem találkoztam.

Robert Parker erre a borra 95 pontot adott. Holy shit. Egy más világ, más elvárások. Jancis Robinson szerint a szép bort a következők jellemzik: kiegyensúlyozott, felfrissít, fejlődik a pohárban és a palackban, hiteles és érdekes. Az Angel's Share-ből hiányzik az egyensúly, nem frissít, nem fejlődik a pohárban, a palackos érlelésről nem tudok nyilatkozni, a hitelességről sem, érdekesnek érdekes. Régebben szerettem ezt a stílust, most éppen nem. Nagyon nem, ezért nem is tudom megítélni, hogy a maga műfajában mit érhet. Számomra a savak hiánya és a brutálisan magas alkohol kizárja a komoly borok mezőnyéből. (A Wine Spectator kivételesen eltért a parkeri útmutatástól és csak 88 pontra értékelte. Szerintem ők közelebb járnak az igazsághoz.) Persze ennek az érmének is két oldala van: aki ezt a stílust szereti, az bizonyára az én kedvenc bikavéreimtől meg brunellóimtól prüszkölne.

A Two Hands egyhamar aligha kerül a hazai polcokra, de a hedonisztikus ausztrál shirazok egyik jeles képviselője, a Penfolds Kalimna Bin 28 már nálunk is kapható, kipróbálható. A brit Decanter szerint az 50 legjobb vörös vétel egyike, és álombor. De mint a fenti ábra mutatja, mások álmaival nem megyünk sokra, hívják bár Robert Parkernek azt a másikat.