Mindkét palackban bor lapul, az aranyszalagos ajándékként jött, a másik boltban vétetett. Az ország egyik lehetséges ékkövének gyümölcsei, habár az elsőt távol hazájától teszik palackba, ha jól tudom. Mégis nagyban eltérnek egymástól, árban kábé négyszeresen.
Ez persze nem csoda, hiszen az egyik minőségre törekvő, igazán megbízható pince, a másik – borértő körökben – rossz hírű, fogyasztói zöme által nem ismert gyáros, weblapja szerint „a legnagyobb 100 százalékos hazai tulajdonban lévő társaság a magyar boriparban”. Nem tudom, ennek örülni kell-e!? Erre képes csak a hazai géniusz!? Valószínűbb, hogy a piac igényeit elégítik ki, az alkoholmámort keresők számára könnyen elérhető árú boraikkal. Tehetik, mert kevesek számára fontos a hazai borkultúra fejlesztése.
Promontorbor Gold Line Furmint 2004
Sztenderd versenyző, az akciós újságok sztárja. Olyan pincéből, ahonnan még jót nem, sőt elfogadhatót sem ittam. Egyszer bemerészkedtem a barlangjukba, de elborzasztott a dohányzó pincemunkás, a földön elterülő váladékok szaga és a nagy betonmonstrumok látványa.
Színe törtaranyos, kicsi opálossággal. Meglepően vastag glicerinesség, alig mozdul a pohár falán. Illatban az elvárható kenyérhéjas, erjedési maradékos érzet, mellette citrus, füge. Szájban erősen kezd, sok sav, fanyarság, szárító érzet. Kicsit később felsejlik a fehér húsú őszibarack, amelyet a dohosság ölel körbe, pici örömet sem hagyva az elszánt fogyasztónak. Utóíze vizes, üres, maró savassággal kísért, szerencsére nem hosszan. Hosszabb szellőztetés után előbújik egy lépes mézes, oxidált illatjegy, de az íze addigra teljesen szétesik. Talán 2 pont.
Disznókő Furmint 2005
Ez is alapversenyző, biztosra mehet vele az ember mindig (habár ennek ellentmond, hogy legutóbb bebuktuk a 2004-est az összalkeszteszten, de annak - szerintem - komoly baja volt), és árban is kifejezetten előnyös. Nagy pince, jól kiforrott stílussal. Könnyen felismerhető, igazi hétköznapi bor ez. Nálam minden évjáratban hozta a sztenderd 5 pontos szintet, néha fölé is ugrott eggyel. Persze minden sorozat megszakad egyszer. Ebben is láttam az ígéretet pár hónapja, de most talán át kell gondolnom ezt, azt hiszem.
Halványsárga szín, tükrös tisztaság, templomablakos visszacsorgás. Illatát éretlen birs, körte, citromhéj, alma határozza meg, haloványan felsejlik pici élesztősség. Ízében erős savasság, hiába kerek az acid, mégis sok, és talán az almasavból több maradt vissza a kelleténél. Kicsi kesernye tompít rajta, sok gyümölcsösség nem kényeztet fogyasztásakor. Alkoholja magas, néha éget, néha csíp, aztán eltűnik. Van teste a bornak, de magának tartogatja örömeit, velünk talán soha nem osztja meg. Én már nem bízom benne. Lecsengésében felbukkan a sós-minerális talaj adománya, de ezzel együtt is csalódás ez az évjárat. Karácsony tájékán megnézem megint, de most egy vékonyka 4 pontnál többet nem osztok ki.
Utolsó kommentek