Két vörösbor a terítéken, egy Romániából, egy másik Görögországból. Ám mindkettő édes, és nem nagyon lehet hová tenni őket. Érdekességnek nem unalmasak, de nap mint nap nem innánk őket szívesen. Felrémlett valami sokszor nyertes, hordóban tartott 72-es aszú árnyképe.

Murfatlar Innobilat cu Merlot

Gondoltam, kilövöm a kézi borpatikámban lapuló két külföldi versenyzőt. Igazából nem tudtam, mire számítsak, még a címkét sem olvastam el az elsőnél alaposan, csak annyit, hogy milyen fajta és melyik borvidék. Murfatlart egyesek Dobrudzsa Tokajának tartják, a botrytis cinerea gyakori kialakulása miatt. Sokrétű borászkodás folyik, és sokféle borféleség készül. Nem ismerem a területet, így a borról sem tudnám konkrétan megmondani, milyen kategóriába való. Annyit árult csak el nekem a címke, hogy Basarabi, Jud. Constanta a szülőhelye. Próbáltam a világhálón utánaolvasni, de a kóstolás után már nem hajtott a tűz annyira.

A palack olcsó bort ígért, nem volt egyenletes az üveg fala. A címke pergamenstílű, két pecséttel, két szőlőfürttel. A dugó viszont jó, meg is lepett a külcsín után. Pohárban mély bordó, tiszta bor fogadott, könnyed mozgással. Illata meleg érzetű, sok málnával, édességgel, később vanília, fahéj, bors, forralt boros fűszeresség. Izgalmasnak tűnt. Aztán jött a kóstolás. Elsőre majdnem köptem. Valamiért szárazra vágytam, pedig láthattam volna, hogy demidulce. Nem volt rossz, de váratlanul ért. Na mindegy.

Erőt véve, a szájban megtekerve, kis levegővel dúsítva kerestem értékeit. Édessége elég karakteres, savai tompák, nagyon kevés lehet belőlük a borban, ennek ellenére jó szövésű, málnás, túlérett meggyes gyümölcsösség is található benne, érdekes száraz fűszeresség uralja az íz közepét és a lecsengést, ezzel kicsit elbillenti az összképet. Érdekességnek nagyon jó volt, igazából nem tudom hova tenni, nem innám szívesen, és leginkább az egy-két kispincében kóstolt ürmösborokra emlékeztetett. Aki tud bővebbet arról, mi lehetett ez, ossza meg velem, velünk. Pontot nem adnék rá, hibája nem volt, talán négyes környékére lőném.

Mavrodaphne Cambas

Csudajó dolog az internet. Nehezen tudtam volna, mit is töltöttem a másik pohárba, mert ezen a palackon csak a Cambast, a Portót, a 15-ös alkoholt és az űrméretet tudtam értelmezni. Aztán ráakadtam egy idő után a bor oldalára. Az évjárat tárgyában nem tudtam dűlőre jutni, talán 2003-as lehet, a zárjegyféleségről ezt tudtam kisilabizálni, aztán lehet, hogy nem az. Nem klasszikus dugó lapul benne, hanem rövidke, műanyag fejű, amely könnyedén eltávolítható.

Ez a bor tintás-barnás-bordós színű, sűrű, átláthatatlan. Frissen megszagolva tejesség, oxidáltság, erjedt málna, egy kis szénaporossággal. Hosszabban levegőztetve töppedtségre utaló aszalt gyümölcsök, szilva, meggy, kevéske mentával. Ízében is erősen oxidált, és sok a cukor, mivel a sav nem támasztja alá kellően. Az alkohol édesít, de néha már csípősséget is okoz (főleg melegebben), gyógynövényesség töri meg néha ezt az ízvilágot. Lecsengése hosszú, édeskés, émelyítő. (Ha gonosz lennék, egy sokszor nyertes, hordóban tartott 1972-es aszúhoz tudnám hasonlítani.) Ez is különlegesség volt számomra, de nem kívánok még egy palackot beszerezni belőle. Nem pontozok most sem, bár kicsivel izgalmasabb, tartalmasabb volt az előzőnél, így egy ötöst akár be is zsebelhetne.