Fáztam, mint kutya a dértől, az olcsó kékfrankosok utcájába besétálni. Volt alkalmam megtanulni, hogy veszélyes környék. De az előítéleteinket olykor próbára kell tenni, és ezúttal mázlim volt. Az egri gombászok egy ráspisan filigrán, izgalmas kékfrankost adnak alig ezer fölött, míg a mindig megbízható Gere Tamás egy teltkarcsú, de fajtajelleges villányi frankost kínál másfél rugóért.

Korona Borház Egri Kékfrankos Barrique 2002

Az EKB tulajdonosai gombával fogták meg Isten lábát. Talán e tisztátalan kezdet és a riasztó méretek teszik, de valahogy céhen/kaszton kívül rekedtek. Hiába a 270 hektár meg a szemerkélő matricaeső, még Rohály doktorék kalauza is hallgat róluk. Egyszer magam is jártam a kísértetkastélyra emlékeztetõ főhadiszálláson (egy alpesi síszálló és egy megyei pártközpont félkegyelmû sarja), és meglepően jó éttermet, meglepően iható borokat találtam, meglepően szolid árak mellett. A bájosan ügyefogyott honlap tanúsága szerint már Burdeaux-ban (sic) és New Yorkban is a Farkas-hegy, a Sutus és a Csirkehegy dicséretét zengik, igaz, főleg merlot-alapon.

De térjünk a tárgyra! Tóth Istvánt és Dúzsi Tamást leszámítva talán már mindenki túl van a 2002-es évjáraton, ezért némi aggodalommal bontottam föl ezt a hiperben, neonfényben palackérlelt kékfrankost. A halovány szín, a fürge mozgás, a korona hiánya mind arra utalt, hogy a szokásos olcsó lébe tenyereltem. De már az illat rám cáfolt. Ez bizony egy izgalmas, ásványos kékfrankos, jó arányokkal. A kezdetben gyógyszeres illat idővel fűszeres, ásványosba fordult eperlekváros, pörkölt mogyorós árnyalattal. Kóstolva gyenge közepes test, ásványos és újfás jegyek, némi cseresznyével. Kerek savak, finom, háttérbe húzódó tannin, közepesen hosszú lecsengés. Kétségtelenül nem nagy durranás, de ennyi pénzért ennyit sem vártam. Összességében egy jó ízléssel elkészített, korrekt pályamű. Más kérdés, hogy vajon az átlag hiperfogyasztó mit szól egy ilyen "bébiráspihoz". 4 pont.

Gere Tamás Villányi Kékfrankos 2004

Gere Tamásról néhány közhelyen kívül semmit nem tudok. Ha kedves olvasóink között akad olyan, aki Gere Tamásból szakdolgozott, kérem, hogy röviden referáljon nekünk a birtokról! Alkoholista naplómba annyit könyveltem el, hogy a "kis Gere" oportói és kékfrankosai rendszeresen felülmúlják a nevesebb pályatársak félszívű próbálkozásait. A pincészet drágább borait viszont csak futólag kóstoltam, és nem ragadtak meg. A honlap szerint a kékfrankos "Villány legférfiasabb bora". Lelkük rajta.

Már ránézésre is egy másik évad, egy másik táj bora. Jóval sötétebb, súlyosabb egyéniség. Illatában avar, gomba, ánizs és nem utolsó sorban málna. Az évjárat sokat emlegetett hendikepje ellenére ez nagyon is érett szőlőből készült. Szép struktúra, élénk savak és erőteljes tannin. Kóstolva fűszeres, eperlekváros, málnás (merlot-menti terroir?). Különleges ismertetőjegye (a testesség mellett) a minden szinten érvényesülő fűszeresség. Felismerhetően villányi, felismerhetően kékfrankos, vagyis azt kapjuk, amiért fizetünk, és ez bennem mindig jó szájízt hagy. 4 pont.