Móri leánykánkkal összemelegedve kóstolgattunk meg jó néhány hete három pompás taljánt, és azért nem írtam meg sokáig egyébként kivételes élményeimet, mert bizakodtam, hogy sikerül összeszednem valamit a lenyűgöző Bruno di Roccát készítő toszkán pincészetről. Végül már AM kollégát is harcba hívtam pompás tájékozódó képességével egyetemben, de csak részsikereket arattunk. Így mindössze annyi biztos, hogy a Vecchie Terre di Montefili bora a legjobb cabernet sauvignon dominanciájú házasítás, amelyhez mostanában szerencsém volt.
Ahogy említettem is, három tétel volt a sorban, s lenne mit mondani a másik kettőről is, mivel azonban a Montefili annyira meghatott, hogy nagyon, a másik kettőről önkényesen csak annyit jegyzek meg, Bruno Giacosa Barbera d'Alba Superiore 2004-ese 6 pontot, a Castello di Ama Chianti Classico 2003-asa ugyanannyit kaphatott volna – vagy talán eggyel többet is –, ha szétszálazzuk tulajdonságaikat ügyesen.
A Greve in Chiantiban székelő Vecchie Terre di Montefiliről tehát nagyjából annyit lehet megtudni önnön honlapjáról, hogy az 1200-as években alapították holmi apátok, s 1979-ben felvásolta a birtokot az Acuti família, majd felvirágoztatta hirtelen. Alighanem aktuálisan futkosnak befele igazán, hiszen a 2006-os kisdszonszonban sincsen róluk egy szó sem még. Dicséreteket azonban kapnak. A konkrét Bruno di Rocca a legjobbak közt van a l’Espresso borkalauzában, miként a Duemilaviniben dettó. Másik boruk, a 2003-as Anfiteatro a Gambero Rossótól kapta meg a három poharat az imént.
Ezen túlmenően nem sorjáznak az információk a Bruno di Roccáról. Az világos, hogy 60 százaléknyi cabernet sauvignonból és 40 százaléknyi sangioveséből rakód össze, de az már nem, hogy mondjuk miért ez a neve. Ez annál inkább érdekelne, hogy egyik új kedvencemet jelesül Bruno Roccának hívják, és egészen máshol mesterkedik.
Hanem a lényeg mégiscsak maga a bor. A cabernet sauvignont a 90-es évek közepi ősreneszánsz alkonyulta óta változatlanul szokás nem szeretni mifelénk. Megérdemelten, hiszen nemigen érik szépre a szerencsétlen. Viszont van, ahol igen, és ott remek dolgokra képes. Eztet bizonyítja a Bruno di Rocca.
Minden benne van, minek hála a cabsauvot kedvelni érdemes mégis. Tökéletesen gyönyörű rubinszín, először is. Majd hatalmasan fűszeres illatok. A cabernet sauvignon fűszerekben jó. Meg keserűcsokoládéban, bőrösségben, rengeteg gyümölcsben. A sangiovese lágyítja valamelyest, árnyalatnyi festékességgel is beköszön, ám ez elmén hamar. Valszeg neki köszönhetően melegebb a karaktere szájban is, de a cabernet-s – vagy általam annak gondolt – szilárdság jó szerkezetűvé, arányossá teszi az értelemszerűen nagy testű bort. Ideális a 13,5-es alkohol, finom, érett és rétegzett a tannin, elegendőek a savak, szélesen hömpölygős, száraz a lecsengés. Az öt év is pont elég ahhoz, hogy közel járjon a harmóniához, de még ne kopjon a lendületessége. 8 pont, negyven euróért.
Utolsó kommentek