Borkereskedelmi mesterkurzusnak indult, en primeur kóstoló lett a vége. A sztori kezdete két évvel ezelőttre datálódik, ekkor futott össze először történetünk két kulcsszereplője, Herczeg Ági és Philippe Larché. A Bordeaux-ban megrendezett Master of Wine Symposiumon egy jót…

Néhány hete Szentesi József budaörsi pincéjében jártam, ahol izgalmas fehérek és még izgalmasabb vörös hordóminták után olyan magával ragadó palackos vöröseket kóstolhattam, amelyek karakteres egyedisége és remek minősége megerősített abban, amit eddig is gyanítottam. Hogy…

Szép tavaszi délután volt, amikor elindultam a VinItaly-n felderíteni, hogy tényleg igaz-e a hír, miszerint itt be lehet fizetni holmi Gaja-kóstolókra. Egyúttal ki akartam azt is deríteni, hogy mikor és hol lehetett volna jelentkezni rá. Ügyesen meg is találtam az előadótermeket, de…

Nagyon rákapott a magyar a pinot-ra, illetve ezt nem tudhatom, de a borászaink biztosan. Szinte nincs olyan jegyzett pince, amelynek ha van egyáltalán vörösbora, az ne pinot noir volna. Az elmúlt években a legváratlanabb helyekről derült ki, hogy titokban évek óta pinot-t babusgatnak…

Szinte biztos voltam abban, amiben a többiek talán reménykedni sem mertek:  vezet még út az első négy remek bor, köztük a  szenzációs Clos de Tart után is felfelé, és mi éppen azt tapossuk ezen az estén. A fárasztó hegymenet előtt pihenésképpen megkóstoltuk az egyik…

Ismét egy másik világba tévedtem egy este erejéig, kiléptem a mátrixból vagy éppen nyakig bele. Nem vagyunk egy társaság ezekkel a borokkal: ők mások poharához szoktak, én másféle palackok közt érzem magam otthon. A házigazda sem ilyeneket szokott inni a vasárnapi ebédhez,…

A negatívok, melyeket éppen előhívni készülünk, több mint félévesek immár, az exponált képek egyszerisége és varázsa mégis azt követeli, hogy elővegyük merev, fekete-fehér jegyzeteinket, és megpróbáljuk visszaadni azt a rengeteg színt, mellyel 2011 legjobb kóstolóján…

Nagyon keveset tudok az amerikai pinot noirokról. Ilyen borok Magyarországon ma gyakorlatilag beszerezhetetlenek (kevés kivétel azért akad, pl az Irony a Radovinnél), de igazság szerint egész Európában szűkös a kínálat – mintha nem nagyon törnék magukat a termelők, hogy…

Úgy két hónappal ezelőtt az életem gyökeres fordulatot vett. Egy hatalmas zenei gyűjtemény társbérlője lettem, ami a saját nyelvemre lefordítva annyit tesz: kulcsot kaptam a mennyországhoz. Bár a zenehallgatás és társtudományai életem meghatározó hobbija, körülbelül 15…

"Édesgyökér és sötét bogyósok intenzív aromája, érintésnyi kátránnyal. Továbbá grafit. Testes, gyönyörű gyümölcsös maggal. Ultra finom tanninok. Minden ott van. Lélegzetelállító és lézer módjára fókuszált. Annyira hosszú és egyensúlyos. Csodás. 2014-ben…

A Magyalost elégikus hangulatban búcsúztattam. Ez a bor viszont maga a remény: "Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák!" Nem hiszem, hogy találkoztam valaha kadarkával, ami e fajta 'A' verzióját, a légies, csupa gyümölcs, színpompás, csapongót…

Lehet-e a sauvignon blanc valaha is tényleg komoly? Ezt Jamie Goode kérdezte még két éve, az új-zélandiak ikonikus sauvignon témájában folytatott kutatása kapcsán. A szigetország borarculata döntően erre az egy fajtára épül, amely világszerte továbbra is igen népszerű, a…

Ezt a bejegyzést könnyűszerrel kitölthetné egyetlen bor is. Mert akkorát szólt, hogy csak na, megérdemelné. Két éve már, hogy gyakori beszédtéma volt, akkoriban többször is elém került, rajongtam is érte, de hogy ennyi idő után ismét meglepjen, erre nem számítottam. De ezen…

Nem gyakran iszunk és írunk tempranillót itt a blogon, bár épp az imént próbálkozott több-kevesebb sikerrel AM kolléga. Most én is nekiveselkedtem egy másik, itthon is beszerezhető sorral. Az O. Fournier csoport Argentinában, Spanyolországban és Chilében is készít borokat…

Lassan hat éve már, hogy a Borbarát 2005 őszi számát olvasgatva jó néhány kékfrankost felvettem a meg kell kóstolni listámra. Első helyen persze Ráspi 2003-as Selectionjét, amiről Losonci Bálint azt írta, hogy: „mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt…

Folytatva a keddi GSM-ezést, a végére természetesen a legérdekesebb páros maradt: egy francia és egy ausztrál Chateauneuf-du-Pape. Utóbbi persze csak képletesen az, de amint a neve is utal rá, az ihletet nem akárhonnan merítette. Árfekvésre nagyjából megegyeznek, durván 30 euró…

Nem egyszerű dolog itthon jó ausztrál borhoz jutni, két kezemen meg tudnám számolni az érdekesebb tételeket, amiket a hazai polcokon valaha láttam. Meg kell ugyan hagyni, az első számú ikonbor, az ennek megfelelően árazott Penfolds Grange éppen kapható, de a kisebb borászatok…

Nem csak palack tartozik a szerencsések közé, év elején magam is meghívást kaptam az Enoteca Montalcino szaküzletbe a 2006-os brunellók bemutatójára. A tucatnyi bor közül a kedvenceim a Talenti, La Serena, Lazeretti, Oliveto és Gorelli voltak, ezek mindegyike nagy élményt nyújtott.…

Rájár a rúd az XL-es vörösekre mostanság, úton-útfélen megkapják, hogy túlérettek és túl alkoholosak. Eme tulajdonságok fogyaszthatóságra gyakorolt kedvezőtlen hatása mellett gyakorta elhangzik az a nem kevésbé súlyos vád is, hogy ezek a hömpölygősre hangszerelt borok…

Nem volt szerencsém múltkorában az olasz borokkal, kétségek között hagytak a sztárjelölt Etna vörösei. Készséggel elhiszem, hogy komoly potenciál lapul a borvidékben és a helyi szőlőfajtában, bizonyára akad a hírnévre rászolgált bor is nem egy, a bepróbált néhány…

Az idősebb Franz Hirtzberger volt Wachau újjászületésének egyik atyja, borászatuk pedig kétségtelenül a legismertebbek és legjobbak közé tartozik a borvidéken. Dűlőszelektált smaragd rizlingjeik közül presztízsben a Hochrain közvetlenül a Singerriedel után jön, egyébként a…

Az idei Furmint Február helyszíneként remekül bevált Mezőgazdasági Múzeumban került megrendezésre a szokásos éves Tokaj Reneszánsz bemutató. Délelőtt 10 órakor kitárultak a kapuk, és az úgynevezett szakmai programok első állomásaként nekiálltunk megkóstolni kilenc…

Egy igazán kiválónak ígérkező vacsorára voltam hivatalos néhány hete, egészen pontosan egy borozással egybekötött vacsorára, lévén a házigazdák és a vendégek jó része is mind borrajongók voltak. A beígért szték mellé valami ütősebb vereset szerettem volna vinni,…

A Veres régi kedvencem Demeter Zoltántól, az idei Furmint Február kóstolón mégis az este egyik nagy felfedezése volt számomra. Az új elkészítési mód miatt. Tisztán tartályban erjedt és érett ez a bor, komoly dűlős furmintból ilyennel még nem találkoztam. Sőt, ilyen remek…

Egy évjáratot kétfelől lehet megfogni: egyik vége az időjárás, a másik a kóstolható eredmény. 2006-ban Montalcinóban az időjárásra nem lehetett panasz: sütött a nap eleget, de ritkán perzselt, esett, de keveset, és hűtött, szárított a szél. Az elkészült brunellók…