Van egy festő, Füzes Gergely, aki nagyon szépen bánik a fényekkel, és jó ismerősöm. Tőle kaptam, kaptunk meghívót a Művészet és bor kiállításra, amelyet bizonyos Monterosa ügynökség szervezett, azzal a céllal, hogy egyetlen estén, vasárnap összevegyítsenek festéket, bort, zenét, gasztronómiát. Aki sokat markol, hátha nem fog keveset alapon.

Volt tehát három piktor – Füzesen kívül Laár Balázs és Nádor Tibor –, szerintem egészen jó képekkel, hozzá bizonyos Arco’lor trió dzsesszes népzenével, vagy fordítva, parányi harapnivalók, valamint a Nyakas Pince és Vincze Béla borai. Lehetett volna idétlen szépelgés is ebből, de nem lett, működött a találmány.

Kimondottan érdekes, kellemes és kedvre derítő pohárral a kézben ácsorogni vásznak előtt. Nem mondom, hogy egy Nyakas-irsai vagy egy Vincze-pinot más megvilágításba helyez, de mégis hozzátesz már-már. Hirtelen az jutott eszembe, nem lenne hülyeség egyéb múzeumokban és képtárakban is bort kínálni a vizualitáshoz. Mondjuk mindegyikben, mindig.

Egyébként néhány órán át tartott a rendezvény összesen, és összegyűlt a közönség rendesen. A borokról annyit, a Nyakas pont olyan volt, mint mindig, a maga műfajában tökéletes, Vincze 2002-esei viszont – a kékfrankos és a pinot noir – akár érdekesebbek, tartósabbak, mint a 2003-as Arcanumok. Ahhoz persze, hogy ezt bátrabban állítsam, kevésbé körítéses körülmények kellenek majd.