Jelentkezett leglelkesebb emigráns olvasónk és hozzászólónk, Zsoltizmo, aki nemrégiben arra jutott, Észak-Amerika tágasabb, mint Fót, és vette a kalapját. Ha már ott van, nem lacafacázik, és nem is csak dolgozik reggel, éjjel meg este, hanem borokkal is ismerkedik. Majd ismerkedéseiről beszámol nekünk és közreműködésünkkel önöknek. Az alábbiakban a kanadai (brit-kolumbiai) Tinhorn Creekről és az új-zélandi Nobilóról gyűjtött tapasztalatait részletezzük.
Tinhorn Creek, Kanada
Az Okanagan Valley-nél északabbra már nem sok minden van, a völgy a nyugati parti kanadai borászkodás központja, hűvös, egyszersmind csontszáraz klímával, kegyetlen napi hőingadozással és a szakirodalom szerint korán érő fajtákkal. A Tinhorn Creek jó nevű pincének számít, aki szeretne róla többet megtudni, kattintson. Most pedig átadjuk a szót.
„A napokban voltam egy kóstolón, Tinhorn Creeknek hívják az Okanagan Valley-ben működő céget. Egy chardonnay-val kezdtünk, amely kellemes volt, mivel nem pakolták bele fahordókba. Az Okanagan-völgyi fehérboroknak eleve van valami kedves frissességük, főleg, ha nem fahordósak, amit igen szeretek. A chardonnay 15 dolláros bor. A második a sorban a 2 Bench nevezetű cuvée volt. Semillon, sauvignon blanc, chardonnay és egy pici gewürtztraminer van benne, túlsagosan is sauvignon blanc-osnak éreztem. Ez a csúcscuvée-jük, nekem hiányzott a test, amit talán kis barrikolt chardonnay-val bele lehetett volna vinni, de hát nem én vagyok a borasz. Annyit tudok, hogy kábé 22 dollárért áruljak, ennyiért azért már lehet venni különb fehéreket is.
A harmadik bor egy érdekes, tiszta és kellemes cabernet franc volt, 13,50-ért adják, és azt a pénzt nagyon meg is éri. 2003-as, kellemes, először kicsit jammy, de utána szépen kitisztul, és nagyon finoman húzós a tanninja, miáltal igen jól párosítható étellel. Ez volt az este kellemes meglepetése. Ezután egy cabernet–merlot jött. A cabernet alatt franc értendő, nem sauvignon. Tizenhat dollár az ára, de nem nagy szám. Ötödikként egy tiszta merlot-t mutattak be, szintén 2003-asat. A kellemes, bársonyos zamaton túl semmi különös. A sort egy reserve merlot zárta, igen szép potenciállal, de a 28 dolláros árcédula kicsit erősnek tűnik, a bor jó minősége ellenére.
Ezek a kóstolók 10 dollárba kerülnek, általában eljön valaki a pincészettől, ha nem a tulaj, akkor a borász maga, kapunk sajtot, bagettet, és ha veszünk valamit 20 dollár fölött, öt dollárt levonnak a kóstoló árából. Szóval, bőven megéri a buli.”
Nobilo, Új-Zéland
A Nobilo a negyedik legnagyobb új-zélandi pincészet, mármint méreteit, és nem elismertségét tekintve. Természetesen róluk is van információ tengernyi, de csak azoknak, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket. Jöjjön Zsoltizmo beszámolója.
„Meg kell mondjam, a Nobilo-kóstoló csalódást okozott. Összesen hatféle bort kóstoltunk, három sauvignon blanc-t, egy merlot-t és két pinot noirt. A céget egykor egy horvát család alapította, de már a Constellation Group nevű behemót tulajdonában van. Hát ez meg is látszik a boraikon, egy szóval el lehet intézni: mű. Amit sokszor említettek már az újvilági borokkal kapcsolatban az Alkoholistán, az ezúttal sajnos teljességgel igaznak bizonyult.
A három sauvignon blanc különböző néven futott. Az első, a Marlborough Sauvignon Blanc 2005 nagyon erőteljes ízvilagú, friss és harapós, világos színű, kellemes, sokat ígérő illattal, de aztán a savasság elvisz mindent. Nekem valamiért egyből egy közepes kategóriájú pinot gris ugrott be róla. Az ára 14 dollár körül van. A következő az Icon sorozatból való. Az évjárat ugyanaz, de a színe sárgásabb, az illatvilága mélyebb. Ízei is komolyabbak, de valami nagyon hiányzott középről. Talán az a baj, hogy kizárólag acéltartályokban készítik. Nem tudom igazán megmondani, mit is, de 20 dollár feletti árért többet vártam. A Wine Spectator allítólag 89 pontot adott rá. A harmadik, a Selaks Premium Selection ugyanaz az évjárat, és olyan volt az íze és az illata, mintha az előző kettőből gyúrták volna össze. A cég azt csinálja, hogy mindenhonnan összeszedi a szőlőt, mivel csak 160 saját hektárja van, és így készítik a boraikat. Nekem az egyéniség hiányzott, de az nagyon. Az utóbbi bor is 19 dollár, ami soknak tűnt, még ha szintén előkelő helyen is végzett a borbírák asztalán.
A vörösök közül az első, a Marlborough Merlot 17 dollár, de semmi különös. Az előző heti kanadai sokkal jobb volt. Az Icon Pinot Noir 22 dollár, egy fokkal jobb, de épp csak hozta az átlagot. A harmadik viszont, a 28 dolláros Selaks kellemes csalódást hozott. Már a színe is csábító volt, az íze meg olyan szépen pinot-s, amit elvárna az ember. Nagyon ízlett, éreztem benne valami dél-afrikai pinotage-os beütést, mélységgel kiegészítve. Lehet, hogy pár év alatt igazán komoly tétellé nemesedik. A vörösök is mind 2005-ösek voltak, amely állítólag jó évjárat volt arrafelé.
Ennyit a Nobilóról. Nem váltam feltétlen hívükké, de érdemes volt megismerni a borászatot, mivel a világsajtó állandóan arról regél, hogy milyen csodálatos borokat készítenek.”
Utolsó kommentek