A délpannon "csúcsborokra" mostanában rájár a rúd. Bántjuk őket, mert elszaladt velük a barrik, az alkohol, az extrakt és az árképzés. A délpannon csúcsborok termelőit és lelkes fogyasztóit ez a szofisztikált panaszária a legkevésbé sem zavarja. Miközben az árak az ötödik számjegyet ostromolják (és be is veszik), a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel – gondoljunk csak a Bock Magnifico kérészéletére a polcokon, vagy aktuális árfolyamára. A közelmúlt bolgár–magyar vakja pedig elgondolkoztatott, vajon nem előítéleteink rabjai vagyunk-e, vagyishogy a bennünk lakozó hedonista csak akkor juthat szóhoz, ha bekötjük a bennünk lakozó teoretikus szemét.

Ami azt illeti, velem is előfordult nemegyszer, hogy vakteszten az ultrafineszesnek gondolt kedvencemet egy villányi vagy szekszárdi árcsoda pőrére vetkőztette. Szóval lehet, hogy termékenyebb álláspont volna elfogadnunk, létezik egy "délpannon stílus", amely nem rosszabb, nem jobb (de mindeképpen drágább), mint más vidékeké, és megérdemli, hogy belülről próbáljuk megérteni.

A közelmúltban részt vettem egy születésnapi Kopár-faggatáson. Az impozáns mezőny így festett: Mayer Kopár 2000, 2001, 2003, Gere Kopár 1999, 2000, 2002, 2003, Tiffán Carissimae 2002 (dugós), 2003. Stílus és minőség meglepően egységesnek bizonyult. A pontszámok öt és fél és hét és fél között mozogtak. A szokásos villányi erények mellett jöttek a szokásos szépségfoltok: húzós tannin, magas alkohol, túlpörgött vanília. Beismerem, bennem is lobog egy kis antigere-hevület – Mayeréknak drukkoltam –, de vakon a 2002-es Gere Kopár csont nélkül nyert. Frissessége, játékossága és tiszta gyümölcsössége emelte ki a mezőnyből. A második helyre is Gere Kopár futott be, a 2000-es, igaz, egészen máshonnan: ez villányi old-school, a tannin hat év után is harap, zúg a barrik, ám az alapok gyémántszilárdak. A leglehangolóbb képet a '99-es Gere mutatta: gyümölcs alig, szárító tannin. Aztán bontottunk egy ’97-es Il Poggione Brunello di Montalcinót, amely átrendezte a terepet, de ez már egy másik történet.

A tanulság: megfogadtam, hogy nem szidom többet a Gere Kopárokat. Nem vagyok rajongójuk, nem gyűjtöm őket, és továbbra is vadászom azokra, akik hasonló minőségre képesek olcsóbban, de az első magyar borikonnak megadom a kellő tiszteletet, mert eddig még nem akadt kihívója, aki ilyen egyenletesen teljesítene. A következő két boron az egyenletesség még aligha kérhető számon, lévén, hogy nullszériás csúcsküvék, de egyik szebb, mint a másik. És mindkettő nagyon finom.

Gere Tamás és Zsolt Aureus 2003

Az első dolog, amit följegyeztem róla, hogy kedvenc toszkán cabernet-mre, az Olmaiára hasonlít. Modern stílusú, behízelgő, finom, mégis elegáns. Mesterien ötvözi az újvilági és az óvilági erényeket. Az összetétele: két rész merlot, két rész cabernet franc és egy rész cabernet sauvignon. Illatában dohány, konyakmeggy, málna és lakk. Kóstolva intenzív cseresznyés, narancsos aromák, finom földes jegyekkel. Remek struktúra, csipetnyi édesség, érett, markáns tannin. Testes, de nem túlsúlyos. A korty élénk és tiszta. Az extra hosszú lecsengésben cseresznye, eszpresszó és dohány. A "nagy" Gere Kopárjának méltó párja, sőt a 2003-as Kopárnál az Aureus elegánsabb, kiegyensúlyozottabb.
Erre a borra a világ bármely pincészete büszke lehetne, és bár vérzik a szív, hogy nem lesz pofátlanul olcsó, megéri a pénzét. Én ilyen borokkal szeretném vendégül látni a barátaimat.
7 pont (kilátással a nyolcra) (6000 Ft a pincénél, ill. a Radovinben)

Dúzsi Görögszó Cabernet 2003

Talán a dűlőnevek hátán mászik ki a magyar borászat a latin szótárból. Nekem legalábbis a "Görögszó", a "Galagonyás", a "Tekenőhát" (a "Paptagról" nem is beszélve) sokkal jobban tetszik, mint bármelyik latin ötletpótlék. Érdekes módon a szőlő nem saját területről származik, mégis messze a legdrágább Dúzsi-bor. És elképesztően finom.
Sötét, érett monster, a pohárban lustán hömpölyög. A gyanútlan szaglászót szinte magába rántja a mélyről áradó, intenzív illat. Erdei gyümölcsök, cseresznye, ánizs, tinta, körömlakk. Kóstolva finom, bársonyos, de sajnos a forró nyár nyűgét és nyilát nyögi: kevés a sav, magas az alkohol. Talán ez lehet az oka annak is, hogy felbontáskor izgalmasabbnak tűnt, mint néhány óra szellőzés után. Úgy tűnik, Kalifornia már Szekszárdra is bekopogtatott. A Görögszónak inkább a finomságban van az ereje, mint a fineszben. A lecsengésben pompás pipadohány, fahéj és vanília, de az alkohol éget. Ahogy a tükör mondaná: "Szép vagy, szép vagy, de nem elég komplex." 
6 pont (6400 Ft, Bortársaság)