Ez a Kopár nem az a Kopár. Mayer Márton a villányi feltörekvők mezőnyében készíti alkoholbombának a legkevésbé sem nevezhető, ám kemény és határozott karakterű borait.
Mayer Márton ezer éve a villányi második vonal oszlopos tagja, és általában egészen jó dolgokkal hozakodik elő. Olyan ember ő, aki például az ocsmány 2001-es évjáratban is tudott egészen korrekt cabernet sauvignont készíteni. Ha az időjárás kegyesebb, akkor pláne sokra képes.
A mester főként arról ismerszik meg – szerény véleményem szerint –, hogy minden ezzel ellenkező tendencia ellenére távol tartja magát a mifelénk az egyszerűség kedvéért tengerentúlinak nevezett stíltől. Ennek a számszerűsíthető következménye, hogy boraiban soha nem tengenek túl holmi brutális szeszek. A kevésbé számszerűsíthető pedig, hogy ezeknek a boroknak rendszerint idő kell. Vagyis sajnos – vagy szerencsére, ahogy vesszük – az a helyzet, hogy mondjuk aktuális Kopárja korábban kerül piacra, mintsem, hogy azonnal felhőtlen élvezetet okozhasson. Ugyanennek az érmének a másik oldala: valószínű, hogy van a tételnek néhány évnyi tartaléka.
Erre is ki kell térni: Mayer Márton mit sem izgult amiatt, hogy Gere Attila levédette immár kultikus cuvée-jének nevét. Hanem saját bordói blendjének címkéjére is szépen ráírta, hogy "Kopár". Hogy cselesebb legyen, a bor neve nem pusztán a legendás, bár itt-ott vitatott képességű dűlőével egyezik, hanem így néz ki: "Mayer Kopár", és a kopirájt jele a borász neve mellett virít.
A lényeg: a 2003-as Mayer-főmű egy palackja néhány hónapig várólistán volt nálam, gondoltam, hadd fejlődjön, pihenje ki magát. A minap azonban kipattintottam belőle a dugót. Meglehet, túl korán.
Színe szép gránátos, de illata elsőre zárt, és íze is egysíkú. Kell neki a levegő, ahogy múlnak a percek, egyre ügyesebben bontakozik kifele. Jönnek elő gyümölcsök, némi animalitás színezi, és valahogy ízben is vastagabb és tartalmasabb lesz. Erős savérzet, sok harapós tannin. Utóíze hosszú, ám messze nem sima és bársonyos még. Menet közben az állatok és a bőrök is visszahúzódnak, kompótosodik, de az erő marad. Alkoholja mindössze 13-as – 2003-ban! –, amit én egyáltalán nem bánok. Dinamikus, koncentrált, de pillanatnyi állapotában kevésbé komplex az ezen a szinten elvárhatónál. Korábbi tapasztalataim alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy lesz különb is. Egyelőre mindössze 5 pont.
Utolsó kommentek