Elébb telefonon, majd levélben kereste meg az Alkoholistát a 2006. év bortermelője, aki nemrég hangulatos interjúban állított mindenfélét mindenféle emberekről. Stílus és tartalom nekünk sem nagyon jött be, nyájas olvasóinknak és hozzászólóinknak meg pláne nem. Úgy tűnik, Garamvári Vencel is szomorú lett a következmények láttán. Levelét teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt Művelt Alkoholista!

Hallgattassék meg a másik fél is! – mondja az Ítész, hogy az adott eseményt igazságosan megítélhessék. A történet tehát az én olvasatomban így néz ki.

Meglátogatott a Hírextra újságírónője, akivel a borászat különböző területeit érintő kérdésekről beszélgettünk. Amit az eszmecsere során elmondtam, valószínűleg többféleképpen volt értelmezhető. Sajnos arra nem kaptam lehetőséget, hogy a megjelenés előtt a cikket elolvashassam, és az esetleg félreértett, vagy a szövegkörnyezet által rossz megvilágításba került részeket kijavíthassam. A magyarázkodást nem szeretem, a felelősséget másra hárítani nem kívánom, de a lényeget tekintve az alábbiakat fontosnak tartom.

A borászkodás rendkívüli alázatot igénylő tevékenység. A borász ki van szolgáltatva az időjárásnak, a természeti és gazdasági környezetnek és a fogyasztónak, tehát egész életében szolgál. Én ötven éve gyakorolom ezt az alázatot, ennyi ideje dolgozom borászként. Volt szerencsém minden lépcsőfokot kipróbálni, a szőlőkapálást, a hordómosást, a szüretet, de a tengerentúli borbemutatókat is. Voltam beosztott és vezető, állami nagyvállalat alkalmazottja és vállalkozó. Így tudom, hogy milyen nehéz minden lépés. Ezért senkire nem mondtam emberileg lekicsinylő, elmarasztaló és magamat bárki elébe helyező véleményt.

Az, hogy egy publicista milyen mértékben ragaszkodik az irodalmi nyelvezethez, vagy milyen teret enged írásaiban a köznapi megfogalmazásoknak, stílus kérdése, és csak korrekció esetén befolyásolható. Erre nem volt módom.

Ha valakinek a lelkében rend és harmónia van, az a munkáján is látható. A békétlenség is érzékelhető. A borászat és a borok szeretete ízlés kérdése. Van, aki a karcsú, elegáns, illatos borokat kedveli, van, aki a testesebbeket, tüzesebbeket, nehezebbeket. Van, aki mindkettőt. Mindenkinek joga van azt tartani a legjobbnak, amit szeret, még akkor is, ha a szakmai közvélemény értékelése eltérő.

Ha valaki elnyer egy címet, az nem azt jelenti, számomra legalábbis, hogy ő a tévedhetetlen, ő a legjobb, hanem azt, hogy a felelőssége a szakmai tisztaság, az igényesség és értékteremtés területén nagyobb és fokozottabb lesz. Sajnálom, hogy a szakmai szempontokra épített és nagy létszámú szakmai grémium által elbírált választás eredményével nem mindenki ért egyet. Azt meg főképpen sajnálom, hogy ez ilyen indulatokat keltett.

Ha az interjúban leírtakkal bármelyik borász társamat akaratlanul ugyan, de megbántottam – Légli Ottót, Frittman Jánost, Gere Attilát, Lőrincz Györgyöt –, akkor itt kérem szíves elnézésüket. Megbántani őket nem állt szándékomban, hiszen mindegyiküket nagyra tartom, és elismerem tevékenységüket.

A borászatok helyzetének megítélésében elengedhetetlen, hogy jól ismerjük azok körülményeit. Ilyen objektív adottság az egyes borvidékek nagysága, az ott jellemző klimatikus és talajviszonyok, de ilyen jellemző az egyes termelő cégek mérete is. Ezek a körülmények senkinek nem jelentenek sem dicséretet, sem elmarasztalást. Ez a körülmény egy adott időpontban – szimpátiától függetlenül – besorolja a gazdálkodót egy kategóriába. Az ilyen, a birtok méretére tett megállapítás nem lehet sértő.

A Balatonboglári borvidéken termelt szőlők és az azokból készített borok egyik képviselőjeként én nagyon örülök az elnyert elismerésnek. Minden erőmmel azon leszek, hogy az általam készített borokkal is segítsem a borvidék hírnevét öregbíteni. A jövőben is arra törekszem, hogy pincészetemből minél jobb minőségű termék kerüljön ki, legyen az bor vagy pezsgő. Ezt a levelet nem azért írtam, mert vitatkozni akarok, hanem azért, mert remélem, véleményem a saját leírásomból egyértelműbbé válik.

Borbaráti üdvözlettel: Garamvári Vencel