Szűkebb pátriárkám (nemrég hallottam a rádióban, hogy a Földművelődésügyi Minisztérium tetejéről is hesszölnek az ávósok) középmarketjében, a CBA-ban konkrétan, figyeltem le két közelmuzeális Vylylant (a felső polcon megvillant, vagyis ott figyelt) véletlenül: pinot 2001 és 2002.

Nem vagyok én barát, szeretem. Még akkor is, ha valószínűleg raktárakban porosodott évekig, aztán polcon, meg 2001 különben is veszélyes évjárat, meg még nagyon az elején voltak Vylyanék ennek a pinot-zásnak, kezdeti próbálkozás tehát, mintegy. De kétszer 1490 forintot megkockáztathatónak vélt a feltörő mohóság, mert mi van, ugye, ha véletlenül kurva jó, akkor egy rissz-rossz oportó áráért megabizniszt csinálhatok. Hatnánk. Hattam volna. Tehát bedobtam a 2001-est és a 2002-est is a kosárba, a parizer meg a vécépapír mellé.

Vylyan Pinot Noir 2001

Tehát áruházraktárban évekig hányódott, gyönge évjáratból származó pinot, megannyi baljós előjel, és, és, meglepően biztató kezdet. Némi büdös bizonytalanság után gyorsan  terepet foglal a pinot jellegzetesen aszús, picit lakkos, parfümös illata. Némi égettséggel vegyes. Meg fahéjakkal, egzotikus fűszerekkel, füstölt hússal. Meglepően izgalmas és mozgalmas, a legjobb magyar pinot-kkal is versenyképes orrban. Eddig bőven várakozáson felül.

A mozgás olajos, lekent badibilder a pohárban. Van itt test. Savai már nem élénkek, menne benne már minden széjjel. Még nem ment, de már elindult. A lejtőn lefele. Sok égett íz, gyümölcsök fájó hiánya, ez az elszenesedett maradt a helyükön. A tannin olyan gyönyörűen integrált, hogy megkönnyezné bármelyik műegyetemi docens, de a fajtához képest még mindig határozott. Az utóíz fáradtnak tűnik, pedig biztatóan indul, aztán vége szakad hirtelen. Letörött a korty vége, kisangyalom.

Lágy szívvel akár öt ponttal is meg lehetett volna szórni, és készíteni a jó vásár (best buy) címkét. De. Hagytam a palackban jó három decit másnapra. Alig húsz órával a nyitás után ihatatlan, büdös lévé változott. Penetráns zöldség, rohadó alma. Totális szétesés. Magyar válogatott a sorsdöntő Eb-selejtezőn. Botrányos, na.

De mitől eshetett szét ennyire? Hatéves bor már ennyire fáradt lenne, hogy húszórányi állóképessége sincsen? Vagy valami más okot kell sejteni?

Lényeg a lényeg: így már három és négy pont közé csúszik le a bor, jó szívvel négy lenne, de nehéz jószívűnek lenni ekkora szétesés után.

Vylyan Pinot Noir 2002

Na, ez már ütősebb évjárat, ennek megfelelően érettek, sőt túlérettesek az illatok: állatbüdös, csatorna és eperlekvár. A pinot játékosságát el is fedi ez a sötét gomolygás, bár a háttérből fölsejlik az aszús vonal (ha nagyon figyelünk, és tudjuk, hogy pinot-nál jönnie illik). Sav határozott, meglepő 02-höz képest. Direkt bor, egyben van, talán túlzottan is, nagy, sötét, lekváros tömb (az idő tömblekvárja oly drabális, szkázál Parti Nagy Lajos), nyoma sincs a pinot-s játéknak itten, izgalmak nélkül, halkan berúgunk. Határozott tannin, sok hordó, hosszú lecseng.

Szürke mezei négyes és kedvező árfekvés.