Tiffán Edéről és Zsolt fiáról mostanában kevesebb szó esik, mint más villányi sztárborászokról, holott nemegyszer tapasztalom, rendben mennek a dolgok náluk is. Csak éppen kisebb hullámokat vetnek a nagy dobások valamiért.

A 2003-as évjárat kapcsán mindenki kihozsannázta és kikételkedte már magát alaposan, minket is beleértve, ám közben tudjuk jól, évek kellenek még, hogy pontos lehessen a végső ítélet. Az azonban mindenkor örvendetes és izgalmas, ha olyan borral futik össze az ember, amely különféle okokból nem igazán tűnik tipikusnak.

A 2003-as Mondivin cabernet franc olyan bor. A Mondivin Kft. Tiffánék, valamint két hollandus, név szerint Eric Sauter és Jan Van Lissum vállalkozása, hogy ki mivel és hogyan veszi ki belőle a részét, sosem értettem pontosan, annyi biztos, a bort Villányban készítik, a Sterntalon termett szőlőkből. Tiffán-bor ez is, egyszóval, és kész.

A 90-es években, az 1995-ös Grande Sélection felbukkanásáig a legfelső szelekció egyik darabja volt ez, később hátrasodródott a második vonalba, és nem is figyeltünk rá annyira. Most is úgy került elém, hogy közeli barátomat ajándékozta meg vele egy lelkes olvasónk – utóbbit nem ismerem –, így került az asztalra egyszer csak. Jó, hogy.

Sötét rubinvörös szín, messze a feketétől, ez tetszik. Illata pláne bejön. Összerendeződött, már-már palackbukésan áramlik, nehéz elkülöníteni benne a gyümölcsöket és az egyebeket. Jóvörösbor-illat. Változik is, megy előre, kibomlik valami finom, bőrös animalitás, jelzésszerűen. Szájban dinamikus, inkább koncentrált, mint komplex. Fiatal, mégis egyben van. Jók a savai, igen határozott a tanninja, nem a zöld fajtából, hanem az integrálódósból. Hiába tizennégy és feles az alkoholja, nem éget és nem is édes. Mondom, hogy más, mint a nagynak szánt 2003-asok. Tökéletesen száraz. Lecsengésében a cserek mögül visszaintegetnek a gyümölcsök. Rokonszenves bor. Erős 6 pont. Majdhogynem biztos vagyok benne, hogy lesz ez még 7 is, csak ki kell várni az idejét.