Címkék

Utolsó kommentek

  • Didier Pénine: @alföldimerlot: If you need personalised Champagne just go to sayitwithchampers.co.uk (2020.06.07. 13:28) Rizlingek az óceánon túlról
  • Szikra Feri: Én most lettem szerelmes a zweigelt-be. Itta már valaki a Balaton-felvidéki Somodi Zsolt Borászat ... (2018.11.27. 11:21) A világ legjobb zweigeltjei
  • gbsz: A lecsós kép forrása nem a linkelt URL, hanem ez: www.gabojsza.hu/2007/07/kedvenc-lecsm.html Kéret... (2017.02.21. 16:44) Mit igyunk a lecsóhoz?
  • ecsabi: @fakanalhos: Aki pedig Angliában él és magyar borra szomjas, az lessen be ide: <a href="http://... (2016.01.31. 16:09) Villányi áttörés
  • tiboz: A Frittmann pincészet 2015-ben az Év pincészete díjat is kiérdemelte. Sőt még a Wall Street Journa... (2015.10.30. 08:37) Frittmann a tilón
  • Utolsó 20

Alkoholista Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Alkoholista a Facebookon

Életben maradtak

Laposa Rizling 2002, Tóth Sándor Zenit 2001

2007.04.13. 17:13 - BOB

Ha valaki nyakon vágás terhe mellett arra kényszerítene, nevezzek meg legalább ötöt a kedvenc fehérbor-termelőim közül, valószínűleg beleesne a szórásba a Laposa Családi Pincészet és a Tóth Sándor-féle Scheller Szőlőbirtok is. Rengeteg kézimunka, terroirközpontú borászkodás, szép borok, megkapó szakmai alázat – minden egyben van náluk ahhoz, hogy szeressem a boraikat. Most néhány nap különbséggel mindkettőtől csaknem iskoláskorú fehérekhez volt szerencsém.

Öt-hat éves száraz fehérbort kóstolni – különösen magyart – legalábbis bátorságra vall e honban, ahol még nagy vöröseink sem mindig érik meg ezt a kort. Most mégis ezt tettem, ha éppen csak a véletlen is vezetett erre az útra. És – hogy előre lelőjem a poént – nem csalódtam, vagy legalábbis sokkal kisebbet, mint amekkorát némelykor csalódunk. Ugyanis egyik bor sem volt szétesve, és bár érezni lehetett rajtuk a kort, becsülettel vették az akadályt.

Bazaltbor Somlai Rizling 2002

Pincetakarítás volt nálam a minap, s ezt megünneplendő felhoztam utolsó palack Bazaltbor 2002-es somlaimat, mondván, ez a bor már felfelé nem fog menni. És ha már felhoztam, két ivócimbora társaságában csapra is vertük.

Laposa Bence anno említette erről a borról, hogy something happened vele a palackozáskor, így egy méretes tételt kétszer palackoztak le. Én ebből annyit tapasztaltam, hogy a bor minden bontáskor valami dugósságra emlékeztető, poshadt, gombás illattal nyitott, amit két óra alatt aztán szépen ki is szellőzőtt, de én persze botorságom és türelmetlenségem okán egy palackot mosogatóba küldtem korábban, dugósnak gondolva azt. Aztán nagy kedvencem lett, tavaly tavasszal még szinte tökéletes formáját futotta, meg is emlegettem még sokáig.

A tapasztalat alapján a bor most négy órát töltött el dekanterben, mire először megszimatoltuk. És nem hiába. Egy igazi, érett olaszrizling florális, kicsit petrolos illata nézett velünk szembe. Meg egy kis marcipános-vaníliás édes vonulat, vagyis főként érlelési jegyek. Gyümölcs helyett pedig ásványok. Nem mai bor, nem is fajélesztős tuttifruttisságot vártunk tőle, de szép rendezett illatot igen, és ezt meg is kaptuk.

Ízében viszont már érezni a kort. A savak kezdenek laposodni és külön életet élni, picit már lógnak, mint öreg bakán a zubbony. Az ízből a gyümölcsök tűnőben vannak, és átadták a helyüket egy az elején még elegáns, de a lecsengésre uralkodóvá váló kesernek, sanyarnak. Az utóíztől eltekintve viszont még tetszik. Így szép megöregedni – mondhatnók. Mert kétségtelenül még most is több élményt nyújt, mint sok vetélytársa fénykorában. Jelen állapotában vaskosabb 4 pontra (talán négy és fél) taksálnám, és sürgős csapra verést javaslok azoknak, akiknek még van pár palackjuk belőle.

Scheller Áldozói Zenit 2001

Hogy, hogy nem, Intersparban kóboroltam, és szokatlan dologra leltem: egy Scheller-borra, ami nem zöldveltelini, és mégis hipermarketben kapható. Valahonnan előkerült egy szállítmány, vagy ki tudja. Mindenesetre lecsaptam rá azonnal, mint tornádó a kerti budira. A kereklevelű sok szép élményt okozott nekem ebből a csodásnak épp nem mondható évjáratból, bízton remélhettem, hogy a zenitben sem fogok csalódni.

A zenit a magyar szőlőnemesítés egyik büszkesége egyébként, az ezerjó és a bouvier hibridjeként nemesítette 1951-ben Király Ferenc. Igazi női bor, ha lehet egyáltalán ilyet mondani (kapok majd a fejemre a feministáktól): mazsolás, mézes illatvilág, kerek savak, simulékonyság, minden egyben van benne ahhoz, hogy a szittya lelkületű férfi a közelébe ne menjen. Úgyhogy nem volt más választás, meg kellett kóstolni.

A történet azzal kezdődik, hogy a dugó belülről mézillatú. De ez nem egyfajta "odaasszociált" illat, csukott szemmel simán rávágtam volna, hogy ez nem bor, hanem mézzel átitatott méhviasz. A dugó mögött a bor közepes szalmasárga, színe alapján még messze van a fáradástól. Persze nem bölcs ítéletetet hozni a szín alapján, mert később csalódhatunk, de itt nyoma nincs semmi borostyánba vagy narancsba hajlásnak.

Illata csodálatos kavalkád: marcipán, mazsola, virágok, mézes aromák fogadnak, pici birsalma, de az egész intenzív és érett, rendezett. Késői szüretre utaló jegyeket is találok, ami az évjárat fényében igencsak becsülendő. Telt, kerek és nőies. Viszont nehéz elképzelni, hogy ez egy száraz bor, annyi édes aroma kavarog az illatában.

Ízben már kevesebb a zamat, inkább a savak és a kesernyék játszadoznak, de ezt szépen, elegánsan teszik. Kevés viszont a gyümölcs, mit tegyünk, ez egy hatéves bor. Érezni, hogy túl van a csúcson. A gyümölcsaromák kikoptak, a savak és a kesernyék egy picit szétfele tartanak, bár az összkép még elegáns. És a savak sem olyan szikrázóan élénkek, fáradnak, kicsit támolyognak.

Aztán a lecsengésben ismét utat törnek, de ez a sav már nem az a sav, ez már inkább savanyít. Közepest test azért még van, onnan nem veszett ki a tartás, selymesen telt radásul. Szép, közepes lecsengés is van, de a savanyák elviszik, így húzva a mélybe az illattal nagyon magasan indító ív végét. Úgy ér véget, hogy az illattal már megelégedtünk volna. És így csak 5 pont körülre lőném be. De él, élvezetet okoz, és egy hatéves fehértől ez semmiképp sem rossz teljesítmény.

Címkék: balaton káli-medence kóstolás borok a hiperből négypontos somló 2002 ötpontos scheller 2001 laposa

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://alkoholista.blog.hu/api/trackback/id/tr1457486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sárfehér 2007.04.13. 18:27:06

Rendszeres fogyasztója vagyok a fent említett Zenitnek, Kaisersben, Intersparban folyamatosan kapható. Matchban most előkerült a 2001-es Scheller olaszrizling, azt még nem kóstoltam meg. A 2002-es olasznak (még van a kamrámban bőven) a Cora biztos lelőhelye. Ez utóbbi még nem mutatja a fáradtságot. Ha valami lélekvidítót akarok inni, ez az egyik biztos választás. Sajnos, a kereklevelűről lemaradtam.
A dűlőnevekkel viszont bajban vagyok. Az olaszrizling mellékneve táltoshegyi, a címke szerint Horka táltos után. Táltoshegyet nem, de Horka hegyet találtam a Balaton túristatérképén, jelöl is szőlőt a déli oldalán, gondolom, ez ugyanaz. A Kapolcs feletti Áldozó tető a térkép szerint viszont teljesen erdővel ill. kisebb részben legelővel borított, kétszer-háromszor én is jártam arra, de nem emlékszem szőlőre rajta - igaz, én akkor olivint kerestem. Vajon hol termett pontosan ez a csodálatos bor?

pelotepincsi 2007.04.13. 20:03:02

Ha már a Kaisersnél tartunk, örömmel konstatáltam, hogy - legalábbis a hozzánk közel eső üzletünkben - a 2005 - ös Bussay Esküvé is kaphatóvá vált...

Benikuty 2007.04.13. 21:37:19

A Bussay-2005-ből én is bespejzoltam,arccal az Eger-sovinizmussal szemben.
Zalából utólsó élményen '74 Hencz Feri bá' noha (nova)bora,aminek iszonyata felülmulhatatlan.

pécsi csávó 2007.04.14. 11:36:36

Az én kedvenc öreg fehérborom az egészen tavalyig kapható 2001-es chardonay barrique volt, a szűk körben ismert versend-villányi Kovács pincészettől.
Mézillatú,finom fás-gyümölcsös száraz borocska volt,minimális savakkal,sok alkohollal,ahogy én szeretem.
Emléke örökké él.
Van nekik 2003as is,de az tavaly még nem érte el a 2001es szinvonalát,talán majd idén.

Reduktív 2007.04.14. 12:10:06

Jásdi szerintem jobb a fahordós fehérek kategóriában. De fehérben változatlanul a reduktív borokra teszem le a voksomat. Konyári és Feind, ha balatoni borokról beszélünk. Ráadásul Feind házhoz szállítja a bort, ha 15 ezer forintért rendelsz. Nagyker áron!

Karma · http://karma.blog.hu 2007.04.14. 19:46:58

Végre valaki ismeri a villányi Kovács pincészetet :))) Tudja vki hol lehet kapni a boraikat?

pécsi csávó 2007.04.14. 21:18:00

Van Villányban egy Kovács pincészet,de én a versendi Kovács-Harmat pincészetről írtam.
Ha Te is rájuk gondoltál akkor minden pécsi fesztiválon van pavilonjuk,vagy a pécsi Király utcában,a Radó borboltban lehet kapni a boraikat.

magyarattila 2007.04.15. 09:35:54

Feindhez elmenni is érdemes, nemcsak rendelni. Ráadásul mostanában palackozza le a rövid barrikolás után kőrisfa hordóban tovább érlelt 2006-os chardonnay tételt. A hordómintát megkóstoltam januárban, most már alig várom, hogy startolhassunk Balatonfőkajárra a palackokért.

pancsi 2007.04.16. 08:12:23

Csordás+Fodor Pincészet, Somló - Hárslevelű 2003... Gyönyörű !
Meg úgy általában az összes boruk jó. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Művelődő 2007.04.16. 14:23:30

A 2001-es Scheller Áldozói zenittel kétszer volt dolgom:elsőre a gyönyörű ásványos elegancia megfogott,így gondoltam,meg kell mutassam borban utazó barátomnak;ez volt a második,sajnos nem jó formában,sok teknokolos mellékkel...sajnáltam.Mindkettő inetrsparos beszerzés volt.Azért én harmadszor is megkockáztatnám az interspros beszerzést is,olyan felemelő volt az első!

Művelődő 2007.04.16. 14:28:51

Ja,ha már életben maradtak...
Első nagy fehér életben maradt borom a Malya Ernő 1999-es budai chardonnayja volt.Még 2005-ben is egy chardonnay kóstolón (közép kategóriás chardonnayk között) első háromban volt.Tavaly ittam meg az utolsó palackkal,ami ugyan megfáradt,öreg darab volt,de nagy kedvvel fogyasztottam el búcsúzóul...

Ha már Somló... A 2002-es Takács Hárslevelű azt hiszem,még most lendül formába:a fa mára belesimlut az anyagba és egy nagy darab izgalamas,illatos követ lehet elkortyolni...:)

Művelődő 2007.04.16. 14:30:18

Hülye vagyok:a Takács az Hollóvár pince akart lenni...

naszály 2007.04.16. 15:54:50

Na végre egy nagyszerű blog.
Én nem értek a borokhoz ilyen szinten,
mint ti.
De imádom a jó bort és szivesen tanulok.
Remélem nem baj,hogy csak igy beestem.

süti beállítások módosítása