A közelmúltban elszenvedett/élvezett kultúrsokk utórengéseként újabb bécsi bordóiakkal palléroztuk az ízlésünket és tágítottuk a horizontunkat. A délpannon agarakat ezúttal is kénytelenek voltunk hátrébb inteni. De örömteli meglepetésként egy arcátlanul árazott és szerénytelenül keresztelt egri szuperbikavér megmentette a magyar becsületet. Üröm az örömben, hogy hatvan euróért illik is nagyot villantani. Az más kérdés, hogy nem mindenkinek sikerül. Vakon kóstoltunk.
Ch Reysson 2001 Cru Bourgeois Haut-Medoc
Házigazdánk elektronikus pincéjének valamelyik homályos zúgából bucskázott elő. A gazda húszeurós beszerzési árra emlékezett, de a most kapható évjáratok árfekvése alapján vagy csúnyán megvezették, vagy a memóriája játszott vele. A Karstadtban (afféle német madaras tecso), írd és mondd, nyolc euró! A WC-ben a 2004-es 12.
Jellegzetes bordói illat (bármit jelentsen is ez). Szétszálazva: fekete szeder, avar, dohány, grillázs és grafit. Kóstolva szeder, cseresznye és fekete csokoládé. Jól iható, szépen szerkesztett, arányos bor. Komplex és elegáns. A 10 eurós árhoz képest meglepően mély és hosszú, és a 20 euróshoz képest sem volna sekély vagy rövid.
7 pont csont nélkül
Cambon La Pelouse 2004 Cru Bourgeois Haut-Medoc
Árban ez is bőven a fájdalomhatáron innen (14 euró). A Reysson földije és osztálytársa, de nekik már honlapjuk is van. A „Bordeaux on budget” válogatások elmaradhatatlan szereplője.
Az illatból itt is bordóira következtettem, de a tanninok elbizonytalanítottak. Vagy eleve több hordóval álmodták meg, mint a Reyssont, vagy ez gyerekháj, amit idővel ledob (3 évvel fiatalabb). Az illatban tej, csokoládé, vanília, cassis és foszfor. A leírva nem éppen megnyerő felsorolás szippantva és kóstolva közönségsiker. Érettebb gyümölcsből készült, mint a Reysson, tömörebb, édesebb, kissé savhiányos. Selymes és behízelgő. Aztán beteszi szőrös lábát a húzós tannin. Egy pont levonás, vagyis hat pont környéke. Ám egy órával később visszakóstolva kiegyenesedett, a tannin megjuhászodott, és ezzel feltornázta magát 7 pontra.
Bock Capella Cuvée 2003 Grand Cru Classé Villány
Még mindig nyomozzuk a Bock-borok csodálatos metamorfózisának okát. Borfilozófiai pálfordulás, új hordók, új konzultáns? A szortiment élcsapata 2003 óta egyöntetűen szuperfinom, erősen barrikolt és intenzív. Ez is. Puristáknak nem ajánlott, hedonistáknak viszont alapmű lehetne (már akinek 50 euró nem lohasztja le a vásárlóerejét).
Ennek nem volt bordói illata. Sőt, édes volt (még ha ez tudományos képtelenség is). Dohány, konyakmeggy, tej, vanília. Nagy test, erős hordótuning, édes, gyümölcsös. A lecsengés grillázsos, csokoládés. Alkoholtúltengés. Más iskola, mint az eddigiek – konkrétan: a benyalós iskola –, de azon belül a hibái nem kirívóak. Azaz kóstoltam már édesebbet, savhiányosabbat, barrikoltabbat, alkoholosabbat, tanninosabbat. Lehet érte rajongani.
6 pont (mert mi most az eleganciát tanuljuk, és abból bukásra áll)
Takler Regnum 2003 Grand Cru Classé Szekszárd
A Propeller Reserve-től kezdve a Noir Goldig az összes buzinevű Taklerből kóstoltam már lehengerlőt, sőt olyat, ami visszakézből cáfolta az újvilági vádakat. És olyat is, amelyik nem. A Regnum azonban stabilan a gyengém, helyesebben, Taklerék gyengéje nálam, mert Regnumot még nem szerettem. A Capella szerényebb képességű pályatársának tűnt – ugyanaz a mester, de dadog a kezében a varázspálca.
Hiperintenzív illat: málnahegyek, medvecukor, árnyalatnyi paprika és égett gumi. Kóstolva elomló, selymes, édes szamócaszörp. A korty végén kíméletlen alkoholattak, szinte felperzseli a garatot. A szamóca szépen végigkíséri a lecsengést, de az égett gumis keserűség és az alkohol anullálja a szépséget. Kalifornia innen közelebb van, mint Bordeaux.
A kóstolás pofozógépe lett, mindenkinek volt róla egy rossz szava. Én azért megpróbálok nem felülni a tömeghisztériának:
5 pont (cca. 50 euró – égbekiáltó értékaránytalanság)
Domaine de Chevalier 2003
Az új Michel Rollandként is emlegetett konzultánssztár, Stephane Derenoncourt műve. Akit érdekel a tornacipős outsider figurája és szókimondó véleménye a borvilágról, az olvassa el ezt a kitűnő interjút!
A hír és az évjárat alapján lehengerlő, intenzív és testes borra számítottam, helyette egy pikáns, elegáns, kissé tartózkodó arisztokratát kaptunk. Erdei illat, fenyőtűvel, fekete szederrel és ribizlivel. De ez csak szóban négy különböző elem, a gyakorlatban egyetlen, tagolatlan asztráltest. Kóstolva pikáns és elegáns, szép egyensúly, erős közepes test, sűrű szövés. Tiszta lecsengés érett gyümölccsel, árnyalatnyi dohánnyal, avarral és keserű csokoládéval. Igazi egyéniség.
7 pont (35 euró)
Nimród III Cuvée 2003
Önsampling: "Kovács Nimród (UPC prokonzul és Monarchia tulajdonos) borálma magáról (cabernet sauvignon, merlot és kékfrankos – megszoborta Pók Tamás)." Tizenöt ropi, azaz 60 euró (csak nekünk, csak most).
Illatában dohány, erdei gyümölcs, fekete bors, ribizli, cédrus. Sima felszínű, elegáns bor. Finom, kerek tannin. Hosszú, hibátlan ívű lecsengés. Sem a tannin, sem a vanília, sem az alkohol nem túlóráztatja a nyálkahártyát. Arany középút a magyar túlérett, szuperfinom stílus és a franciás elegancia között.
„Bár ez volna a jövő magyar vörösbor stílusának alapműve!”, írtam egy éve – féláron, teszem hozzá bosszúsan.
8 pont (mindannyiunk kedvence)
Utolsó kommentek