Elzásszal és az időjárással valahogy nincs szerencsém. Tavalyi európai utam során megálltam Strasbourg-ban, szerettem volna bevetni magam az ottani bortermelők rengetegébe. Szó szerint rengetegen, több mint ötezren vannak. Mivel másfél napja egyfolytában esett az eső, és nem úgy nézett ki, hogy egyhamar abbahagyja, feladtam a tervemet, amit a mai napig sajnálok. Néhány hete, április közepén, háromnapos folyamatos hóesés vége felé jött el ismét az én időm, és nyílt lehetőségem elzászi bort kóstolni – Vancouverben. Már semmi sem tudta elvenni a kedvemet, lelapátoltam a havat az autómról, és elsöpörtem a tett színhelyére. A nem éppen franciás nevű Gustave Lorentz kiváló termékei kerültek terítékre.
A család közel 250 éve gazdálkodik egy Bergheim nevű falucskában, ennyi idő alatt volt idejük elsajátítani és mesteri fokra vinni a szakma minden csínját-bínját, és ez meg is látszik a boraikon. Lehet engem elfogultsággal vádolni, de a világ ezen részéről rosz bort még nem kóstoltam, de még középszerűt sem – talán szerencsés vagyok. Az innen származó nedűk ára általában magas, de a minőség mindig visszaigazolni látszik a többletköltséget. Talán azért, mert a termőterület kicsinek számít (15 000 hektár ), szigorúbb szabályzókkal is korlátozzák a termelést, őrizve a már megszerzett hírnevet.
A házigazdánk egy kellemes francia úriember volt, a termelő észak-amerikai képviselője, aki németes akcentussal beszélte az angolt. Ezen persze senki nem csodálkozott, részint, mert ismerte a történelmet, részint udvariasságból.
Fleurelle 2003
Muscat, pinot blanc és sylvaner elegye. Nagy cuvée-nek szánták, a képviselő odáig volt érte, ránk is akarta erőltetni az együttérzést, de nem jött össze neki. Szép volt, finom volt, vastag, testes, gyönyörű sárga színben tündökölt, de én Elzászból nem házasításra vagyok kíváncsi, hanem a fajtaborokra. Mondjuk nyáron, a kertben üldögélve csodálatos élményt nyújtana annak, aki nem sajnál 19 dollárt érte.
Sylvaner 2003
Megborzongtam, annyira elegánsan hozta a fajtától elvárható kellemes fanyarságal egybekötött frissességes kellemet. Sylvanernek etalon. Az ismertetőben is azt irják: very close to variety. A sylvaner a méltalanul mellőzött fajták között előkelő helyen áll, soha nem fogom megérteni, miért. Otthon is csak a Tomborház sylvanerét volt módom megkóstolni, többször is, és elismerésem a készítőjének. Mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe. Ez a bor ettől a termelőtöl lehengerelt, és 15 dolláros ára még előrébb helyezi a kedvencek listáján.
Muscat Reserve 2004
Megint egy fajta, amiből nem sokan csinálnak bort, és még kevesebben csinálnak jó bort. Valami van az elzászi termelőkben, amit minden otthoni borásznak tanulmányoznia kellene, és most nem a roszindulat beszél belőlem, hanem a jó.Bár Gyöngyös és a Balaton-felvidék felöl igéretes szelek fújkálnak újabban. Az elzásziak úgy tudnak komoly száraz borokat készíteni, hogy az nem megy a gyümölcsösség és frissesség rovására. Illatra muskotályos bomba, színpompás aromák teljes harmóniában, de mégsem válik az egész egy csinálttá. Ízre kellemesen viszafogott gyümölcsösség, száraz, üde és harmonikus, egyszóval csodálatos, ugyanúgy, mint az előző és az utána következő. Az ára kicsit magasnak tűnik, $19,50, de nagyon megér minden centet.
Gewurztraminer Millesime 2003
Mint az előző kettő: csodálatos aromák, gyönyörűen ötvözi a fajta jellemzőit. Persze ezeket a fajtákat voltaképpen az elzásziak találták fel, általuk formálódtak a jellegzetességeik, tehát nekik könnyű. Ez a tramini alapmű, ha valaki szeretné megismerni a fajtát, kóstolja meg a Lorentz-bort, és lesz mihez viszonyítania a későbbiekben. Ára $18.
Pinot Blanc d'Alsace Millesime 2005
Elzászi specialitás, kellemes gyümölcsösség, semmi hordóhatás, ami más termelőknél sajnos sokszor jellemző. Számomra a jó pinot blanc olyan, mintha a chardonnayból elvennénk azt, ami sokszor túl sok benne (itt érthetünk túl sok gyümölcsöt, fásságot és még sok mást), és nem marad más, mint a tiszta és kellemes bor. Az ára 17 dollár, ami megint csak elviselhető ezért a csodáértt. Ha ilyen lenne a többi pinot blanc, a chardonnay bizonyosan nem lenne annyira népszerű.
Riesling Millesime 2004
Valahogy fanyarabb, mint az előzőek, talán ezt kellett volna a sylvaner után kóstolni. A gyümölcsbombák után üresebbnek tűnt, de csak a többihez képest. Önmagában nagyszerű, száraz rizling, nem a petróleumos fajtából. $17,50.
Riesling Grand Cru Altenberg De Bergheim 2001
Mestermű a család szelektált dűlőiből. Jó pár eves, de még mindig kiscsikónak tűnt, játékosan fiatal, nagyon komoly anyaggal a háttérben. Már az illatéban felsejlik a grandcruség, annyi mineralitással, hogy az aggteleki barlang is megirigyelhetné. Most kóstoltam először ennyire nagyágyú rizlinget, mondhatom, nem mindennapi élmény volt. Hatvanéves tinédzser, egyszerre fiatalos, játékos és bölcs, úgy szavalja Adyt, mint annak a rendje. A benne rejlő lehetőségek értékeléséhez már kell egy kis háttér, újgazdagéknak flancolásra nem ajánlanám. Az árát csak megemlítették, ha valaki szeretne rendelni belőle, $40-50 között el is vihet egy palackkal belőle.
Összefoglalva: melegem ajánlanám minden kedves borkedvelőnek a termelőt, és nemcsak őt, hanem az egész régiót. Elzászi borokat minden magyar asztalra! És magyar borokat minden francia háztartásba! Drágák az elzásziak, de olyan élményt nyújtanak, amit nem könnyű pénzben kifejezni.
Utolsó kommentek