CsehGa, a szakmabeli a Művelt Alkoholista lelkes olvasója. Munkaköri kötelességből látogatott Washington államba, hogy szájravételezze az Egyesült Államok második legjelentősebb borvidékét a Washington State Wine Experience 2007 vendégeként – mint tudjuk, szar munka, de valakinek ezt is csinálnia kell. Megkóstolta negyvenöt helyi borászat közel kétszáz borát, meglátogatott jó néhány borászati üzemet. Élményeit röviden összefoglalta mindannyiunk okulására. Fogadják szeretettel.
Komolyan mondom, nem értem az amerikaiakat. Egyrészt itt van ez a jó Wolfgang Puck amerikáner sztárséf, kulinárfilozófus és többek között a kaliforniai Spago ikonétterem tulajdonosa (nála több Oscar-díjas filmcsillag fordul meg, mint magán a szoborosztó gálán), aki határozottan kiakolbólította (valamiért imádom ezt a kifejezést) étlapjáról a kacsa- és libamájételeket, féltőn óvva tollas barátainkat a torokszakadástól és a gyomor felrobbanásától tömetés során – nem elég nekik a H5N1. Krédójának költői címe: humane farm-animal treatment program. (Az olyan magas labdák leütésétől e helyütt tekintsünk el, mint a hízott libamáj és a szintén hízott borivómáj közötti kaján párhuzamvonás.)
De mintha honfitársai mit sem tanultak volna ebből: május elején közel ötven, kínai, japán, indiai, török, koreai, dán, német – és persze magyar – borkereskedőt, szakírót láttak vendégül négy és fél napra, hogy ez idő alatt a gyengített libatömés módszerével letoljanak a torkukon mindent, amit az amerikai szőlészeti-borászati – sőt általában a mezőgazdasági és kertészeti kultúrák – üdvöskéjéről, Washington államról tudni kell (érdemes). A versenysemlegesség szent eszményét figyelembe véve javasolnám ezután minden olyan élelmiszer, használati és dísztárgy, tudatmódosító, hangulatfokozó és potencianövelő szer forgalmazásának, exportjának és importjának bojkottját, amit borbeszerzőből, illetve borújságíróból készítettek. Ezzel kvittek is volnánk.
Tehát Washington State Wine Experience 2007
Az Amerikai Egyesült Államok északnyugati sarkában, Oregon és a kanadai Brit-Kolumbia tartományok között fekvő állam sivatagos, a Cascade-hegység belső területein 30 éve kezdtek borszőlőt termeszteni. Azt mondták: eddig itt sivatag volt, most meg majd jön a Kánaán.
És jött. A klíma, a lelkesedés, a beáramló szakértelem és a támogató tőke erejével mára Kalifornia után 12 ezer hektárnyi termőterületével az Államok második szőlőtermelő hatalma lett, jelentős exporttal. (Csak még egy adat, mert ez olyan szép: az USA szamócatermelésének 90 százalékát Washington állam adja!) A washingtoni borok marketingidentitását a „Mik nem vagyunk?” ideológiai eszköztárával próbálják meghatározni. Tehát: Nem vagyunk Bordeaux! Nem vagyunk Napa Valley! Nem vagyunk Ausztrália! (Villány meg különösen nem, de ők ezt nemigen tudják még).
A borvidékek megközelítőleg azonos szélességi körön helyezkednek el Bordeaux-val és Burgundiával (akár Villány!), azaz a szőlő számára kedvező az éves napfény- és hőösszeg. A sivatagi körülmények miatt azonban – évi 12-20 mm csapadék mellett – öntözés nélkül nem él meg a szőlő. Az optimális nedvességkontrollt és a termésszabályozást csepegtető és földbe süllyesztett vízadagoló rendszerekkel oldják meg. Halk kérdésemre, mi lesz, ha egyszer elfogy a víz, a válasz annyi volt: „Van két hetünk összepakolni.”
Az európai DOC/DOCG amerikai megfelelője az American Viticulture Area (AVA), ebből kilenc önálló ökológiai adottsággal, terroirral rendelkező zárt terület található Washington államban: Yakima Valley, Columbia Valley, Walla Walla Valley, Puget Sound, Red Mountain, Columbia Gorge, Horse Heaven Hills, Wahluke Slope és Rattlesnake Hills. Költői nevek – a meghatottság könnyeit csalják a brandépítő marketingguruk szemébe! Bizton támaszkodhatnak ezekre a nevekre, amikor a vidék több mint 500 borászata palackozott borainak kell hírverést csapni.
A washingtoniak szűk fajtaválasztékkal (mindössze 15!) dolgoznak, a vörösöket a merlot, a cabernet sauvignon és a syrah, a fehéreket a chardonnay, a riesling, a sauvignon blanc és a semillon uralja. Figyelmeztető jel, hogy ma már a területi arány a fehér szőlők javára billen.
A szőlő vegyszeres kezelése az organikus technológia határán mozog. Persze könnyű nekik: például a filoxéra errefelé ismeretlen, a szőlő saját gyökerén virít.
Gyümölcs, gyümölcs, gyümölcs! A borászati gondolkodás központjában a forró nappalokon megtermett cukortartalomtól evidens magas alkohol, a hűvös éjjeleken megőrzött bájos aromák és a kiegyensúlyozott (nem parkettagyár durvaságú!) hordóhasználat összhangja áll.
A borászat szakmai rutinja hátborzongatóan magas szintű – a kiállító 45 üzem közel 200 borából hibásat, technológiailag megkérdőjelezhetőt egyáltalán nem sikerült találni. Pedig a borok minőségén már-már görcsös kukacoskodással kerestem a fogást, mint a kecseszkecsken birkózó az ellenfele heréjén. Ízléseken és piaci koncepciókon lehet vitatkozni, de a minőség rendkívül magas alapszintjén nem. (Megjegyzem, a honi kereskedelembe és a borversenyekre beküldött hazai borminták legalább fele komoly szakmai kétségeket, technológiai hibákat vet fel, ami rossz ómen a bel- és külföldi piacainkon egyaránt.)
A minőség az értékesítésben is látható: a professzionális marketingeszközök használata mind üzemi, mind állami, mind nemzetközi szinten arrafelé hétköznapi gyakorlat, és nem – mint honunkban – félállami, félig üzemi lobbiérdekek sóhajrendszere. A bölcs tétel ott is igaznak bizonyult: az országmarketinget a helyszínen, országon belül kell elkezdeni, hogy színről színre lássanak, akiknek látniuk kell, és ne a nemzetközi biznisz-kiállítás-cirkusz tükrén át, homályosan.
Nézzünk rá Washington állam Washington Wine Comission fedőnevű szervezetének honlapjára! Hamarosan arcunkra fagy a mosoly: az oldal – még ha csak a főlap is – 12 nyelvű! Ehhez képest a „kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk” stílusú www.bormarketing.hu oldal büszkén virít a maga ómagyar teljességében (néhány angol link beillesztésével deklarálva azért a világfiságot – kis pénz, kis honlap).
Nem Washington, de onnan jobban látszik: honi bormarketinges belvillongásainkról, közállapotainkról mindig legendás bohócunk, Eötvös Gábor utolérhetetlen, zseniális száma dereng fel, ahogyan a megalázott, kisemmizett, megrugdosott kisember egyre szerényebb és egyre rekedtebb hangú „csodahangszereket” húz elő kockás gúnyája belső zsebéből, de egyre hangosabban (és egyre reménytelenebbül) kiáltja bele az érdektelen és kacagó világba: Van máááááásik!
Van?
És tudják, hogy bohócunk arca miért hófehér? Mert amit nagy bölcsességgel lát a világban, abba hófehérre kell sápadnia. És hogy csorgó könnyeit leplezze szégyenlősen, és ne kelljen hallanunk felcsukló sírását, csak annyit mond halkan: Maestro, muzik, cak-cak!
Vagy én nem értek valamit?
És a végére legyen egy kis gyakorlati útmutató is. Aki az alábbi borok valamelyikével szembetalálkozik, ne fogja menekülőre. Következzenek tehát az én kedvenc Hófehérkéim és Piroskáim Washington államból.
Hófehérkék
Pacific Rim 2006 (naked) Dry Riesling
Covey Run 2004 Sauvignon Blanc
Woodward Canyon Winery 2005 Chardonnay
Chinook Wines 2005 Semillon
Kestrell Vintners Pure Platinum 3rd Edition Yakima Valley (60% Gewürztraminer, 40% Viognier)
Piroskák
Hedges Family Estate 2003 Family Reserve Merlot
Cougar Crest 2003 Cabernet Sauvignon 90WS
Amavi Cellars Walla Walla Valley 2005 Syrah
L'Ecole N°41 Apogee 2003 (CS/Mer/Malbec/CF)
Nicholas Cole Cellars 2004 Camille Columbia Valley
Utolsó kommentek