Az élet Szőke Mátyással kezdődött. A 90-es évek közepén a gyöngyöstarjáni mester reduktív chardonnay-ján és fűszeres traminijén keresztül kezdtem megtanulni, hogy a bor jó is lehet, nemcsak piros-savanyú, esetleg tompasárga-édes lőre. Azóta annyi minden történt, hogy belegondolni is tereh, Szőke Mátyás meg háttérbe szorult kissé.

Egyrészt rendre jönnek újak, akik érdekesek, másrészt a pince szortimentje és a szortiment elemeinek minősége sem sokat változott. A Peresi mint innovatív termék szépen szerepelt itt-ott – Csite kolléga biztosítékát éppen nem vágta ki, de tőlem sem kapott volna 6 pontnál többet –, ám tíz év alatt egyetlen extra dobás nem sok.  Ezzel együtt úgy tudni, ügyesen forognak Szőkéék dolgai a piacon.

Akárhogy is, a minap nézelődtem a Bakator borkereskedésben, és megpillantottam egy 2006-os mátrai muscat ottonelt, száraz változatban. (Van belőle félédes is, amely állítólag a pince legnépszerűbb terméke.) Ezt is szerettem egykor. Az ősidőkben 600-700 forintba kerülhetett, úgy emlékszem, most 1700-at adtam érte. Ha az inflációt figyelembe vesszük, nem drágult szinte semennyit sem.

Szőke Mátyás azt mondta tavaly ősztájt – amikor is a Tonellának készítettem interjút vele –, hamarosan felbukkan a címkéken fiának, Zoltánnak neve, és a Mátyás idővel el is tűnik onnét. A 2006-os muscat ottonelen ez a jelenség még nem tapasztalható. Azt viszont ráírták a hátcímkére, hogy a fajta – úgymond – sokak szerint ezen a borvidéken érzi magát a legotthonosabban.

Halvány, tükrös szín, élénk, letisztult illat. Gyümölcsös és virágos, annak a parfümös lepedőnek, amely hajlamos rátelepedni a muskotályra, sokáig nincs nyoma. Később, ahogy melegszik a bor, fel-felbukkan, szerencsére csak egy-egy villanás erejéig. Tiszta az íz is, egyenes és egyértelmű, kellemesen legömbölyödtek a savak, de adnak lendületet a bornak.

A virágosság játszik az első szippantástól a lecsengés utolsó leheletéig. Az alkoholt – 12,5-esként tüntették fel – meg sem érezni, mindaddig, amíg a kétharmada el nem fogy. Akkor sem szájban, hanem fejben. Zamatos, jó testű, nagyon jó inni, csúszik, mint a veszedelem. Az sem kizárt, hogy rekordot döntöttem: egy óra huszonöt perc alatt kiürült a palack. Úgyhogy megérdemli az 5 pontot, és nemcsak a mámor és a felfénylő múlt miatt.