A kékfrankosmaraton ezúttal dupla számmal jelentkezik, és ez főleg Jandlék kontóját terheli. Ráspi most is hozta a formáját, azaz formát bontott. Szent Gaáléktól egy hiperérlelt, válogatott kékfrankost szereztem be, amihez ajándék fejtörőt kaptam. Vesztergombiék alapfrankosa élete formáját futja, bár kissé még darabos a mozgása. Jandlék bevittek a manikűröshöz. A mezei Tringával most nem futottam pályacsúcsot, de célba értünk.
Ráspi Kékfrankos Selection 2004
Ráspi, mint tudjuk, egyedi eset. Többnyire akkor is érdemes vele szöszölni, ha eleinte fád. Máskor viszont kár a szöszért. Ez a válogatás is kétarcú volt. Az első arc a maraton gyorsasági szakaszában látott citromba harapottat idézte. Halovány szín, intenzív és egyedi, de nem teljesen tiszta illat. Először por és citrom, aztán grafit, balzsamecet, pala, konyakmeggy és zöld dió. Könnyen hihető, hogy 2004 és a fertőrákosi terroir hű lenyomata, hordóval fűszerezve. Alig közepes test, selymes textúra, bizonytalan zamatok (cseresznye?, zöld dió?). Egyszerre savanyú és alkoholos. A korty végén belobban az alkohol, és vele egy kis gyümölcsös édesség. A lecsengésben bors. Tannin csak jelzésszerűen. Ez volt az első napi látlelet.
Másnapra azonban kivirult. Az illat egy cseresznyelikőrös, keserű csokoládés vonalra állt rá, fűszeres, ásványos díszítéssel. Kiegyenesedett, és ekkor már nem tűnt hiú ábrándnak, hogy a palackérés idővel egyensúlyba hozza. A zöldességet viszont aligha veti le. Olyan, mint egy ruganyos testű, egzotikus ragadozó – legyen mondjuk ocelot –, az arányok szokatlanok, de legalább nem cibetmacska.
5 pont
Szent Gaál Kékfrankos Válogatás 2003
Nem tudom, hogy régebben is ilyen emberbaráti áron mérték-e, most csupán ezeröt a körzeti hiperben, és a csomagolás sem rossz. Sokat vitatkoztak, vitatkoztunk 2003 és 2004 erényein, hibáin. Én per pillanat inkább vállalom a túlérettség vagy a féloldalas érettség kockázatát, mint a mazsolával mixelt zöldségét.
Óborfíling. Sötét mag, a karima barnába hajlik. Gazdag, a maga regiszterében harmonikus illat: grillázs, naspolya, szilvalekvár és marcipán. Nem erre számítottam, de nem kellemetlen meglepetés. Kóstolva kerek, tisztességben megőszült bor, amiből hiányzik a dinamizmus, de teltségével, érettségével kárpótol. Selymes, tejcsokis, kicsit lekváros, olykor cseresznye is bevillan. Sok tekintetben inkább cabernet sauvignon alapú küvét idéz, mint kékfrankost. Valószínűleg nem sok tartalék maradt benne, de azért érdemes az öregek otthonából kitolni.
4 pont
Vesztergombi Kékfrankos 2006
A monarchiás Vesztergombi-kékfrankosokkal soha nem tudtam megbarátkozni. Most saját néven, saját címkével fut, egy kiválónak ígérkező évjáratból, továbbra is méltányos áron. Az új címkecsalád elegáns, a kékfrankos királykékje különösen szép.
Egészen sötét szín, lilás peremmel. Nagyon tiszta, karakteres kékfrankosillat: ibolya, meggy, cseresznyemag és orvosság. Melegebben, kiszellőzve a meggy, a ringló és a fekete csokoládé válik uralkodóvá. Erős közepes test, tömör struktúra. Csontszáraz. A lecsengésben az alkohol enyhén éget. Az árkategóriához képest szokatlanul súlyos anyag. Most még kissé nyers, harapós, de nagy összegben mernék fogadni, hogy két-három év múlva izmos és csiszolt szuperfrankossá érik. Jó befektetés az elfektetés.
5 pont és best buy
Jandl Soproni Kékfrankos 2006
Mostanában nincs szerencsém a 2003-as Jandl-borokkal (itt és itt), ám miután a birtok bekerült a Borbarát 7x7 válogatottjába, gondoltam, ideje a kapcsolatunkat új alapokra helyezni.
És sajnos megint halkan beleléptem. Nyitás után egy manikűrszalonban találtam magam. A zavaros illatból gyorsan kiválik az aceton – orrba vág és nem ereszt. Bátorságot gyűjtöttem és megkóstoltam – mintha acetont innék. Na jó, ez így túlzás – vörösborral hígított acetont. Ha nagyon muszáj, és a májunk a ketonokat is szűri, talán meg lehet inni. Én féltettem a májam.
2 pont
Tringa Szekszárdi Kékfrankos 2004
Elzarándokoltam a pincészethez, és örömmel láttam, hogy egészen kiváló fekvésben, egy délnyugati tájolású, meredek lejtésű, szeles völgykatlanban dolgoznak. A nagyvonalú többes gyakorlatilag egyetlen embert takar, Gál Antalt, aki rokonszenves elszántsággal próbálja a Tringa kormányát egyenesben tartani.
A 2003-asról elmondottak, némi módosítással, erre is érvényesek. A módosítások sajnos ezúttal lefelé hatnak. Intenzív, fajtajelleges, csupa élet bor, tagadhatatlan érettségdeficittel. Illatában meggylikőr, dohány, bors és zöld dió. Nehéz elhinni, hogy nem látott barrikot. Közepes test, laza struktúra, élénk savak. Kóstolva fűszeres, tejcsokoládés, éretlen, zöldes jegyekkel. A magas alkohol és az édesérzet disszonáns hatást kelt, ahogy a zöldességgel találkozik. De ha nem tollal a kézben, hibákra lesve kóstolunk, akkor egy jól iható, dinamikus kékfrankost kapunk (a pincénél 1300 Ft-ért).
4 pont
Utolsó kommentek