A vakteszttel elméletben már leszámoltam, a gyakorlatban legalább havonta egyszer gyakorlom. Van, hogy nagyon okosnak érezzük magunkat utána, van, hogy magunkba roskadunk. Összességében azért inkább olcsó (akarom mondani, drága) játék felnőtteknek. A vakteszt lélektanához sajnos hozzátartozik, hogy sokkal nagyobb bátorság kell valamit dicsérni, mint szidni. Ennek eredőjeként többnyire a szar is megkeseredik. Ezúttal is sok szép kékfrankost véreztettünk ki, és tanulságként legfeljebb annyit mernék megfogalmazni, hogy Vesztergombi rulez.

A tizenkét áldozati bárány a kóstolás sorrendjében (a pontszámok az összpontszámból visszaosztott átlagok):

Vincze Béla Arcanum Kékfrankos 2003

Vincze Béla hármas borai riasztó arányban pukkannak ki. Ez egyben volt. Magas alkohol, behízelgő, újfavezérelt illat. Szilvalekvár, szegfűszeg, konyakmeggy. Kóstolva édes, meglehetősen egysíkú. Bármilyen fajta lehetne. De egyáltalán nem kellemetlen bor. 5 pont.

Tóth István Egedhegyi Kékfrankos 2000

Brutálisan intenzív illat. Székelykáposzta, istálló, rumos dió, magas alkohol. Nagy, szinte harapható bor. Van sav is, tannin is, de az alkotórészek nem állnak össze harmonikus egésszé. Sajnos, a székelykáposzta magával rántja a bort. Volt már sokkal szebb, de úgy tűnik, nagy a szórás. 4 pont. (Metrós beszerzés.)

Gere Kékfrankos Válogatás 2000

Tekintélyt sugalló illat. Cédrus, keserű csokoládé, grafit, kömény, babér. Kóstolva selymes, jó savak, kissé húzós tannin. Minden azt sugallja, hogy kiváló alapanyagból született. (Később visszakóstolva csalódás, erjedt gyümölcsös jegyekkel.) 5,5 pont.

Ráspi Kékfrankos Selection 2004

Egészen halvány szín. Nagyon elüt az eddigiektől. Illatában fű, citromfű, narancshéj, fahéj. Magas alkohol, túl élénk savak. Édes is, savanyú is. A lecsengés tör-zúz, bár ez egyszer nem a tannin a bűnös. Anarchia dúlt ebben a palackban. 4 pont.

Takler Noir Gold 2003

Diós, ásványos, karamelles, lehengerlő illat. Sima, testes, nagy bor. A cseresznye mellett tejesség és vanília uralja az ízképet. Honnan ez a tannin és extrakt? - tettem föl a költői kérdést a pillanat hevében. A lecsengés finom, inkább merlós, mint kékfrankosos. Fajtajelleg nulla. 5 pont.

Buttler Kékfrankos 2003

Dugós. Hajtépés. Mourinho anyjának emlegetése.

Ráspi Kékfrankos 2004

Színre halvány. Élénk, savasságot ígérő, virágos, citrusos illat. Kóstolva ez az első, ami úgy-ahogy egyensúlyban van. Karcsú, cseresznyemagos, kissé édes. A lecsengés hosszú, narancshéjas jelleggel. Izgalmas, formabontó bor, de hol van a kékfrankos? 5 pont.

Weninger Kékfrankos Válogatás 2004

Hordóminta. Magas alkohol már az illatban is. A jó minőségű hordó minden áldása + málnacukor. Intenzív, csábító bor. De van benne egy túlérett gyümölcsre hajazó jegy is, ami ront a fekvésén. Szép, de valahogy nincs egyben. 5,5 pont.

Weninger Kékfrankos Válogatás 2003

Már a színe is gyönyörű. Magas alkohol. Leveszöldség, zöld dió, ásványok, cseresznye. Végre egy kékfrankosszerű kékfrankos! Becsvágyó kísérlet: mindenből a maximum. Hatalmas nyüzsgés, állandóan történik benne valami. Szívesen feltérképezném. 6 pont.

Vesztergombi Kékfrankos Selection 2003

Itt gyanút fogtunk, hogy a házigazda belepiszkált a sorrendbe, mert egyre jobbak a borok. A színtől kezdve minden szinten élvezethegyek. Csábító, sokrétű, tiszta, igazi mestermunka. Végre a hordón túlra látunk: gyógynövények, erdei gyümölcs, naspolya, tinta, dohány. Diszkrét édesség. Kékfrankosnak meglepően testes és tanninos. Ennél a bornál szóltunk a gyerekeket mindvégig hősiesen kordában tartó asszonyoknak, hogy eljött a kárpótlás ideje. 7,5 pont.

Weninger Hochacker 2004

Osztrák. Tinta, cseresznyemag, ásványok. Még fiatal, de minőségi anyag. Sajnos a sav húz, és kilóg az alkohol. Az előző bor árnyékában nem tudott érvényesülni. 5,5 pont.

Konyári Jánoshegyi Kékfrankos 2004

Különös illatok kavalkádja: szardínia, fém, ribizli, paprika. A megítélés (és a koncentráció) viharosan hullámzott: a teljes elutasításra kegyes felkarolás következett, majd vissza. Kóstolva tiszta, élénk, fiatal bornak tűnt. Szó szerint azt írtam: hordómentes. Fél órával később visszakóstolva zöldnek és rendezetlennek tűnt. (Már kóstoltam néhány hónapja. Akkor lesújtóan rossz véleménnyel voltam róla, és éppen ellenkező karakterűnek találtam, mint most: gondosan kidekázott tölgyfaszörpnek. Tanácstalanul állok magam elõtt.) 5,5 pont.

A többséget azért szeretném csendes magányban, ráérősen újra próbára tenni.